Fekete Péter fekete, nem nagyon tehetünk semmit

Már az ENSZ is kivonná a forgalomból a holland Mikulás-ünnepségek kedvelt szereplőjét, Fekete Pétert. A Mikulás segítőjeként közreműködő figurát annyira imádják, hogy még azt sem veszik észre a toleranciájukra híresen büszke hollandok, hogy Péter kísértetiesen hasonlít egy együgyű, ugrabugráló fekete rabszolgára. Hogyan lett egy téli ünnep a kisebbség és a többség együttélésének a kulcskérdése?

„Olyan sokáig hazudtunk magunknak arról, hogy mennyire toleránsak vagyunk, hogy már fel sem ismerjük a diszkriminációt.” Az egyik legnépszerűbb holland ünnepi hagyomány ellen háborút hirdető művész, a karibi születésű Quinsy Gario ezzel a kellemetlen valósággal próbálja szembesíteni a november közepétől a Mikulás-csomagok bűvöletében élő honfitársait. Nincs könnyű dolga, a hollandok többsége ugyanis vagy nem tudja, vagy nem akarja felismerni, hogy akad egy kis gond a téli ünnepkör egyik főszereplőjével.

Hollandiában az év utolsó hónapja ugyanúgy két alkalmat is kínál az ajándékozásra, mint nálunk. A karácsony mellett december 6. is a nagy kicsomagolások napja, a Mikulás (hollandul Sinterklaas, az amerikai Santa Claus névadója) ekkor tölti meg minden jóval az ablakba tett cipőket. A sztori ismerős, de azért van benne néhány sajátosan holland adalék. Ezek közül is az egyik leghelyspecifikusabb a Fekete Péterként, Zwarte Pietként emlegetett figura (ő Hollandián kívül csak Belgiumban jut még szerephez).

A Sinterklaas és feketére mázolt, szakadatlanul vigyorgó és ugrabugráló segítői minden évben november közepén vonulnak be a holland városokba. Az érkezésük hatalmas ünnep, egy karneválba oltott karácsony, így érthető okokból imádják a gyerekek. Idén is több tízezren várták őket a cukorkák és csokik reményében Amszterdamban. Több holland városban a polgármesterek köszöntötték a Mikulást, a tévék pedig közvetítették a nagy bevonulást.

Az egyik oldalon ünnepeltek, a másikon tiltakoztak Amszterdamban Forrás: AFP/Evert Elzinga

A hollywoodi filmekből ismert ünnepi forgatókönyv itt ismét kap egy csavart: Hollandiába a Télapó nem az Északi-sarkról érkezik rénszarvasok vontatta szánon, hanem Spanyolországból, és hajón, jó néhány fekete szolgálóval. Ebben a képben nyilván benne van Hollandia gyarmatosító múltja, a történet azonban mostanra kulturális hagyománnyá szilárdult, amelyhez a hollandok többsége foggal-körömmel ragaszkodik.

Szeretnék szeretni Hollandiát

A Mikulás múlt vasárnapi bevonulása idejére szervezett, a Fekete Péter figurájának az eltörléséért kampányolók csendesebb demonstrációjára csak pár százan mentek el. „Szabadítsátok ki Pétert!”, „Hadd szeresselek ismét, Hollandia!” feliratokkal vonultak fel, de az ajándékok ígéretével kecsegtető Sinterklaas-felvonulás iránt nagyobb volt az érdeklődés. „Ez sehol máshol a világon nem lenne elfogadható” – próbált rámutatni a helyzet fonákságára Quinsy Gario. A curacaói születésű fiatalember volt az, aki két évvel ezelőtt egy „Fekete Péter rasszista” feliratú pólóban törte meg a Sinterklaas ünnepség önfeledt örömét, és ezért a rendőrök a földre teperték, majd megbilincselve elhurcolták.

