Konzervdobozok mögött lapultak az évszázad kincsei

2013.11.15. 19:13

Mintha mi sem történt volna, úgy járkál továbbra is bevásárolni Cornelius Gurlitt. A nyolcvanéves férfi a lakásában konzervdobozok mögé dugva évtizedeken át rejtegetett Picasso-, Matisse-, Chagall-festményeket, és még 1400 másik műalkotást, amelyet valaha a nácik harácsoltak össze. Az évszázad műkincsfogása egymilliárd eurót ér.

Elegáns megjelenésű, ősz hajú, metsző kék szemű öregember tologatott a napokban egy bevásárlókocsit egy müncheni üzletben, nem messze a Schwabing városrészben fekvő háromszobás lakásától. Valószínűleg csak lecsoszogott a legközelebbi boltba, hogy vegyen valamit otthonra, amikor megjelentek előtte a Paris Match pletykalap riporterei, lefotózták, és próbáltak interjút kérni tőle. Az öregember, "szemében félelemmel és haraggal", elutasította a kérést. Ahogy a lakása lesötétített ablakai mögül a tekintélyes német lapnak, a Spiegelnek is levelet írt, azt kérve, hogy a továbbiakban ne írják le a nevét: Cornelius Gurlitt.

Megvárhatták volna, amíg meghalok

Az idén nyolcvanéves férfi ezek szerint úgy akarja az életét élni, ahogy eddig, nem törődve azzal, hogy körülötte robbant ki a művészeti élet legújabb, valószínűleg művészettörténeti jelentőségű botránya. Az ő lakásáról került elő ugyanis az a mintegy egymilliárd eurót érő gyűjtemény, amelyet több lap egyenesen az évszázad műkincsfogásának nevezett el. Az 1400 darabból álló gyűjtemény nagy része a nácik által a két világháború között vagy a háború alatt elkobzott-elrabolt műalkotás. Egy része zsidó művészek munkája, más része zsidó műgyűjtőké volt valaha, vagy éppen olyan modernista alkotás, amelyet a náci párt elfajzott, korcs művészetnek tekintett, ezért üldözött. A nácik utóbb az így szerzett művek egy részét értékesítették.

 

A Hermann Göring-hadosztály katonái pózolnak egy nápolyi galériából lopott képpelForrás: Wikipedia/Bundesarchiv

Cornelius Gurlitt München művésznegyedében, a náci párt szülőhelyén, Adolf Hitler egykori befuccsolt művészkarrierjének helyszínén tudta évtizedeken át elrejteni a világ elől a kivételes gyűjteményt. Nem tett kivételes óvintézkedéseket, egyszerűen csak titokban tartotta, amije volt, és soha senki nem fogott gyanút. Látogatói nem voltak, mondták a szomszédok a Guardiannek. Bárki csengetett, soha nem nyitott ajtót. Mint utóbb kiderült, nem volt soha állása, és így semmilyen hivatalos bevétele. Sőt soha életében nem nyitott bankszámlát, nem volt jogosult állami nyugdíjra, nem volt egészségbiztosítása, így sem a bajor adóhatóság, sem a szociális ellátórendszer nem tudott a létezéséről.

Nem világos, hogy hogyan tudott ennyire elbújni a világ elől, de az tény, hogy csak akkor lett gyanús az adóhatóságnak, amikor eladott egy festményt egy kölni aukción 2011 őszén, valószínűleg azért, hogy eltartsa magát. Gondolták, megvizsgálják, hátha több festménye is van, amit nem vallott be.

Amikor rajtaütött a rendőrség a lakásán - ez még tavaly februárban történt, de csak most derült rá fény, miután a Focus német lap cikket írt róla -, Gurlitt állítólag ki sem jött a szobájából. Nem tanúsított ellenállást, csupán lakonikusan megkérdezte, hogy miért nem tudták megvárni, amíg meghal, hiszen így is, úgy is a német államé lett volna a gyűjtemény.

Már semmi nem lesz ugyanaz

A rendőrök házilag készített polcokat találtak a lakásban, tele gyümölcsleves dobozokkal és ételkonzervekkel, amelyek szavatossága a nyolcvanas években lejárt. Ezek mögé elrejtve halmozták fel a bekeretezetlen festményeket. A hatóságok három napig szállították el őket, hogy átadják egy berlini művészettörténésznek, Meike Hoffmannak, aki az elmúlt több mint egy évben egyik ámulatból a másikba esve vizsgálgatta, hogy mit is rejtegetett Gurlitt a lakásán.

