Obama, Obama, miért csinálod ezt?

2013.10.29. 12:08

Mi a megalázóbb: hogy az amerikai titkosszolgálat lehallgatja a német kancellárt, vagy az, hogy a német nem képes megtenni ugyanezt az amerikai elnökkel? A lenyűgözően magas színvonalon űzött kémkedésnek köszönhetően az amerikaiak olyan mennyiségű és minőségű információhoz jutottak az ellenségeikről és a barátaikról, amire még a legdörzsöltebb hírszerzési szakemberek is felkapták a fejüket.

A Washington Post még 2010-ben írt arról, hogy az amerikai elnöknek nem igazán vannak igazi barátai a világ vezetői között. A Spiegel a napokban joggal tette hozzá: miért is lenne szüksége barátokra, amikor ott van neki az elképesztő hatékonyságú amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA)?

Ennek ellenére Angela Merkel német kancellár még ragaszkodott a barátság látszatához, amikor a múlt héten azzal oktatta ki amerikai kollégáját, hogy személyesen, telefonon közölte vele: a lehallgatás barátok között elfogadhatatlan. Németország teljesen felbolydult az egyelőre határozottan még nem cáfolt hírre, hogy a kancellár mobilját éveken át lehallgatták az NSA ügynökei. A Bundestag rendkívüli ülésen tárgyal a megfigyelésről, várhatóan vizsgálóbizottságot alakítanak az ügy feltárására, és a német ellenzéki pártok még azt is felvetették, hogy a kiszivárogtatások legnagyobb játékosát, Edward Snowdent is a bizottság elé citálják.

A második világháború óta eltelt időszakban mostanáig nem volt példa arra, hogy Berlin berendelje az amerikai nagykövetet, márpedig a múlt héten pont ezt történt, miután kiderült, hogy az amerikaiak rátapadtak Angela Merkel mobiltelefonjára. A programban 35 további vezető politikus telefonbeszélgetéseit követték figyelemmel, többüket a mai napig lehallgatják – derült ki a Wall Street Journal című lap amerikai tisztségviselők információra hivatkozó cikkéből.

Angela Merkel biztos volt benne, hogy nem hallgatják le. TévedettForrás: AFP/DPA/Maurizio Gambarini

Az Egyesült Államok párizsi nagykövetének is volt egy útja a francia külügyminisztériumba, miután kiderült, hogy az NSA több tízmillió francia telefonhívás adatait rögzíthette 2012 és 2013 fordulóján. Hasonló diplomáciai forgatókönyv valósult meg Madridban is, miután az El Mundo megszellőztette, hogy az NSA nemrég egy hónap leforgása alatt több mint 60 millió spanyolországi telefonbeszélgetést figyelt meg. A legfrissebb hírek szerint az amerikaiaknak 46 millió olaszországi telefonhívásról is beható ismereteik vannak.

Az igencsak magas színvonalon űzött kémkedésnek köszönhetően az amerikaiak olyan mennyiségű és minőségű információhoz jutottak, amire még a legdörzsöltebb hírszerzési szakemberek is felkapták a fejüket. A Wall Street Journal szerint az egyik nyugati tisztségviselő azt mondta, hogy ha valóban úgy történt minden, ahogyan az a hírekből és a kiszivárogtatásokból kirajzolódik, akkor nem túlzás hatalommal való visszaélésről beszélni, de azért jóindulatúan hozzátette: az Egyesült Államok természetesen kap egy esélyt arra, hogy megmagyarázza.

Az amerikai tisztségviselők mindeddig nem tagadták, hogy a hírszerzés kémkedett a német kancellár és a francia diplomaták után is. Az amerikai nemzeti hírszerzés vezetője, James Clapper is csak annyit mondott, hogy a sajtóban megjelent hírek az amerikai elektronikus kémkedési módszerekről pontatlanok és félrevezetők, és az Egyesült Államok egyébként is csak olyan hírszerző tevékenységet folytat, mint bármelyik másik ország.

