Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az utóbbi években Európa-szerte megerősödtek az EU-szkeptikus, illetve szélsőséges, nacionalista, idegenellenes pártok. Több felmérés is kimutatta, hogy az ilyen pártokat – radikalizmusuk miatt – az európai választópolgárok többsége saját országának kormányában még ugyan nem látná szívesen, az európai parlamenti választáson viszont rájuk szavaz.
Ennek oka egyrészt, hogy az átlagos európai választópolgár szerint nincs különösebben nagy tétje annak, hogy melyik politikai erő kerül többségbe az EP-ben, másrészt pedig ezek a radikális pártok határozott és egyszerű üzeneteket tudnak megfogalmazni az EU-val szemben is, ez pedig szimpatikusabbá teheti őket az uniós ügyeket árnyaltabban beállító, nagyobb tagállami pártoknál.
Az EU-szkeptikus pártok közül a legjelentősebb győzelmet ezen a választáson a brit UKIP arathatja, bár ők sokban különböznek a kontinens szélsőséges pártjaitól. Az Európai Parlament egyetlen transznemű képviselője, Nicole Sinclair például az ő listájukról nyert mandátumot 2009-ben. Az EP egyik legjobb szónokaként ismert Nigel Farage pártja eddig szinte csak az Európai Parlamentben létezett, a brit választási rendszer aránytalansága miatt ugyanis soha nem tudtak egyetlen parlamenti helyet sem szerezni. Az Európai Parlament tagjait azonban arányos választási rendszerben választják, így ezen a terepen jól szerepeltek már 2009-ben is, most pedig az exit pollok szerint ők kapták a legtöbb szavazatot.
Hasonlóan komoly változást hozhat az idei EP-választás a francia politikában is, ahol a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Marine Le Pen (Jean-Marie Le Pen lánya) Nemzeti Front nevű radikális jobboldali pártja vezet a jobbközép UMP előtt. Sokáig ez volt a helyzet Hollandiában is, ahol Geert Wilders Szabadságpártja vezetett, az exitpollok szerint azonban nem csak a szociálliberális D66, de a kereszténydemokraták is megelőzték az EU-szkeptikusokat.
Az európai politikai pártok biztosra mentek, legfontosabb politikusaik többsége az erős tagállami pártok listáit vezeti. Martin Schulz, aki a szocialisták jelöltje a Bizottság élére, a német szociáldemokraták listájának első helyezettje. Az Európai Szocialisták Pártjának elnöke, Szergej Sztanisev pedig a bolgár szocialista párt listájának élén áll. A szocialista frakciót az EP-ben jelenleg az osztrák Hannes Swoboda vezeti, de ő most nem indult a választáson.
Szintén otthon marad a következő ciklusban a francia Joseph Daul néppárti frakcióvezető is, aki egyik francia párt listájára sem került fel, bár ő nemcsak frakcióvezető, hanem pártelnök, ez a megbízatást pedig EP-tagság nélkül is megtarthatja. A következő néppárti frakcióvezető megválasztásában pedig a következő EP magyar képviselőinek is komoly szavuk lehet, hiszen ha a Fidesz Strasbourgba tudna küldeni 13-14 képviselőt, akkor a néppárti frakció egyik legnagyobb csoportját adná a német, francia és lengyel csoportok után.
A liberálisok és a zöldek vezetői közül mindenkinek biztos helye van, csak Daniel Cohn-Bendit nem indul.
Újdonság ezen az EP-választáson a pártlisták nemzetköziesedése is, Magyarországon például épp a Jobbik listáján van külföldi, és valószínűleg Tőkés László is a Fidesz mandátumával fog bejutni az EP-be. A magyarországi születésű Piri Kati a holland Munkáspárt listájának harmadik helyén áll, a felmérések szerint ez még éppen befutó lehet.
Kevesebb kötődése van Magyarországhoz a Luxemburgban élő Árvai Ginának, akinek még a szülei hagyták el a rendszerváltás előtti szocialista Magyarországot. Ő a luxemburgi zöldek listájának negyedik helyét kapta, ám mivel a miniállam eleve csak hat képviselőt választ, kevés esély van a bejutására.
Vannak azonban olyan képviselőjelöltek is, akik sem saját országukban, sem az EU-ban nem túl kedveltek, mégis bejuthatnak. Ezt a listát talán a bolgár Deljan Peevszki vezeti, aki annak ellenére kapta meg a bulgáriai török-liberális párt listájának második (tehát jó eséllyel befutó) helyét, hogy lényegében miatta törtek ki Bulgáriában a 2013. nyári kormányellenes tüntetések. Peevszki egy maffiakapcsolatairól híres médiacézár-képviselő, akit annak ellenére akart kinevezni a bolgár kormány a nagy hatalommal járó Nemzetbiztonsági Ügynökség élére, hogy ehhez semmilyen képzettsége nem volt.
Mussolini unokája, Alessandra Mussolini is rákerült Olaszországban a Forza Italia listájára, még annak ellenére is, hogy személyében is felelős az EU-szkeptikus pártok EP-frakciójának széteséséért, mert 2007-ben a román szélsőjobboldaliak megsértődtek az olaszországi román bevándorlókról szóló negatív nyilatkozatai miatt. A duce unokájának helye azonban valószínűleg nem ér mandátumot.
Az Európai Parlamenti választásokon általában az is kiderül, hogy a választók mit gondolnak az épp hatalmon lévő kormányról, így lesz ez most is: a francia és a brit kabinetnek például az eredmények kihirdetése után valószínűleg el kell majd gondolkodnia a népszerűségéről. A Franciaországot vezető szocialista kormány és Hollande elnök pártja valószínűleg megsemmisítő vereségnek néz elébe, a Front National és a jobboldali UMP is megveri őket a választáson. Nagy-Britanniában hasonlóan leéghet a kormányzó konzervatív-liberális koalíció, és a Görögországot kormányzó balközép pártszövetség is hoppon marad. Görögország helyzete azért is egyedülálló, mert itt a közvélemény-kutatások szerint a szélsőbaloldalra húzó Radikális Baloldali Koalíció pártja kapja majd a legtöbb szavazatot.
