Az elnök, akit nem riasztott el egy kis vérontás

2014.02.22. 16:05

Már elterjedt, hogy lemondott Viktor Janukovics ukrán elnök, aki aztán mégis bejelentette, hogy ez nem igaz, sőt, szerinte egyszerű nácik tüntetnek ellene. Közben a parlament egyhangú szavazáson megfosztotta hivatalától. Annak ellenére tart ki, hogy véres, halottak tucatjait hátra hagyó utcai csaták vannak a háta mögött meg, de karrierjének korábbi szakaszai sem voltak nagyon dicsőségesek. Kétszer került börtönbe erőszakos dolgok miatt, volt plágiumügye, Európa legkeményebb oligarcháival szövetkezett, egész mocskos politikai játszmák árnyéka vetül rá. Ki az a Viktor Janukovics?

"A múltam közismert. Mindenki tud róla" - mondta Viktor Janukovics 2010-ben, nem sokkal azelőtt, hogy egy hajszállal, mindössze 3 százalékkal legyőzte az ukrán elnökválasztáson Julija Timosenkót. Janukovicsot arról kérdezte az amerikai lap munkatársa, hogy mit gondol azokról a kritikákról, amelyek szerint a 2004-es választási csalások, illetve a fiatalkorában elkövetett bűncselekmények miatt nem lehetne államfő.

Janukovics azzal verte vissza az őt kérdező riportert, hogy akik ezek miatt támadják, csak el akarják terelni a figyelmet saját hibás politikájukról. A saját maga által csak fiatalkori botlásoknak nevezett egykori törvényszegései végig kísértették politikai pályáján.

Viktor JanukovicsForrás: AFP/Sergei Supinsky

Rablás, erőszak

Janukovicsot fiatalkorában kétszer is börtönre ítélték, egyszer 17 évesen három évet kapott rablásért - ahonnan jó magaviselete miatt egy amnesztiának köszönhetően alig fél év után kiszabadult -, majd húszévesen két évet kapott erőszakos támadásért, de politikai ellenfelei által felkutatott szemtanúk szerint valójában nemi erőszakért kellett felelnie, amit ő maga tagadott.

Az ellene hozott elmarasztaló ítéleteket az 1970-es évek elején, nem sokkal a kommunista pártba való belépése előtt megváltoztatták, majd teljesen felmentették a vádak alól. Tisztázásában komoly szerepet játszott egy ukrán származású orosz űrhajós, Georgij Beregovoj, aki Janukovics pártkarrierjét egyengette. 2006-ban felmerült, hogy az ítéleteket eltörlő végzések aláírásait meghamisították, ám ezt bizonyítani meglehetősen nehéz lesz, mivel a bírósági ügyek iratait megsemmisítették és tanúk sem élnek már.

Nagymenő kelet-európai államfőhöz méltó módon a plágiumgyanú sem kerülte el. 2011-ben kiadott könyvébe több idegen szöveget találtak hivatkozás nélkül, ezért a kötet angol változatát nem mutatták a frankfurti könyvvásáron az előzetes terv ellenére.

Oligarchák hátán a csúcsra

Homályos Janukovics állítólagos autóversenyzői múltja is. Az Ukrainian című lap 2004-ben azt írta róla, hogy 1974-ben részt vett a Monte Carlo Rally-n. Ezzel csak az a probléma, hogy abban az évben a Monte Carlo Rally elmaradt. Volt viszont villanyszerelő egy busztársaságnál, és még a szovjet időkben különböző közlekedési és szállítási vállalatok vezetője.

Politikai karrierje az 1990-es években indult be az Oroszország mellett elterülő donyecki körzetben. Komoly szerepe volt a körzet gazdasági felfuttatásában. Egy időben őt és az azóta a világ leggazdagabb emberei között számon tartott iparmágnást, Rinat Ahmetovot - a Saktar Donyeck futballklub tulajdonosát - tekintették az úgynevezett donyecki klán - a helyi mágnások csoportja - vezetőinek.

Az oligarchákhoz fűződő, helyi kormányzóként megalapozott szoros szövetség azóta is kitart. 2002-ben annak is köszönhette, hogy a parlament megszavazta miniszterelnöki kinevezését, hogy Ahmetov több tízezer Donyeck-szurkolót utaztatott Kijevbe, így gyakorolva nyomást a parlamenti frakciókra.

