Aki hisz Istenben, az ilyet nem csinál - megnéztük Janukovics rezidenciáját

2014.02.23. 22:55

Edzőterem van, bunkerre épült gigantikus vendégház is, életnagyságú szobrokban megmutatkozó ízléstelenség szintén, meg a mindezt körülvevő, megmagyarázhatatlan igénytelenség. Meglátogattuk Viktor Janukovics elkergetett ukrán elnök fényűző rezidenciáját, ami még egy kijevi háziasszonynak is túl prosztó.

Vasárnap van, és a forradalom is nyerésre áll: a legjobb alkalom, hogy megnézzük egy zsarnokoskodó, megvetett, megbukott és elbujdosó elnök rezidenciáját. Rajtunk kívül még néhány tízezer ukrán gondolta ugyanezt.

Viktor Janukovics ugyan elvileg még Ukrajna elnöke, de mozgástere szűkül, befolyása pedig mulandóban. Jól jelzi ezt, hogy eddig megközelíthetetlen rezidenciája területére a rendőrök szombaton beengedték az embereket. Az első jelentések luxusról és pazarlásról szóltak. Nem csoda, hogy Hajdú D. András reménykedni kezdett, hátha szerzünk legalább egy aranyból készült vécékefét.

Sokan érkeztek meglátogatni a birtokot, volt, aki 500 km-t tett meg. A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

A Kijevtől nagyjából húsz kilométerre lévő község útjai vasárnap bedugultak, a forgalom megbénult. Az út szélén hagyjuk az autót, és gyalog, mellékutcákon indulunk a rezidencia felé. Nem lehet messzebb öt-hat kilométernél.

Első látásra Mezsigorje egy Buda környéki, viszonylag sok pénzből, ámde kevés ízléssel épült lakóparkra hasonlít. Magas kerítés mögé dugott házak a főváros kényelmes közelségében, ám mégis távol a zajtól és felfordulástól. Pár napja még státusszimbólum lehetett, most viszont a mezsigorjeiek aligha örülnek annak, hogy az elnök közelségében lakhattak.

A szembejövőktől azt kérdezem, hogy mit látták. Milyen a hely belülről? „Felfoghatatlan. El sem tudom mondani, micsoda luxusban élt”, mondja egy fiatal kijevi. Később kiderül: nem csoda, hogy nem tudja elmondani, mert jóformán semmit sem láthatott. De a rezidencia már hipnotikus hatással bír mindannyiunkra. Látnunk kell, hogyan élt Janukovics, akkor is, ha ezért sártengeren kell átgázolnunk.

A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

Márpedig pontosan ezt kell tennünk. Mert Janukovics akkora smucig volt, hogy még a háza körüli mellékutakat sem aszfaltoztatta le. Egyes szakaszokat felszórtak zúzott kővel, de bőven van bokáig érő sár is. A mellékutcák járdának és bájnak egyaránt híján vannak. A fő utcán annyiból jobb a helyzet, hogy széles, aszfaltozott út vezet a rezidenciáig.

A főbejáratot azonban zárva találjuk. Belülről ellenzéki aktivisták kiabálják, hogy már nincs látogatás, az objektum zárva, kívülről emberek másznak fel a kapura és könyörögnek, hogy bejuthassanak. A másik kapun csak kifele engedik a látogatókat, és ott is azt mondják az önszerveződő egyenruhások, hogy nincs itt semmi látnivaló. Ezt nagyon rosszul tették. Mert ott áll a kapu előtt sok ember (és még többen jönnek), és mind úgy tudják, hogy forradalom van, és győzött a nép. A népet pedig ők teljesítik meg, és a nép látni akar.

Külön kapu választja el a birtokon belül Janukovics rezidenciáját. A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

„Hogyhogy nem engedtek be? Hogyhogy nem engeditek be az ukrán népet?” A férfi magából kikelve, kissé idegesítő fejhangon üvölt a fülem mellett. „Az ukrán nép látni akarja, hogy hol élt a zsarnok! Az ukrán népnek ehhez joga van!” Márpedig a férfi maga lenne az ukrán nép, tetőtől talpig. És gondolom, én is az ukrán nép vagyok, meg még néhány ezren. És mi úgy gondoljuk, teljesen természetes, hogy be akarunk menni, és megnézni, mi a helyzet a mi közös népi tulajdonunkkal. Gondját viselik-e rendesen vajon.

A férfi ordibálása fárasztó, de nem hatástalan. Az őrökön látszik, most még kínosan érinti őket, a forradalom utáni konszolidáció első délutánján a forradalmárok szembe kerültek a néppel.

A birtok hatalmas, Versailles-hoz mérhető, fél óra keresztülsétálni. A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

„Ötszáz kilométerről jöttem a saját autómmal, hogy ezt megnézzem. Harkovból jöttem ezért!” A méltatlankodásba még egy férfi bekapcsolódik, érvei pedig súlyosak. Ötszáz kilométer. Harkovból. Ami még mindig Janukovics bázisának számít. Egyesek szerint most is ott bujkál. És hiába mondják az őrök, hogy majd holnap bemegyünk, meg azt, hogy nincs is semmi látnivaló, meg azt, hogy letelt a látogatási idő, a nép szíveskedjen máskor jönni.

