Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Krím félsziget elfoglalása utáni sajtótájékoztatóján Vlagyimir Putyin elég világosan megüzente: szerinte ő az, aki tetszése szerint eszkalálhatja vagy csillapíthatja az ukrajnai válságot. És ebben tulajdonképpen igaza van. Ha Putyin pokollá akarja tenni a jelenlegi kijevi kormány mindennapjait, még válogathat is az eszközökben. A nyílt katonai konfrontáción kívül más eszközökkel is destabilizálhatja az ukrán kormányt, például a Krím félszigeten kialakult válsággal vagy az etnikai alapú zavargásokkal.
Érdekes, hogy Putyin keddi, némiképpen szürreális szeánszán azt mondta: nem egyértelmű, ki lőtt a tüntetőkre, mert akár felbérelt provokátorok is lehettek, szerdán pedig megjelent egy hangfelvétel Catherine Ashton és Urmas Paet beszélgetéséről. Azt még nem tudni, ki hallgatta le az EU kül- és biztonságpolitikai főbiztosát és az észt külügyminisztert; de a jó minőségű felvétellel nemcsak az új kijevi kormányzatot, hanem a nyugati politikusokat is le akarják járatni. Az orosz narratíva szerint a Nyugat is tudja, hogy a tüntetőkre lövő mesterlövészeket a Majdanon tüntetők bérelték fel (és nem Janukovics adott tűzparancsot).
Valójában Paet a kijevi látogatásáról számolt be Ashtonnak, és arról, hogy egy orvosnő azt mondta: szerinte ugyanolyan fegyverből lőttek a rendőrökre és a tüntetőkre, az új kormányzat pedig ezt nem akarja kivizsgálni. Ashton szerint viszont ki kell vizsgálni a kijevi mészárlás történetét. Bárki hallgatta le a két uniós politikus beszélgetését, és bárki hozta is nyilvánosságra, biztos, hogy Oroszország kezére játszott, és Putyin érvelését segítette.
Putyin szerint nincs szükség további katonai lépésekre, de hadserege a közelben marad, és Oroszország fenntartja a jogot, hogy minden eszközzel megvédje az Ukrajnában élő polgárait. Ehhez megvan a törvényi felhatalmazása is, bár nehéz elképzelni, hogy éppen egy parlamenti jóváhagyás hiánya állítaná meg az orosz hadsereget.
Moszkva egyébként bejelentette, hogy véget ért a váratlanul elrendelt hadgyakorlat, és a csapatok visszaindultak a helyőrségekbe. A hadgyakorlat megmutatta az orosz erőfölényt. Ukrajna két orosz katonai körzettel határos; a gyakorlaton zömében a nyugati körzet egységei vettek részt (néhány csapat a központi körzetből érkezett). Moszkva szerint a gyakorlaton mintegy 150 ezer katona vett részt, továbbá 90 repülő, több mint 120 helikopter, 80 hadihajó és 880 páncélos. Ukrajnának összesen van ennyi katonája (a békeidőben érvényes hadrend szerint), továbbá kevesebb, nagyjából 90 helikoptere – és nem tudni, ezek közül hány lenne képes felszállni.
Nyugati források szerint a nyugati körzetben Oroszország 20 – lövész, deszantos és különleges műveleti – dandárt és egy harckocsi-hadosztályt állomásoztat. Rajtuk kívül még hat légierőszázad, illetve hat harcihelikopter-század van a térségben. A déli katonai körzetben – ez is határos Ukrajnával – az oroszok 20 lövész- és különleges műveleti dandárt, 18 vadász- és vadászbombázó légierőszázadot és 5 harcihelikopter-századot állomásoztatnak. Vannak köztük harcban edzett csapatok, mert a déli körzet illetékességébe tartozik a kaukázusi térség is.
Az ukrán vezérkar szerint éppen ebből a térségből, a déli katonai körzetből érkeztek a Krím félszigetet megszálló orosz csapatok. Az oroszok számára fontos a repülőterek elfoglalása és ellenőrzése: egyrészt zavartalanul érkezhet az erősítés és ellátmány, másfelől pedig az ukránok nem tudják használni ezeket az objektumokat. Putyin szerint nem oroszok foglalták el Krímet, hanem a helyi önvédelmi erők, de ez persze nem igaz: a képeken jól felszerelt katonákat látni (közülük néhányan elismerték, hogy oroszok), akik láthatóan egy átgondolt és megtervezett műveletet hajtottak végre. Méghozzá meglehetősen gyorsan. Mivel az ukrán erők nem fejtettek ki ellenállást – állítólag nem is nagyon tudnának mivel – a támadóknak nem kellett sokat rögtönözniük. A Krím jóformán puskalövés nélkül esett el.