Kiütötték, de felállt

Politikai karrierje először a 2004-es elnökválasztáson érhetett volna csúcspontra, ám a széleskörű választási csalások miatti tiltakozások, a narancsos forradalom meghátrálásra kényszerítette. Az elnökválasztás választási csalások miatt megismételt második fordulójában vereséget szenvedett Viktor Juscsenkóval szemben.

A Moszkva bábjának tartott, választási csalásokkal vádolt Janukovics, akit ráadásul riválisa megmérgezésével is összefüggésbe hoztak, két év alatt összeszedte magát. Ebben komoly szerepe volt annak, hogy saját hasznára tudta fordítani a narancsos forradalom vezetői közötti folyamatos torzsalkodásokat. Divatosabb öltözködésre váltott, sportosabb frizurával jelent meg, szakított a poros, monológszerű megnyilvánulásokkal, beszédei lényegre törőek, feleletei rövidek és frappánsak lettek (igaz, kőkemény, nyers beszólásai nem tűntek el nyomtalanul).

"A különbség közöttünk az, hogy Timosenko sokat beszél, de keveset tesz. Én pont az ellentettje vagyok: nem beszélek sokat, de ha megszólalok, felelősséget vállalok szavaimért, és megcsinálom, amiről beszélek" - mondta a Financial Times-nak még 2010-ben. Átszabta politikáját is, arról szónokolt, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség. A 2004-ben Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök nyílt támogatását élvező politikus a külpolitikai kapcsolatok egyensúlyáról és uniós integrációról, mint stratégiai célról kezdett beszélni.

Szorítás

Helyzetét stabilizálni azonban képtelen volt. Szinte egyből elkezdte a leszámolást politikai ellenfeleivel. Börtönbe került Timosenko az orosz-ukrán gázszerződés miatt, mert a bíróság szerint kárt okozott Ukrajnának, miközben alig két hónappal elnöki beiktatása után már Janukovics ellen is egy orosz gázszerződés miatt kezdtek tüntetni. Természetesen szerinte csak az ellenzék hisztizett. A 2012-es parlamenti választást megnyerte a pártja, de az ellenzék sosem szállt le róla, Timosenko börtönben való szenvedése sem tett jót Janukovics megítélésének.

Forrás: AFP/Alexander Nemenov

Hiába nyitott például Európa felé, az EU nem nézte el neki az ukrán belpolitikai légkör durvulását, és nem írták vele alá az EU-ukrán társulási szerződést. Helyzete is az EU miatt vált tarthatatlanná. Tavaly novemberben az utolsó pillanatban visszalépett az európai társulási szerződés aláírásától. Gyakorlatilag nyíltan beismerte, hogy orosz nyomásra döntött így, máshogy nem tudta volna biztosítani sem az ország működését (orosz kölcsön kellett és kell ahhoz, hogy ne omoljon össze az ukrán költségvetés) és a gázellátást.

Azonnal óriási és kemény ellenzéki tiltakozások kezdődtek, a Janukovics húzása ellen tiltakozók megszállták Kijev központját és kisebb nagyobb intenzitással november vége óta tízezrek tüntetnek a városban folyamatosan, máshol pedig időnként. A tüntetések akkor kaptak új erőre, amikor Janukovics januárban új törvényekkel és egy állítólagos puccskísérlet miatti nyomozással megpróbálta a tüntetők kedvét szegni. Pár nap alatt sosem látott agresszió uralkodott el főleg Kijevben, de néhány más városban is.

Több mint 70 ember meghalt a héten a mesterlövészekkel is támogatott, éles fegyvert használó rendőrök, és az akkora már a fejüket teljesen elveszítő, szintén éles fegyverrel vadászó tüntetők közötti harcokban. A vérontásért mindkét fél a másikat tette felelősség, de a tüntetésekről érkezett hírek alapján valószínű, hogy a gyilkosságok nagy részét a rendfenntartó erők követték el.

Pénteken úgy tűnt, hogy Janukovics összeomlik a nyakára járó, egyre keményebb hangot megütő európai diplomaták és Puytin szorításában. Egy rákényszerített, előrehozott választást és új alkotmányt ígérő megállapodást után szombaton Harkovba menekült, szombaton pedig egyértelműen jelezte, hogy nem a távozás jár a fejében. Egy előre felvett, szombaton leadott interjúban azt mondta, nem mond le, de közben a parlament 328-0 arányban megszavazta a lemondatását. Egyelőre nem világos, hogy a képviselők jogszerűen jártak-e el.