Túl csábító a kínai könyvpiac

Egyre több nyugati író dönt úgy, hogy az óriási kínai könyvpiacra való bekerülés fontosabb, mint a rezsim cenzorai ellen való kiállás. Ha az alkotók elfogadják, hogy változtatnak alkotásaikon, hatalmasat kaszálhatnak.

Dr. Ezra F. Vogel, a Harvard egyetem professzora elfogadta, hogy a kínai cenzorok egész bekezdéseket töröljenek ki Teng Hsziao-ping életéről szóló könyvéből. Morálisan persze megkérdőjelezhető a döntése, az azonban biztos, hogy míg az Egyesült Államokban 30 ezer példány fogyott a könyvből, Kínában már most 650 ezret adtak el belőle.

„Számomra nem volt nehéz a döntés” – mondta a professzor a New York Times riporterének. „Úgy gondoltam, jobb, ha a könyvem 90 százaléka elérhető Kínában, mintha egyáltalán nem jutna el oda.”

Míg ilyen kompromisszumokat 5 évvel ezelőtt még alig voltak hajlandóak kötni a nyugati írók, manapság egyre többen adják fel a cenzúrával szembeni politikai ellenszenvüket, hogy a kínai mézes bödönhöz jussanak. A New York Times cikke megjegyzi: az amerikai kiadók bevételeinek egyre nagyobb része származik a Középső Birodalomból, tavaly az amerikai írók kínai e-könyvei után kapott jövedelmek 56 százalékkal növekedtek, a kínai kiadók pedig 2012-ben több mint 16 ezer külföldi mű kiadási jogát szerezték meg (ez a szám 1995-ben még csak 1664 volt).

Először természetesen azok a könyvek törtek be a kínai piacra, melyeknek kevesebb félnivalójuk van a cenzoroktól: a Harry Potter-regények szerzője, J. K. Rowling csak tavaly 2,4 millió dollárt (nagyjából 516 millió forintot) keresett Kínában, Walter Isaacson, Steve Jobs életrajzírója pedig egyetlen könyvvel 804 ezret (173 millió forint).

Mostanra azonban a kínai kiadók már azokra a könyvekre is ugranak, melyek szexuális tartalmuk, vagy a kínai történelemmel és politikával való összefonódásaik miatt nyilvánvalóan a cenzúra látókörébe kerülnek majd. E. L. James nagysikerű trilógiájának (melynek a Szürke ötven árnyalata is része) kiadási jogait már megvásárolta egy kínai cég, ezek a könyvek azonban egyelőre még cenzúrázottan is soknak bizonyultak a hatóságoknak, a kiadást egyelőre nem engedélyezték.

A kínai cenzúra szerkezete egyébként alapjaiban változott meg az elmúlt évtizedben. Míg a kilencvenes években a kínai kiadók az írók szövetségesei voltak abban, hogy az állami cenzorok szűrőjén minél többet átcsempésszenek, ma a kiadók kötelesek házon belüli cenzorokat alkalmazni. E cenzorok többsége hithű párttag, és kénytelen mindenre figyelni, mivel egyetlen apróság átengedése, később felkeltve a hatóságok figyelmét, számára karriergyilkosság, a kiadónak pedig végzetes lehet.