Azt még nem tudni, mihez kezd Moszkva a frissen elfoglalt területtel. A krími kormányzat már értesítette Oroszországot, hogy csatlakozna a föderációhoz, március 16-án megtartaná a terület jövőjéről szóló népszavazást. Arról kéne dönteni, hogy a Krím Ukrajna része maradjon-e, vagy csatlakozzon az Orosz Föderációhoz. Ez önmagában még nem lenne illegitim felvetés – ez elvileg Ukrajna autonóm köztársasága: miért is ne mondhatna véleményt a jövőjéről –, de elég nehéz elképzelni, hogy egy megszállt területen tartott népszavazás eredményét bárki is komolyan vegye.
Talán még Moszkva sem venné túl komolyan, de nem is ez a lényeg: a meg nem oldott státusú Krím mindenképpen hasznos lehet a számára. Egy rendezetlen jogállású területről sokáig lehet tárgyalni, ezért ha sikerül létrehozni egy úgynevezett befagyott konfliktust – és most úgy tűnik, sikerülhet –, az hosszú távon gyengítené Ukrajnát. Elég megnézni, milyen nehézségekkel küzdenek azok az államok – például Moldova, Grúzia, Örményország vagy Szerbia –, amelyek nem ellenőrzik a teljes területüket, vagy megoldatlan konfliktusuk van szomszédjaikkal.
A Krím egy olyan élő seb lehet, amit Moszkva tetszés szerinti időpontokban feltéphetne.
A legaggasztóbb lehetőség azonban az, hogy Moszkva Ukrajna más területein is konfliktust generálhat. Az orosz retorika szerint Kijevben fasiszta és antiszemita erők kerültek kormányra. Ez nem csak a külvilágnak szól, és nem csak az orosz közvélemény mozgósítását és homogenizálását szolgálja – egy felmérés szerint a megkérdezettek 71 százaléka szerint Oroszországnak aktívabban kellene védelmeznie a krími oroszokat –, de ezek a hívószavak az ukrajnai russzofon (orosz nyelvű) közösségben is riasztóan hatnak.
Az eredmények már láthatók. Az ország keleti részében gyakoriak a tüntetések és kisebb zavargások. A regionális kormányzati épületet csütörtökön foglalta vissza az ukrán rendőrség: szerdán oroszpárti tüntetők törtek be az épületbe, és kitűzték az orosz lobogót. Az oroszok más keleti és déli városokban is tüntettek, és megrohamozták az épületeket. Olyat is mondtak már, hogy ők valójában ukrán megszállás alatt élnek, és a területet vissza kellene csatolni Oroszországhoz. A kijevi események után elég nehéz ezeket a megmozdulásokat megakadályozni és leverni; a kijevi tüntetők is erőszakkal döntöttek meg egy elfogadhatatlan hatalmat.
Oroszország nyilván jelen van az ukrajnai russzofon közösségben, és nem kis mértékben befolyásolhatja az eseményeket. Moszkvai kormánypárti megszólalásokból úgy tűnik, hogy a konfliktus nincs ellenükre, és nem félnek háborúval fenyegetni, ha az ukrajnai viszonyok nem az orosz érdekeknek megfelelően alakulnak. Az egyik lehetőség, hogy Oroszország megpróbál valamiféle föderatív berendezkedést kierőszakolni, amit az ukránok nyilván az ország területi integritása elleni lépésként értékelnének, attól tartva, hogy az orosz területek könnyebben kiválhatnának egy szövetségi Ukrajnából.
Rövid távon Moszkva folytathatja az ukrajnai oroszok mozgósítását, és tüntetésekkel destabilizálhatja a kijevi kormányt. Mert ha azokra az ukránok keményen reagálnak, akkor nemcsak nem tűnnek jobbnak az elmenekült Viktor Janukovicsnál, de egy orosz katonai beavatkozást is kockáztatnak. Hiszen Putyin nem tett le a fegyveres erő alkalmazásáról az oroszok és Oroszország érdekeinek védelmében.
Moszkva szerint Kijevben jelenleg a törvényes hatalmat megdöntő puccsisták vannak kormányon; legitimitásuk nulla, ráadásul ellenségesek az oroszokkal és Oroszországgal. Bár nyilván lesz valamilyen kapcsolat a két ország között, Oroszország az új választások eredményére vár. Különösen aggasztó, hogy jelenleg nincs olyan kijevi politikus, akit Putyin elfogadna partnernek. Ez pedig az önmagában is számtalan nehézséggel küzdő Ukrajnának hatalmas gondot okoz még majd.
