Így dicsőül meg egy közepes brit futó Észak-Koreában

Először engedtek külföldi amatőröket futni az észak-koreai félmaratonon. A brit William Marks élt a lehetőséggel, de ami kint fogadta az egyszerre volt elámító és röhejes számára.

Észak-Korea először tette lehetővé, hogy külföldi amatőrök is induljanak a phenjani félmaratonon. William Marks el is indult, az élményeiről pedig az Independent című lapban számolt be.

Marks azt írta, túl jó lehetőség volt ez ahhoz, hogy kihagyja, ezért megért neki 900 eurót (270 ezer forint) a háromnapos túráért. Marksnak nem kellett túl sokat utaznia, mert öt évvel ezelőtt Londoból Sanghajba költözött, egy ottani futóklubban egy ismerősétől hallott a lehetőségről.

A futóverseny miatt ment az országba, de a beszámolója sokkal inkább szólt a kommunista diktatúráról. Leírta, hogy a phenjani reptéren olyan repülőgépeket látott, amelyeknek múzeumban lenne a helye, de ott úgy látszik az a tényleges flotta (ő maga orosz légitársasággal utazott). Már a repülőn figyelmeztették az utasokat, hogy tilos fotózni az országban.

A futóversenyen tilos volt olyan ruhában indulni, ami valamilyen gyártó logóját vagy egy ország zászlóját mutatja. Ezt kétszer, a verseny előtti estén, és a verseny napján is ellenőrizték, és volt is, aki fennakadt a rostán, neki farmerben kellett lefutnia a távot. A versenyzők egy része 1980-as évekbeli ruhákban futott - írta Marks.

A szállásáról azt írta, ötcsillagosnak állították be, de nem ért többet, mint egy háromcsillagos. A vacsora újramelegített étel volt, a kiszolgálás robotszerű, minden kérésre csak rezzenéstelen közönnyel válaszoltak. "A másnapi futás miatt egy újabb tál rizst kértem, de a felszolgáló úgy nézett rám, mintha közvetlenül egy gyerek szájából vetetném ki vele" - írta.

Reggel 6-kor kelt, a nap más sütött, azaz sütött volna, ha nem szűri meg a szmog. Marks később felfedezte, hogy ez nagyrészt valószínűleg azért lehet, mert a város közepére tettek egy szénerőművet.

A verseny rajtja és befutója egy óriási stadionban volt, amit megtöltött az a 70 ezer ember, amennyi befért. A beszámoló szerzője nevetségesnek érezte, hogy a Nemzetközi Atletikai Szövetség által szervezett, de mégsem egy olimpiai méretű futóverseny miatt ennyi ember kimegy. A versenyzők viszont beleélték magukat a helyzetbe, integettek a tömegnek, akik készségesen válaszoltak. Az indulás előtt a sportminiszter tartott beszédet, de előtte fejet hajtott Kim Il-sung és Kim Dzsong-il óriásposztere felé.

A futás egyben városnézés is volt Marks számára, akinek viszont úgy tűnt, hogy Phenjan nem más mint egy nagy kirakat a végtelenül széles utcáival, hatalmas emlékműveivel. De azt elismerte, hogy óriási élmény volt számára ott futni.

Ami nem csoda, mivel egy óra 23 perc és 36 másodperc, illetve két 10 kilométeres kör után Marks szakította át a célszalagot. Azt mondta, ez a legjobb ideje volt eddig, de azért ez jócskán elmarad a nemzetközi szinttől, így jöhetett létre az a hihetetlen helyzet, hogy egy Wembley-méretű stadionban, Észak-Koreában, egy nyugaton közepesnek számító idővel győzelmet aratott. A győztesnek járó érmet a sportminiszter adta át, majd jó 20 másodpercig tartó ovációval ünnepelte őt a tömeg.