Az alkotmány is védheti a horvát családokat

2013.12.01. 09:43

Viharos kampány után a melegházasságokról szavaznak Horvátországban. Ha a népszavazás sikeres lesz, az alkotmányba is bekerül, hogy a házasságot csak férfi és nő köthet. A kezdeményezés azonban többről is szól. Túlélheti-e a kudarcot a gyenge és népszerűtlen zágrábi kormány?

Népszavazást tartanak Horvátországban. Vasárnap, december elsején 3,8 millió szavazó 6700 szavazókörben válaszolhat a kérdésre: „Egyetért-e azzal, hogy az Alkotmányba bekerüljön a meghatározás, hogy a házasság a nő és a férfi életközössége?”

A közvéleménykutatások szerint a többség igennel válaszol majd. Az állami tévé számára végzett felmérés szerint a megkérdezettek 59 százaléka támogatja a kezdeményezést, 31 százalék ellenzi, 10 százalékuk pedig nem nyilvánított véleményt.

Úgy tűnik tehát, hamarosan Horvátországban az alkotmány is kimondhatja, hogy csak férfi és nő köthet házasságot.

Átütő siker

A népszavazást az „A család nevében” elnevezésű lobbicsoport kezdeményezte idén tavasszal. A különféle pro-life szervezetek, csoportok, családok, vallási egyesületek alkalmi koalíciójaként működő „U ime obitelji” aláírásgyűjtése kirobbanóan sikeres volt. Hét nap alatt a szükséges támogatás kétszeresét szerezték meg, és majdnem 750 ezer aláírást adtak át a törvényhozás elnökének. Ez az első olyan népszavazás Horvátországban, amelyet civil kezdeményesre szerveznek.

A családvédőként fellépő csoport hangadója az orvos végzettségű Zeljka Markic, aki azt állítja: a zágrábi kormány arra készül, hogy engedélyezi a melegházasságokat és lehetővé tenné az örökbefogadást is a meleg párok számára. Markic – akinek családi vállalkozása lévő gyógyszerek embereken való tesztelésével foglalkozik Horvátországban és a térség államaiban – érdekes jelensége a horvát közéletnek: pro-life aktivistaként már korábban is részt vett a „hagyományos családi értékeket védő és népszerűsítő” egyesületek munkájában, és innen datálható kapcsolata a Hrast nevű obskúrus, de ambiciózus radikális jobboldali párttal.

De nem csak a politikai peremvidék csatlakozott a kezdeményezéshez. Az U ime obitelji legjelentősebb támogatói között van a katolikus egyház. Josip Bozanic bíboros több alkalommal is a család intézményének védelmére szólított. Melléjük álltak a jobboldali-konzervatív pártok is. A HDZ, a legnagyobb ellenzéki párt aktívan kampányolt a kezdeményezés sikeréért.

„Tavaly az iskolákban – alkotmányellenesen, a törvényes eljárás megkerülésével, társadalmi vita nélkül – bevezették a szexuális nevelést”, mondta Zeljko Reiner, a zágrábi parlament, a Sabor ellenzéki alelnöke, a HDZ képviselője. Szerinte a szexuális neveléssel a horvátok többségének világnézetével ellentétes álláspontot oktatnak és népszerűsítenek.

A kormányzó baloldali koalíció nem támogatja a kezdeményezést. A kormány nem sietett a referendum időpontjának kitűzésével, de különösebben nem törte magát azért, hogy megakadályozza. Kezdetben avval érveltek, hogy az alkotmányt nem lehet népszavazással módosítani, hanem arról a Saborban is szavazni kell. Ezt azonban lesöpörte a horvát alkotmánybíróság, amikor úgy döntött, hogy a népszavazás eredménye automatikusan alkotmánymódosítást jelent.

A referendum ellenzői a baloldal lagymatag hozzáállását is bírálták. „A kormánynak a kérdés alkotmányossági felülvizsgálatát kellett volna kezdeményeznie”, mondta Zarko Puhovski egyetemi tanár, a horvát Helsinki Bizottság volt elnöke.

Ez lett volna valószínűleg az egyetlen lehetőség, hogy megakasszák a kezdeményezést: Horvátországban az alkotmány szerint népszavazások esetében nincs érvényességi küszöb. Mivel az alkotmánybíróság szerint a referendum eredménye kötelező érvényű, így egészen alacsony részvétellel is alkotmányt lehet módosítani.

Kemény kampány

A kormánynál lényegesen aktívabb ellenkampányba kezdtek a civil szervezetek és a média. Mivel a törvény nem rendelkezik arról, hogy a szervezetek mennyit költhetnek el a kampányban, csak a résztvevők önbevallására lehet hagyatkozni. A „Polgárok nemmel szavaznak” kampánycsoport – melyet mintegy 70 egyesület és kezdeményezés támogat – nemrég azt közölte, hogy 38 ezer eurót költöttek a népszavazási előkészületeik során, aminek egy része természetbeni adomány.

Az U ime obitelji azt állította, hogy 31 ezer eurót költöttek, aminek harmada magánszemélyektől érkezett. Támogatóikról nem nyilatkoztak, mert „meg akarják védeni őket a meghurcolástól”, mondta Kresimir Planinic, a kezdeményezés jogi csapatának koordinátora.

Az állami költségvetésből több 1,8 milliárd forintot költenek a népszavazásra. Kampánycsend nem volt.