A külföldiek gyakran meghökkenve figyelik a forgatagot. „Nekem eléggé sokkoló volt ezzel először találkozni, főleg miután a Sinterklaas hagyománya teljesen nyíltan vállalja, hogy ezek Spanyolországból (vagy a gyarmatokról) hozott rabszolgák. És sosem igazi fekete bőrűek játsszák a Zwarte Pietet, hanem magas, szőke hollandok, feketére festett arccal, pirosra festett nagy szájjal - ijesztőek, nevetségesek” – írta az Origónak a Fekete Péterrel való első találkozásáról az Amszterdamban élő Nádas Rita. Hozzátette, teljesen megérti, ha valakit ez sért, miközben az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hollandokat meg az sérti, hogy őket emiatt rasszistának nevezik.

Ők megbántva érzik magukat Forrás: AFP/Bas Czerwinski

A Fekete Péter-vita az ő tapasztalatai alapján csak egyike a többi, a hétköznapokban is felbukkanó feszültségnek a hollandok és a nem holland származásúak között. „Az amszterdamiak valóban nagyon toleránsnak gondolják magukat, ennek ellenére volt pár kellemetlen élményem, például amikor nem szolgáltak ki, amikor angolul szóltam az eladóhoz, vagy amikor magyarul beszélek a családommal, és hollandul megjegyzi, hogy milyen szörnyű ez a nyelv (mintha nem is érthetném a hollandot), vagy amikor a gyermekem kezdő hollandsággal el akar kérni valamit a játszótéren, és másik anyuka kigúnyolja” – sorolta a hétköznapi szurkálódásokat.

A toleranciájukra nagyon is büszke hollandok közül sokan azt érzik, hogy a politikai korrektség nevében most egy, a szívükhöz közel álló hagyományt akarnak elvenni tőlük. Sok holland hallani sem akar a témáról, mert csak azt látja, hogy a bevándorlók azt is kiölik a kultúrájukból, ami még megmaradt belőle. Az ünnepség sokuknak annyira fontos, hogy ezen mérik le, mennyire illeszkedtek be a bevándorlók: szeretik és élvezik-e a Sinterklaas-bulikat? Ha igen, akkor már hollandnak is elmennek.

A Fekete Péter támogatására létrejött Facebook-oldalt már több mint kétmillióan lájkolták. A holland politikusok egyelőre nagy figyelemmel kísérik a témában készült közvélemény-kutatásokat, és ezeknek megfelelően nyilatkoznak. „Fekete Péter fekete. Nem nagyon tehetünk semmit ez ellen” – foglalta össze a patthelyzetet Mark Rutte miniszterelnök.

Fekete Péter ügye néhány hollandiai kisebbségi csoport panaszának köszönhetően már az ENSZ figyelmét is felkeltette. A világszervezet szakértői által még az év elején összeállított dokumentum pedig már a nemzetközi figyelmet is garantálta. A holland kormánynak címzett jelentésre azért volt szükség, mert az állami vezetők szemmel láthatóan kivonták magukat a vitából azzal, hogy ez a holland állampolgárok ügye, beszéljék meg ők. Csakhogy ez sosem lesz egy egyenrangú beszélgetés, mivel ebben a vitában a fehér hang a meghatározó, a kisebbségeké pedig alig hallatszik – magyarázta az Origónak a dokumentum kidolgozásában részt vevő Izsák Rita, az ENSZ kisebbségi ügyekkel foglalkozó független szakértője.

Kis Zwarte Piet-történet

Sinterklaas figurája már a középkorban feltűnt, akkoriban egy pórázon tartott ördögszerű lénnyel járta az országot. A lény néhány évszázadra eltűnt, de aztán a 19. században ismét felbukkant, ezúttal már mint szolgáló: egy fiatal fekete férfi, 16. századi apródjelmezben.

Fekete Péter figurájának a fő körvonalait egy 1850-ben íródott gyerekkönyvnek, a Szent Miklós és a szolgálója című történetnek köszönhetik a hollandok. A szolgáló alakjában egyesek a 17-18. századi mórokat, mások egy etiópiai rabszolgának, Piternek az alakját vélik felfedezni, akit Szent Miklós vett meg, de csak azért, hogy felszabadítsa.