Csak irigykednek

Persze, ha valóban így lenne, akkor az európaiak nem fújták volna fel ennyire az ügyet. Őket ugyanis nem feltétlenül a kémkedés ténye aggasztja, hanem az, hogy az amerikaiak ennyivel hatékonyabbak náluk. „Az, hogy egy másik ország titkosszolgálata le tudja hallgatni a német kancellárt, sokkal megalázóbb, mint az, hogy ezt egyáltalán megteszi. Legalább annyira megalázó, mint azok az Egyesült Államoknak címzett politikusi felhívások, hogy Washington legyen szíves, és a jövőben ne tegyen ilyesmit.” A Focus című német hetilap szerint ez a helyzetfelismerés mozgatja a német reakciókat a kancellári mobiltelefon lehallgatásának a hírére.

David Cameron és Angela Merkel. Elbeszélgetnének az amerikaiakkalForrás: AFP/Yves Hermen

A témában véleményt mondó szakemberek jó része nem igazán találja indokoltnak a nagy leleplezés utáni rácsodálkozást. A szabály az, hogy mindenki kémkedik mindenki után, kivéve, amikor megegyeznek ennek az ellenkezőjéről, de persze attól még ugyanúgy kémkedhetnek – foglalta össze a helyzetet a BBC-nek a téma egyik szakértője, Steven Aftergood. Bernard Kouchner volt francia külügyminiszter egy rádióinterjúban hasonló következtetést vont le. „Legyünk őszinték, mi is hallgatózunk. Mindenki lehallgat mindenkit. A különbség csak az, hogy nekünk nincsenek olyan eszközeink, mint az Egyesült Államoknak, és ezért irigykedünk is.”

Az NSA ügyeivel foglalkozó James Bamford is valami hasonlóra utalt, amikor rávilágított arra, hogy mitől különleges mégis a mostani felismerés: „Minden országnak megvannak a fegyverei a kémkedéshez, de míg a legtöbbük eszközei egy mozsárágyúnak felelnek meg, addig az Egyesült Államoknak olyan lehallgatási technológiái vannak, amelyek atombombával érnek fel.”

Az amerikai technológiai ugrást a kémkedés területén részben a 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni kényszerhelyzet magyarázza. Az amerikaiak a saját biztonságuk érdekében nem engedhették meg maguknak, hogy az információk rejtve maradjanak előttük. A BBC szerint ugyanakkor a külföldi vezetők megfigyelését nehezebb igazolni, mint az al-Kaida-vezérek lehallgatását.

Valószínűleg ez a felismerés vette rá az amerikai elnököt, hogy napokkal a lehallgatási botrány kirobbanása után elismerje, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok teljesítménye nőtt, a lehetőségeik kiszélesedtek, és éppen ezért biztosítani kell azt, hogy amennyiben valamit meg tudnak tenni, az ne jelentse szükségszerűen azt, hogy meg is kell tenniük.

Szükség van az amerikaiak éberségére

A lehallgatási ügyre adott reakciók egyik értelmezése szerint a felháborodás viszonylag mérsékelt volt. Angela Merkel például nem vágott vissza azzal, hogy rácsapta az ajtót az éppen zajló transzatlanti szabadkereskedelmi tárgyalásokra, noha Brüsszelben és Berlinben is felmerült az igény erre. Bár Merkel és francia kollégája, Francois Hollande is durcás hangnemre váltott, a német kancellár még így is inkább arról beszélt, hogy meg kell találni a jövőbeni együttműködés alapját.

Az óvatos felháborodást európai részről az is magyarázza, hogy bár kétségtelenül az amerikaiaké a legnagyobb és leghatékonyabb kémkedési infrastruktúra, azért ők is nagy lelkesedéssel vetnék bele magukat ebbe a fajta érdekvédelmi tevékenységbe – ha képesek lennének rá. Az Economist című hetilap szerint az európai hatalmak azért sem sértődhetnek meg túlságosan, mert tisztában vannak azzal, mennyire függenek az együttműködéstől az amerikai hírszerzéssel, ha meg akarják akadályozni a terrortámadásokat a saját földjükön. A német tisztségviselők például készséggel elismerik, hogy belföldön és külföldön is német életeket mentett az, hogy az Egyesült Államok megosztotta velük a hírszerzési információit.