A két álláspont képviselőinek összecsapása kölcsönös és kegyetlen leszámolással járt. A népszavazás ellenzői Adolf Eichmannhoz hasonlították Markicot, bemutatták a Dubrovnik közelében lévő impozáns birtokát (amihez a telket nem teljesen transzparens módon, némiképp furcsa körülmények között szerezte meg). A családvédők közben azt állították, hogy a kormány engedélyezné a melegházasságokat, és arra hivatkoztak: az egyneműek élettársi közössége már most minden jogot biztosít a meleg párok számára. Ami viszont nem igaz. Rendzavarás is előfordult, például amikor az Igen mellett kiálló Predrag Raos író a horvát PEN-központban tartott sajtótájékoztatónak síppal és könnygázzal vetett véget.

A kampánynak a média is aktív részese lett. Horvátországban szokatlannak számít, hogy a lapok nem csupán tudósítanak az eseményekről, hanem határozottan állást is foglalnak, írta az Al Jazeera. A Vecernji list kolumnistája például az Igen mellett kampányolt, bár Darko Pavicic szerint a lapban mindkét oldal érvei megjelenhettek.

A Jutarnji list viszont határozottan ellenzi a referendumot, holott a lap nem nevezhető kormánypártinak. „Ez nem a melegek jogairól szól, nem arról, ki köthet házasságot”, mondta Viktor Vresnik főszerkesztő. „Az a kérdés, az élet milyen kérdéseibe szólhat bele az állam.” Az újságíró-szövetség elnöke sem tartja problematikusnak a média új szerepvállalását és állásfoglalását. Zdenko Duka maga is ellenzi a referendumot.

A két tábor között annyira nincs átjárás, hogy az úgynevezett családvédők rendezvényeikről kiküldték a nem baráti lapok munkatársait, és azok a kampányközpontból sem tudósíthatnak.

A referendumot a pártok, a civil szervezetek, illetve külföldi megfigyelők kisérik; 6409 megfigyelői engedélyt adtak ki. A családvédők 6306 engedélyt igényeltek,103 pedig egy fogyasztóvédelmi egyesületé lett. A macedón választási bizottság 4 tagja szintén jelezte érkezését.

Mögöttes szándékok

A horvát családjogi törvény egyébként ma is úgy rendelkezik, hogy házasságot csak férfi és nő köthet. Miért fontos akkor a népszavazást?

A családvédők szerint a törvény módosítható, és a melegházasságok alkotmányos tilalma nagyobb védelmet jelentene a családok számára. Számukra a népszavazás csak a kezdet, és vélhetően nem állnak meg azután sem, hogy az alkotmányba is bekerül a házasság – számukra egyetlen elfogadható – definíciója. „Szeretnénk megvédeni a gyerekeket, mert úgy véljük, hogy a gyerekeknek joguk van hozzá, hogy apjuk és anyjuk legyen.”

Az U ime obitelji világossá tette, hogy más céljaik is vannak. A gyermekek védelmére hivatkozva megakadályoznák, hogy az egynemű élettársi kapcsolatok a házassággal egyenértékűek legyenek, és nem engedélyeznék azt sem, hogy a melegek gyerekeket fogadhassanak örökbe. De legalább ennyire fontosnak tűnik a szándékuk, hogy az „alapvető emberi értékeket tisztelők” számára jelezzék: összefogással társadalmi változásokat tudnak elérni.

Pont ettől tartanak a referendum ellenzői: úgy látják, hogy ezután a népi kezdeményezésekkel valójában a különböző kisebbséget szoríthatnák ki és foszthatnák meg jogaiktól – a passzív parlament és az alkotmánybíróság segítségével.

Az ellenzéki pártok sem pusztán ideológiai megfontolásokból csatlakoztak a kezdeményezéshez. Számukra ez jó lehetőség, hogy újabb - ha mégoly jelképes - győzelmet arassanak az egyébként is népszerűtlen baloldali kormánnyal szemben.

Zoran Milanovic kormányzása nem egy sikertörténet. A baloldali koalíció nem találja a súlyos gazdasági problémák ellenszerét: a munkanélküliség közelít a 20 százalékhoz (és folyamatosan nő), a gazdaság teljesítményéről pedig sorozatban rossz hírek érkeznek. Immár nyolcadik negyedéve tart a visszaesés, legutóbb 0,6 százalék volt. A baloldali koalíció – ha egyáltalán volt ilyen reménye – nem profitálhatott az Uniós csatlakozásból sem (Horvátország idén lett az EU teljes jogú tagja).

Az ellenzék szerint a kormánynak nincsenek ötletei, és kizárólag egy módon közelít a problémához: a megszorításokkal és az adóemelésekkel a magánszektort fojtogatja. A horvát vállalkozók nemrég a kormány gazdaságpolitikáját az 5 pontos skálán 1,79 pontra értékelték.

A jobboldali ellenzék aktívabb és szervezettebb a kormánynál – ha intézményi kereteken kívül kell fellépni. Az már korábban is egyértelmű volt, hogy az utcai politizálásban a Milanovic-kabinet vesztésre áll: a kormány képviselőit többször is kifütyülték, nemrég pedig – a vukovari megemlékezésen – az ellenzéki csoportok egyszerűen eltérítették a résztvevőket, és saját rendezvényükre terelték őket. A kormány és az államfő egyedül maradt.

A mostani népszavazás esetleges sikere persze nem feltétlenül jelenti a kormány bukását. De mindenképpen egy népszerűtlen és tehetetlen kabinet újabb látványos kudarcának látszik majd.