Iraki légicsapást tervez az USA

John Kerry amerikai külügyminiszter kilátásba helyezte, hogy az Egyesült Államok légicsapásokat mér az Irakban stratégiai fontosságú területeket elfoglaló, Iraki és Levantei Iszlám Állam nevű radikális csoport fegyvereseire, és megerősítette, hogy Washington nyitott a párbeszédre Teheránnal az összeomlás szélén álló arab országról.

Levegőből indított csapások és diplomáciai manőverek: ennél aktívabb beavatkozásra aligha lehet számítani az Egyesült Államok részéről. Az iraki és az afganisztáni háború befejezése ugyanis már a 2008-as elnökválasztási kampány idején az egyik kulcsígérete volt Barack Obamának, ráadásul a 2011 végén kivont amerikai szárazföldi egységek legalább részleges visszavezénylése egyenértékű lenne számára a politikája teljes kudarcának elismerésével.

Obama egyértelműen jelezte is, hogy nem küld csapatokat Irakba, ugyanakkor az Egyesült Államok bagdadi követségének védelmét megerősíti egy 275 fős katonai személyzettel. Az elnök szerint az erősítés addig marad az iraki fővárosban, ameddig a biztonsági helyzet javulása már nem teszi indokolttá a jelenlétét.

Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy egyáltalán ne avatkozzon közbe az általa csaknem nyolc évig megszállva tartott és demokratizálni próbált országban, ahol 4486 katonája esett el és több mint 32 ezer sebesült meg. A Brown Egyetem számításai szerint a háború 2013-ig 1700 milliárd dollárjába került Amerikának, és ez az összeg még nem is tartalmazza a veteránoknak kifizetett 490 milliárd dollárt. A végösszeg a következő négy évtized alatt - a hadirokkant-gondozás költségeivel és a kamatokkal együtt - meghaladhatja a 6000 milliárd dollárt.

Washington azért sem választhatja a tétlenséget, mert - ebben a kormányzat és az ellenzék egyetért - az országhatárokon rég átlépett konfliktus a közel-keleti régión túl Európát és Amerikát is fenyegetheti.

Az Egyesült Államok számára az egyik legpikánsabb kérdés az évtizedeken át ellenségnek tekintett Iránnal együtt való katonai fellépés lehetősége. Erről hétfőn mind a Fehér Ház, mind a Pentagon azt a tájékoztatást adta, hogy elképzelhetőek az iraki helyzetről folytatandó kétoldalú tárgyalások, ám nincs olyan terv, amelynek értelmében összehangolnák a két ország katonai akcióit.

Az amerikai médiában megjelent legkalandosabb elképzelések szerint az amerikaiak légi támogatást nyújthatnának az iraki kormányt támogató harcoló iráni erőknek. A CNN - iráni hivatalos források által cáfolt értesülései - szerint az iráni Forradalmi Gárda mintegy 500 katonája máris Irakban harcol.

Az Iránnal való esetleges összefogás ügyében azonban az amerikai vezetés vékony jégen jár, mert az iraki stabilitás helyreállításán kívül nincs sokkal több közös érdeke a térségben Teheránnal. Egy nyílt amerikai-iráni szövetség emellett elidegenítené Washingtontól az iraki szunnita kisebbséget és Irak szunnita szomszédjait, de még Izraelt is, amely az efféle közeledés nélkül is nyugtalanul figyelte az iráni atomprogramról folyó nemzetközi tárgyalásokat.

A leggyakrabban emlegetett lehetséges amerikai katonai lépés a légicsapások korlátozott ideig tartó sorozata lenne, amely azonban katonai szakértők szerint meg sem közelítené a 2003-as invázió előkészítésének hevességét. Ezekben szerephez jutnának a hét végén a Perzsa-öbölbe vezényelt George H. W. Bush repülőgép-hordozó fedélzetén levő F-18-asok. Lehetőségként felmerül az is, hogy harci gépeket vezényelnek az Irakkal szomszédos vagy hozzá közel lévő államokba, így Kuvaitba és Katarba is. Szóba került iraki és kurd kézen lévő repterek használata is, de egyelőre nem világos, hogy ez mennyiben sértené meg az Obama elnök által meghirdetett alapelvet, miszerint amerikai erők nem térnek vissza az arab országba.

Noha első pillantásra talán nem szembeötlő az összefüggés, ám az amerikai szárazföldi erőknek a konfliktustól való távoltartásának kérdése fontos tényező a pilóta nélküli eszközökkel végrehajtandó csapások ügyében is. A hiányos hírszerzési információk alapján, a helyszín közelében tartózkodó célravezető felderítők híján végrehajtott rakétacsapások hatékonysága ugyanis alatta maradna az elvárásoknak.

Az óvatos becslések szerint is legalább 20 milliárd dollárból felszerelt és kiképzett, de könnyen összeroppant iraki haderőben nem bíznak meg Washingtonban, ezért - a Time magazin szerint - amerikai tervezők nem zárták ki annak lehetőségét sem, hogy szövetséges kommandósokat vessenek be iraki területen.

Noha Washington politikai mozgástere viszonylag szűk, katonai eszközökben bőven válogathat az amerikai vezetés. Az ILIÁ egységeinek mozgását fegyveres vagy fegyvertelen RQ-4-es Golbal Hawk drónok figyelik a levegőből. MQ-1-es Predator típusú pilóta nélküli repülőgépek mozgó célpontok megsemmisítésére alkalmas AGM-114 Hellfire rakétákkal vannak felszerelve, az MQ-9 Reaper drónok pedig ezeken felül csaknem 230 kilogrammos bombákat is célba juttathatnak. A Perzsa-öbölből, ahová hétfőn 550 tengerészgyalogossal a fedélzetén megérkezett a Mesa Verde partra szállító hajó is, a Philippine Sea cirkáló és a Truxtun romboló irányítható rakétákkal és manőverező robotrepülőgépekkel tudja elérni Irak területét.

A Fehér Ház tájékoztatása szerint a Nemzetbiztonsági Tanács tagjai helyi idő szerint hétfő este ismertetik majd Barack Obamával az általuk javasolt lehetséges katonai lépéseket. Az elnök emellett azt is mérlegelni fogja, hogy teljesítette-e Núri al-Máliki iraki miniszterelnök kormánya az amerikai katonai beavatkozás feltételét, vagyis azt, hogy tett-e lépéseket az ország síita, szunnita és kurd közösségeit megosztó különbségek áthidalása felé.