„Olyanok vagytok, mint ők.” Ezt fiatal lányok mondják, az őrök pedig alig kapnak levegőt kínjukban. „Az ilyesmi ellen harcoltunk. És máris pont úgy viselkedtek, mint ők.” Az utat elzáró teherautó kihajt. Bejutunk.

Janukovics rezidenciája. A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

Az első dolog, amit a Janukovics-rezidenciával kapcsolatban érdemes tudni, a mérete. Nyugodtan nevezzük gigantikusnak: ha Ukrajna egy sokkal kisebb ország lenne, a rezidencia területéből kijönne egy megye. 

A rezidencia előtt durván hatméteres zöld kerítés magasodik. Avval párhuzamosan aszfaltozott út fut, aztán egy újabb, aranyozott hatást keltő díszítésekkel súlyosbított kovácsoltvas kerítés húzódik. Ez választja el a rezidencia belső területét a strandtól, a helikopter leszállóhelyétől, a golfpályától. A belső területre egy fémdetektoros kapun át lehet bejutni. A kamerák még dolgoznak, de a monitorokon látszó képeket nem nézi senki. A bejárat után egy tóhoz érünk, rajta egy sziget, néhány házzal. A tó vize több helyen befagyott, a récék ott toporognak. A parton etetők, madárházak. Janukovics környezetében legalább az állatokat szerették.

Azért áll sor az ajtó előtt, mert ez egy vécé. A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

Az őz szobránál a párok vadul fényképezkednek. Mint akik második nászútjukat a Janukovics-rezidencián töltik. A növényeknél olyan kis táblák vannak, mint egy jobbféle arborétumban. Bükk (Fagus Sylvatica). Akár 300 évet is élhet. Janukovics talán abban bízhatott, hogy ő ezt még simán megéri.

Személyes rezidenciáját egy újabb kerítés védi. A fehérre festett villa közelében a KRESZ-tábla arra figyelmeztet, hogy háziállatok is járhatnak a környéken. Nem tudni, hová evakuálták őket.

A vendégház ablakán néz be két látogató. A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

Nagyon nyomasztó élmény lehetett Janukovicshoz vendégségbe érkezni. A vendégház szürreális és fenyegető épület. Egy többszintes finn faházat kell elképzelni, aminek alapterületén elfér két laktanya. Alatta a faház ráadásul egy többszintes betonbunkerre épült, amelyet kőberakásokkal próbáltak könnyedebbé tenni. A ház körül olyan kőburkolat van, mint amilyenekkel korrupciógyanús pályázatokon nyertes vállalkozók a magyar kisvárosok főterét burkolják. Néhány helyen már kilazult a kő, ezt kénytelen voltam elégedetlenséggel megállapítani.

A bunkerre épült faház melletti lépcső oszlopokhoz és kőből faragott lófejhez vezet. Az egyik ukrán szerint az oszlopok eredetiek, és valami krími ásatásról hozatta őket. Felőlem még igaz is lehet, ettől azonban nem vonzóbb. És bármit gondoljon is a tervező: az összhatás nem lett sem pompás, sem lenyűgöző.

Viszont itt is nagyszerűen lehet fényképezkedni: a tél, amikor elmentünk Janukovicshoz, de már nem volt otthon. Legyen egy szép emlékünk a bizakodás napjairól.

Az őzike szobránál. A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

A vendégház legalsó szintjén égnek a lámpák, be lehet kukucskálni a termekbe. A 90-es évek közepén voltak tele a bútorboltok az ilyen nehéz, rusztikusnak, szépnek és méltóságteljesnek gondolt, faragásokkal súlyosbított bútorral. Járólappal fedett padló. Óriási kanapék. Színes képek, barnás függönyök.

Egy családtól megkérdeztem, hogy tetszik-e nekik a rezidencia. Hát, nem is tudják. Mire számítottak? Hát, erre biztosan nem. A nőtől megkérdezem, szeretne-e egy így berendezett térben lakni. Ezen csak röhög. Nem, ahhoz ez egyszerűen gusztustalan. A vendégházból egyébként a hatalmasra duzzasztott Dnyeperre látni.

A pénzzel nem jár automatikusan jó ízlés is. A galériáért kattintson a fotóra!Fotó: Hajdú D. András - Origo

Van egy nagy épület, amelynek pontos funkcióját nem tudtam megállapítani. De van benne egy fedett teniszpálya. Meg egy edzőterem, szorítóval. Felette tükröződő üvegből készült kupola. Vajon itt Janukovics is bokszolt, és hagyták nyerni? Ugyanígy nem tudom még most sem, miért kellett életnagyságú szobor egy fehér lóról.

A kiránduló, ámuló látogatók megilletődve nincsenek, de nem is szedik szét az egész létesítményt. Sőt nem lépnek a fűre, és nem dobálják szét a csikkeket sem. Van, aki úgy tudja, gyermekszanatórium lesz majd a rezidenciából. Kifelé menet egy fiatal kijevitől kérdezem, mit szól a rezidenciához. „Nagyanyám szokta mondani: ’Aki hisz Istenben, az ilyet nem csinál’.”