Rabszolga vagy bohóc? Forrás: AFP/Toussaint Kluiters

Nevet először 1891-ben kapott Fekete Péter, szintén egy gyerekkönyvnek köszönhetően. Egyes kutatók szerint a színbeli kontraszt – fehér Mikulás, fekete szolgáló – még arra a képre vezethető vissza, amikor Sinterklaas láncon hurcolta magával az ördögöt, ami akkor azt jelentette, hogy a jó legyőzte a gonoszt, a világosság pedig a sötétséget. Amikor azonban Hollandia érdekelt lett az Atlanti-óceánon átnyúló rabszolga-kereskedelemben, a gonoszt és a sötétséget jelképező fekete szín egyszer csak nagyon is konkrét lett, és bőrszín lett belőle.

Fekete Péternek jó ideig krampusszerű feladatai voltak: ellenőrizte, hogy melyik gyerek volt rossz, szükség esetén elvitte őket a zsákjában, és egy kis veréssel próbálta kihozni belőlük a jót. Ma már azonban a szórakoztatás a legfőbb feladata, és főként asszisztensi szerepe van: segít a Mikulásnak kiosztani az ajándékokat, és gondoskodik arról, hogy a gyerekek jól szórakozzanak.

Fekete Péter kritikusai szerint a gond ott van, hogy a két karakter nemcsak a fekete-fehér mentén különböztethető meg, hanem a jellemvonásaik és a viselkedésük alapján is. A feketére mázolt arcú, nagy piros szájú és göndör fekete hajú szolgáló egyfolytában rohangál, hülyéskedik, ugrál, mint az akrobaták. Nem túl intelligens, sőt kifejezetten buta és gyerekes. Sinterklaas vele szemben idős, megfontolt, nyugodt férfi, aki ellenőrzés alatt tartja a dolgokat. Nem utolsósorban pedig ő a tulajdonosa Fekete Péternek, ő a főnök. Nem kell túl nagy képzelőerő belelátni a rabszolgatartást korának a viszonyrendszerét. A hollandok többségének azonban ez még sem tűnik fel.

Fehér főnök, fekete szolgáló Forrás: AFP/Lex Van Lieshout

Az elmúlt évszázadokban némileg változott Fekete Péter karaktere, a bírálók azonban ezt kevésnek találják: ők azt szeretnék elérni, hogy a Mikulás segítője ne a rabszolgaság korát idézze. Az ünneplők eddig a legnagyobb engedményt azzal tették, hogy módosítottak némileg a Fekete Péterek megjelenésén, és kivették a fülükből a hatalmas karika fülbevalókat. Ettől függetlenül azonban a figura továbbra is kísértetiesen hasonlít a fekete rabszolgákra.

Számít a szín

A hagyományok folyamatos változásával érvelt a városi tanácsnak írt levelében az amszterdami polgármester is, aki egyrészt zöld utat adott az idei felvonulásnak is, másrészt finoman megpróbálta mindkét oldal érveit figyelembe venni, és valamiféle kompromisszumos megoldást javasolni. Ez Eberhard van der Laan polgármester olvasatában fokozatosságot jelent. Elismerte ugyan, hogy Fekete Péter alakja sok szálon kötődik a rabszolgatartás korához, hogy a figura hozzájárulhat rasszista megnyilvánulásokhoz, különösen ha például a hátköznapokban lefeketepétereznek fekete bőrű embereket, de mivel a hagyomány egyáltalán nem statikus, a figura ma már egészen mást jelent és jelképez, mint amit akár néhány évtizeddel ezelőtt. Az amszterdami polgármester szerint Fekete Péter már rég nem a megalázkodó, fekete rabszolga sztereotípiája, hanem egy vidám bohóc, és ezt az átalakulást tovább lehet finomítani. Fekete Péternek például nem feltétlenül kell összefüggéstelenül beszélnie, göndör fekete parókát viselnie, és hatalmas piros szájjal vigyorognia.