Merkel és Obama. Kérdés, hogy tudnak-e még bízni egymásban a szövetségesekForrás: AFP/DPA/Marcus Brandt

 

Az amerikai képviselőház hírszerzési bizottságának az elnöke, Mike Rogers szerint, ha az európaiak pontosan tudnák, hogy mit tesz az NSA, tapsolnának és pezsgőt bontanának, hiszen az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség munkája miatt érezhetik magukat biztonságban. Ez persze nem igazán elfogadható érvelés arra, hogy miért van szükség Angela Merkel mobiljának vagy az európai uniós hivatalok telefonjainak a lehallgatására.

Merkel dühös

A német reakciók egy másik értelmezése szerint szó sincs arról, hogy Merkel csak tettetné a felháborodást. A mostani helyzet súlyosságát le lehet mérni abból is, hogy a nyáron a német kancellár még a támogatásáról biztosította az NSA megfigyelési műveletei miatt egyre kínosabb helyzetbe kerülő Egyesült Államokat, és júliusban egy interjúban még arról beszélt, biztos benne, hogy őt nem figyelték meg.

A német kancellárt most már azért bírálják, mert nem vette elég komolyan már az elején a megfigyelési ügyet. Egy a CNN-en megjelent elemzés szerint a mindig higgadt Merkeltől nagyon is szokatlan volt, hogy személyesen tárcsázta Obamát, és nyilvánosan oktatta ki a megfigyelések miatt. Vagyis a német kancellár tényleg dühös. A náci titkosrendőrség, a Gestapo és a keletnémet hírszerzési hatóság, a Stasi információgyűjtési gyakorlatát nagyon is jól ismerő németek szemében a magánszféra és a titoktartás igencsak értékes, így Merkellel együtt egész Németország dühös. A német sajtó szerint Barack Obama bocsánatot kért Merkeltől, amikor a múlt héten telefonon beszéltek, és azt mondta neki, hogy leállította volna a lehallgatást, ha tudott volna róla.

A Wall Street Journal szerint ez tulajdonképpen már meg is történt, az NSA ugyanis nyáron abbahagyta Merkel és más vezető külföldi politikusok telefonjának a lehallgatását, miután a Fehér Ház tudomást szerzett a kémprogram létezéséről. A lap szerint Barack Obama nem tudott arról, hogy az NSA lehallgatja a világ vezetőinek a telefonjait, és a megfigyelésekről a konkrét döntéseket az elnök tudomása nélkül hozták meg.

A Bild című német lap viszont úgy tudja, hogy az NSA épp Obama kezdeményezésére pörgette fel Merkel megfigyelését, különös tekintettel a nyáron beszerzett és feltételezések szerint feltörhetetlen új mobiltelefonjára. Az NSA eredetileg még Merkel elődjét, Gerhard Schrödert kezdte el megfigyelni, miután a volt német kancellár nem támogatta George Bush háborúját Irak ellen, a lehallgatásokat azonban nem hagyták abba az után sem, hogy 2005-ben Angela Merkel vette át a hatalmat.

A lap ráadásul úgy tudja, hogy az Egyesült Államok berlini nagykövetségén, Merkel irodájától mindössze 800 méterre dolgozó 18 NSA-alkalmazott nem is az NSA irodájába, hanem a Fehér Házba küldte a megszerzett információkat. A Bild szerint csak a Merkel kancellári irodájában lévő, titkosított vonalas telefont nem hallgatták le. Az amerikai elnök nem volt hajlandó nyilatkozni azokról a német sajtóértesülésekről, amelyek szerint ő tudott arról, hogy az NSA lehallgatta Angela Merkel német kancellár telefonját. Obama arra hivatkozott, hogy ez titkosított információ.