Az összesen 1400 festmény között Oskar Kokoschka, Henri de Toulouse-Lautrec, Ernst Ludwig Kirchner, Albrecht Dürer, Gustave Courbet művei is ott vannak. De van köztük eredeti Henri Matisse- és Pablo Picasso-festmény is, sőt egy eddig ismeretlen Otto Dix- és egy Marc Chagall-alkotás. Bár ijesztően hangzik, hogy konzervdobozok mögött tartották őket, a festmények túlnyomó többsége épségben átvészelte az elmúlt évtizedeket, a tárolásukat tulajdonképpen profi módon oldotta meg Gurlitt.

Conrad Felixmueller, Hans Christoph, Marc Chagall és Henri Matisse művei a lefoglalt gyűjteménybőlForrás: AFP/Augsburgi ügyészség

A Gurlitt-gyűjtemény történetét még messze nem tárták fel, hiszen mostanáig senki nem is tudott a létezéséről. Az valószínű, hogy Cornelius az apjától, Hildebrand Gurlittól örökölhette a festményeket. Az apa valaha múzeumigazgató volt, amíg a húszas években ki nem rúgták, mivel olyan műalkotásokból rendezett kiállítást, amelyek a náci párt szerint degeneráltnak és így tiltottnak számítottak. Később viszont a linzi Führermuseum igazgatójává nevezték ki, a propagandáért felelős miniszter, Goebbels személyes felügyelete alá. Hitler szándéka az volt, hogy ebben a múzeumban állítják majd ki a zsidóktól és másoktól elkobzott műalkotásokat. A háború után Hildebrand Gurlitt azt mondta a hatóságoknak, hogy a gyűjteménye megsemmisült Drezda bombázásakor. Mivel a nagyanyja zsidó volt, a háború után úgy kezelték, mint áldozatot. A műkereskedést aztán 1956-os haláláig békében folytatta, a kollekcióját a fia örökölte.

A bajor és a német államnak most fájhat a feje, hogy hogyan dolgozza fel a gyűjteményt, hogyan derítse fel, hogy ki az egyes festmények törvényes tulajdonosa, hogyan találja meg annak leszármazottait és juttassa vissza nekik a műveket. Mióta a Focus magazin robbantotta a hírt, a bajor hatóságok állandó nyomás alatt állnak. Újra és újra megkapják a kellemetlen kérdést, hogy miért nem hozták nyilvánosságra a nagy fogást, holott már több mint egy éve rábukkantak. Még Angela Merkel német kancellár és kormánya is kellemetlen helyzetbe került, mivel kiderült, hogy már több hónapja tájékoztatták őket a Gurlitt-gyűjteményről, mégsem szóltak senkinek. A kormány most - amikor már egy csomó galéria, művészeti egyesület és zsidó szervezet is bejelentkezett egy-egy festményért - létrehozott egy folyamatosan bővülő adatbázist a festményekről, és felállított egy szakértői testületet.

A Die Welt szerint a Gurlitt-gyűjtemény felfedezése után "már semmi nem lesz ugyanaz". A művészet története valószínűleg színesebb lesz, ahogy arról is többet tudunk majd meg, hogy mit tett a Harmadik Birodalom a zsidó művészekkel és műgyűjtőkkel. De mindenekfelett azt kell átgondolni a német lap szerint, hogy miféle műgyűjtők közötti összeesküvés tehette lehetővé, hogy ne derüljön ki, mit is rejteget Gurlitt. Az aukciók szervezői, a műgyűjtők, műkereskedők ugyanis megnyitották az ajtókat Gurlitt előtt, és beengedték őt, hagyták, hogy kereskedjen egy-egy festménnyel, de közben "soha nem tettek fel kérdéseket".

Cornelius Gurlitt ellen - akiről eddig akár azt is lehetett hinni, hogy már meghalt - mostanáig nem adtak ki elfogatóparancsot, és nem is folyik személyesen ellene nyomozás, csak adóelkerülés gyanúja miatt vizsgálódnak ellene. Így egyelőre, ha akar, tovább élhet a elsötétített lakásában, leviheti a gurulós bevásárlókocsiját a boltba, csak 1400, kincset érő festmény hiányzik majd a szobáiból.