Meghalt Ariel Saron

2014.01.11. 13:44

Nyolc, kómában eltöltött év után szombaton elhunyt Ariel Saron, Izrael történetének meghatározó államférfija. Saron az ország két legfontosabb háborújának volt a hőse, majd politikus lett, a palesztin-izraeli konfliktus egyik legfeszültebb időszakában volt Izrael miniszterelnöke. 

Meghalt a 2006-os agyvérzése óta kómában fekvő Ariel Saron. Orvosai múlt csütörtökön közölték, hogy a volt izraeli kormányfő életveszélyben volt, több szerve leállt (többek között a veséje), és nem tudnak javítani az állapotán. Saron előbb katonaként, majd politikusként játszott meghatározó szerepet Izrael történetében. Randkívül ellentmondásos személyiség volt, aki imádta a hazáját, de a palesztin vezetők az aggresszort látták benne. 

Saron 1928-ban született a mai Izrael területén, az akkor brit fennhatóság alatt álló Palesztinában. Már 14 évesen belépett egy félkatonai ifjúsági szervezetbe, majd a Hagana titkos katonai szervezetbe, innen pedig A Haganából alakult izraeli hadseregbe. 

Ejtőernyős szakaszvezetőként vett részt az 1948-as függetlenségi háborúban, és innentől kezdve Izrael valamennyi fontos, létfontosságú háborújában meghatározó szerepet játszott. Ilyen volt az 1956-os szuezi válság, az 1967-as hatnapos háború, az 1973-as jóm kippuri háború, és az 1982-es libanoni háború, amelyet védelmi miniszterként már Saron irányított. Merész és olykor kegyetlen akciói, ravasz stratégiai lépései tették ismertté, az ország történetének egyik legjobb parancsnokának és stratégájának tartják.  

1973-ban már leszerelt, mert politikai pályára szeretett volna lépni, de a háború kitörésekor visszatért a hadseregbe, bravúros hadművelettel kerítette körbe az egyik egyiptomi egységet a Sínai-félszigeten, háborús hősként ünnepelték. Az 1967-as, hatnapos háború után az izreali katonaság elkényelmesedett a fölényes győzelem miatt, és a teljesen váratlanul érte őket az arab csapatok támadása Jóm Kippurkor 1973-ban. Izrael léte komolyan veszélybe került, emiatt értékelődött fel különösen a tábornoki teljesítménye. Sikerei miatt az izraeli közvélemény "Isten oroszlánjaként" vagy egyszerűen "Izrael királyaként" emlegette.   

A képre kattintva követheti végig Saron életútját képekben.

Forrás: AFP/Menahem Kahana

A győztes háború után bekerült a parlamentbe, később a jobboldali Likúd alapítja lett. Az 1977 és 1992 közötti, majd az 1996 és 1999 közötti Likúd-kormányokban többször töltött be különböző miniszteri pozíciókat, 2000-ben pedig a párt elnökévé választották. Ebben 1983-as bukása sem akadályozta meg, ekkor ugyanis a kormány által felállított bizottság azt állapította meg, hogy személyes felelős azért, mert a '82-es libanoni megszállás alatt az Izraellel szövetséges libanoni milíciák több száz palesztin civilt mészároltak le menekülttáborokban. A döntés miatt Saronnak le kellett mondani a védelmi minisztérium vezetéséről, bár ezt először nem akarta elfogadni.

Saron 2000-ben több száz biztonsági emberrel együtt ellátogatott a jeruzsálemi Templom-hegyre, amely miatt kirobbant a második palesztin intifáda (felkelés). Különböző miniszteri pozíciók után 2001-ben nevezték ki miniszterelnöknek. Bár Saron az 1970-es évektől nagy támogatója volt az izraeli telepek építésének a Gázai-övezetben és Ciszjordániában, ennek ellenére miniszterelnökként ő döntött egyoldalúan a gázai kivonulásról 2004-ben. Emiatt több bírálatat is érte, így úgy döntött, hogy megalapította a centrista Kádimát. A lépés miatt feloszlott a parlament, új választásokat kellett kiírni.

A képre kattintva követheti végig Saron életútját képekben.

Forrás: MTI/EPA/Pool/Kevin Frayer

Ezt követően két agyvérzést is kapott, egyet 2005 végén, majd 2006 elején, és ekkor esett kómába. Utódja Ehud Olmert lett a miniszterelnöki székben.

A New Yorker egyik újságírója, Ari Savit néhány héttel kómába esése után készítette le Saron életművéről szóló portréját, amely az azt megelőző hat év beszélgetésein alapult. Savit szerint Saronnak számos dologban megváltozott a gondolkodása. 1999-ban még keményvonalas volt, de ez az évek folyamán folyamatosan változott, amelynek leglátványosabb jele a gázai kivonulás volt.

2003-ban döntötte el, hogy változtasson a történelem menetén, és máshogy közelítsen az izraeli-palesztin konfliktushoz. „Nem gondolom, hogy más emberek fölött kellene uralkodnunk, és hogy mi szabjuk meg az életüket. Nem gondolom, hogy lenne ehhez elég erőnk” – mondta egyszer Savitnak. Az angol nyelvű portrét itt olvashatják.

Bár agyvérzései után orvosai tanácsolták, családja kérésére nem kapcsolták le az életműködését fenntartó gépekről. Egy vizsgálat szerint hét év kóm aután jelentős agyi aktivitást mutatott, a mozgásképtelen Saron megfelelő agyterületei reagáltak a családi fényképekre, fia hangjára, az emberi érintésre. 

Saron magánéletét több tragédia kísérte. Első felesége, a Brassóból származó magyar zsidó Margalit Zimmermann 1962-ben egy autóbalesetben halt meg, majd 1967-ben közös fiuk, Gúr is meghalt, amikor egy barátjával fegyverrel játszott. Felesége halála után fiukat Margalit húga, Lili gondozta, akivel egy évvel később összeházasodott, majd két fiuk született.