Bár most kívülről, az ENSZ részéről érkezett a figyelmeztetés, a Zwarte Piet-dilemmán a holland társadalomnak kell felülkerekednie. Vannak olyan holland közösségek, ahol Fekete Péter figuráját egy fehér fiú vette át, és működött – mondott példát egy lehetséges megoldásra Izsák Rita. De volt olyan iskolai csoport is, ahol az a forradalmi újítást vezették be, hogy a Mikulást fekete, Fekete Pétert pedig fehér diákok játszották, és ez is működött. Más kérdés, hogy amikor az idősebb hollandok meglátták a fekete Sinterklaast, akkor szinte sokkot kaptak, és gyorsan keresztet vetettek. „Szóval senki se mondja, hogy a szín nem számít” – szállt szembe Izsák Rita azoknak az érveivel, akik szerint semmi jelentősége annak, hogy Fekete Péter fekete.

De hát a gyerekek!

Fekete Péter ellenfelei nemcsak az évszázados hagyományokkal, hanem a csillogó szemű gyerekekkel is szemben állnak, akik természetesen még hisznek a Mikulásban, és hisznek a segítőjében is, különösen, hogy a szüleik sokszor azzal fenyegetik őket, ha rosszak, elmondják majd Fekete Péternek, aki majd jól elviszi őket, vagyis elég mélyen beépült a nevelési repertoárba is.

Az amszterdami polgármester azért is támogatná a fokozatosság elvét Fekete Péter átalakulásánál, mert a három-nyolc éves gyerekeket nem tenné ki a drasztikus váltás sokkjának. Nem is szólva azokról a felnőttekről, akiknek a gyerekkori élményeik emléke még nagyon is sokat jelent, márpedig ezekhez hozzátartozott Fekete Péter alakja. Sokan azzal védekeznek, hogy ha a gyerekek imádják a Sinterklaas-ünnepséget, akkor az nem is lehet rasszista.

Szabadítsátok ki Pétert! Forrás: AFP/Bas Czerwinski

Arra a felvetésre, hogy sokan a gyerekek védelmében ragaszkodnak Fekete Péter figurájához, Izsák Rita azt mondta: érdemes feltenni a kérdést, hogy melyik gyerekekről van szó. Lehet, hogy a fehér gyerekek élvezik a bulit, de a fekete gyerekek többsége csupa rossz emléket gyűjt, különösen ha aztán az iskolában még lefeketepéterezik és csúfolják őket. „Nem lehet a gyerekekkel takarózni, mert egy részüknek ez az ünnep nagyon is fájdalmas lehet” – mondta Izsák Rita. Szerinte ha szükség van valami vezérfonalra a megoldáshoz, akkor az lehetne, hogy minden gyerek érezze a magáénak a Sinterklaast, és gondtalanul vehessen részt benne.

Szerinte a cél az, hogy a Hollandiában élő feketék ne érezzék magukat megalázva, és ehhez az kell, hogy Fekete Péter figurája ne hasonlítson kísértetiesen egy együgyű, ugrabugráló fekete rabszolgára.

Az ENSZ szakértője ugyanakkor hangsúlyozta, szó sincs arról, hogy akik ma a Sinterklaast ünneplik, alapból rasszisták lennének, és érthető, ha a toleranciájukra büszke hollandok sértve érzik magukat, ha lerasszistázzák őket csak azért, mert elfogadják a cukorkát Fekete Pétertől. Izsák Rita szerint a többségi hollandok azért vannak nehéz helyzetben, mert egy évszázados tradíciót kell megkérdőjelezniük, és ezért kívülről kell rálátniuk saját magukra és a hagyományaikra. Ez kétségtelenül nehéz konfrontáció a múlttal, de Fekete Péter körül egyébként is nagy a homály: ahány ember, annyi magyarázat, hogy miért kell megtartani, amiből Izsák Rita azt a következtetést vonta le, hogy sokan tulajdonképpen nem is tudják, miért védik.