Az ENSZ-szakértők az eseteket Szöulban és Tokióban rögzítették, a források észak-koreai disszidensek, a rezsim korábbi alkalmazottai, politikai büntető táborok túlélői, és észak-koreai ügynökök által elrabolt japánok és dél-koreaiak családtagjai voltak. A jelentés szerint a kínzásokat és bebörtönzéseket többségében olyan hétköznapi emberek élték át, akiknek a bűnük annyi volt csupán, hogy például külföldi szappanoperát néztek, vagy vallásosak voltak.
Az egyik interjúalany elmesélte, hogy végignézte, ahogy egy női elítéltnek a csecsemőjét egy vödör vízbe kellett fojtania, egy férfi pedig arról vallott, hogy éhen halt elítélteket kellett elégetnie, majd maradványaikat szétszórni a földeken.
Voltak, akik születésüktől be voltak börtönözve, köszönhetően annak a gyakorlatnak, hogy egy családtag nem megfelelő nézetei és kapcsolatai miatt nagycsaládokat deportáltak, így sokan gyerekkoruk egészét éhezéssel töltötték, és túlélésük érdekében rágcsálókat, gyíkokat és füvet ettek.
A jelentésben nyilatkoznak annak a japán kislánynak a szülei is, akit 13 évesen raboltak el észak-koreai ügynökök, hogy kémet képezzenek belőle. Az észak-koreai rezsim szerint a lány és hét társa halott.
Emberjogi csoportok szerint legalább 200 ezer embert tartanak fogva észak-koreai büntető táborokban.
A jelentés elkészítésében Észak-Korea nem működött közre, a tanúvallomásokat „az emberi söpredék rágalmazásainak” nevezte. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa CNN-nek nyilatkozó elnöke úgy vélte, hogy a jelentés alapján megalapozott, hogy a világ összefogjon az észak-koreai jogsértések ellen.