TO GO WITH INDONESIA-POLITICS-WIDODO FEATURE BY OLIVIA RONDONUWU
(FILES) This picture taken on May 3, 2013, Jakarta governor Joko Widodo (C) holding a maroon bass guitar gifted to him by Robert Trujillo of US band Metallica before turning it over to Indonesia's anti-corruption agency. Wearing a black T-shirt and leather jacket, the 52 year-old governor of Jakarta thrusts his fist into the air among a sweat-soaked, headbanging crowd at the August 25, 2013 concert by rock band Metallica. AFP PHOTO
Vágólapra másolva!
Bár Gázától Kelet-Ukrajnáig a világ több pontján is egyszerre tombol az erőszak, akad néhány biztató folyamat is, amely a Föld lakosságának több mint egyötödét töltheti el reménnyel. Néhány új arc a hatalomban és néhány új kormányzati intézkedés 1,5 milliárd ember életére lehet pozitív hatással.
Nem sok biztató fejleményről adtak hírt a külpolitikai tudósítások az elmúlt időszakban: Gázában már több mint egy hónapja tart a Hamász ellen indított Erős Szikla hadművelet – a Háárec szerint továbbra is távolinak tűnik a tartós tűzszünet –, a nyugati hatalmaknak pedig további fejtörést okoz az Iszlám Állam esztelen iraki nyomulása és az ukrán helyzet. Aggasztó dolgok történnek a vitatott elnökválasztás óta Afganisztánban is. Akadnak ugyanakkor pozitív folyamatok is, amelyek a Föld lakosságának több mint egyötödét, 1,5 milliárd embert érinthetnek – legalábbis erre hívta fel a figyelmet a Washington Postban, illetve a CNN-en futó műsorában Fareed Zakaria, aki nemrég a putyinizmus térhódításának a példájaként Magyarországról értekezett.
Egyenruha után metál
Indonézia a világ legnépesebb muszlim országa: 253 milliósra becsült lakosságának 87 százaléka a szunnita iszlámot követi – ez a 220 millió ember több, mint a közel-keleti és az észak-afrikai Magreb régió darázsfészkeinek (Líbia, Egyiptom, Szíria, Libanon, Jordánia, Irak), Szaúd-Arábiának, illetve az Öböl-menti olajmonarchiáknak az összes iszlámhívője. A délkelet-ázsiai országban egy évtizeddel ezelőtt még iszlám fegyveresek hatalomátvételétől lehetett tartani, zűrzavaros volt a gazdasági helyzet, mára azonban kifejezetten jók a kilátások.
Nagy szerepe volt ebben a júliusi elnökválasztásnak, amelyet a reformernek tartott Joko Widodo nyert meg, legyőzve a nacionalista szólamokkal kampányoló egykori tábornokot, Prabowo Subiatót. Jokowi, ahogy hazájában emlegetik, korábban látványos fejlődést ért el az általa kormányzott Jakartában, kampányában pedig kerülte a vallási és populista felhangokat. Nincs kapcsolata az Indonéziát évtizedekig kormányzó katonai elittel, self-made man, aki a vagyonát a bútoriparból szerezte. Nem mellesleg metálrajongó, győzelmének így zenészberkekben is örültek.
Amikor nem kormányoz: Joko Widodo, a metálzenész Forrás: AFP/Str
Egyik első bejelentésével egyből tabut döntött: bár néhány hete a Financial Timesnak azt mondta, hogy a befektetők számára tervez „drasztikus változásokat”, azt világossá tette, hogy fokozatosan mérsékelni fogják a lakosságnak juttatott állami üzemanyag-támogatást. Jelenleg ugyanis az indonéz sofőröknek alanyi jogon napi 150 ezer rúpiás – nagyjából 3000 forintos – szubvenció jár, amely a mostani helyi üzemanyagárak mellett több mint 11 liter ingyentankolást jelent. A támogatás tavaly az állami kiadások 13 százalékát tette ki, és mivel az új államfő üres kasszát örökölt elődjétől, a gazdasági növekedés pedig ötéves mélyponton van, a várhatóan fájdalmas, ugyanakkor piacpárti intézkedést nem fogják sokáig halogatni. Jokowi ugyanakkor sietett megnyugtatni választóit: felzárkóztató programokba forgatják vissza az évi 21 milliárd dollárt.
Vonzó nacionalizmus
834 millió választót kétharmados részvétel mellett különösebb probléma nélkül leszavaztatni már önmagában figyelemre méltó. A májusi indiai választások azonban nem csak emiatt voltak jelentősek: több mint három évtizednyi koalíciós kormányzás után egypárti kormány került hatalomra Újdelhiben. Narendra Modi miniszterelnököt előzőleg csak hindu nacionalistaként emlegették, erre azonban a megválasztása óta aligha szolgált rá: beiktatására meghívta a problémás atomhatalom, a szomszédos Pakisztán kormányfőjét, és Kínával is békülékeny hangot ütött meg.
Még senkinek nem intett be, Narendra Modi egyelőre békülékeny arcát mutatja Forrás: AFP/Prakash Mathema
Sajátjaihoz – és persze a befektetőkhöz – beszélve pedig inkább a mostanában Indiában is megtorpant gazdasági fellendülést, mintsem a nacionalista témákat veszi elő. Ha az előbbiben sikeres lesz, több százmillió honfitársát emelheti ki a nyomorból.
Országomat az olajért
A pozitív befektetői hangulatnak kétségkívül Mexikó ágyazott meg a legjobban: a kongresszus a múlt héten, 76 év után módosította az alkotmányt, és megnyitotta az ország olaj-, gáz- és áramiparát. Az intézkedéstől Enrique Pena Nieto elnök és kormánya a beruházások meredek emelkedését és új munkahelyek tízezreit reméli, szakértők szerint jogosan: a Pemex állami olajvállalat szerint a Mexikói-öbölben például 500 ezer négyzetkilométer áll feltáratlanul – ekkora érintetlen terület csak a sarkvidékeken fordul elő.
Olajfúrótorony a Mexikói-öbölben. Eladó-kiadó Forrás: AFP/Omar Torres
Ugyanakkor, mivel a közép-amerikai ország napi 2,9 millió hordós termeléssel a világ tizedik legnagyobb olajhatalma (földgázban pedig a tizenhatodik), a tengerfenék feltérképezésén kívül is bőségesen akad privatizálni való. Ha tehát a kormány ebben sikeres lesz, és nem túl korrupt, Mexikóban éveken belül javulhat az életszínvonal. Fareed Zakaria szerint, ha mindez megtörténik, az Egyesült Államok végre partnerként és nem problémaként tekinthet déli szomszédjára, a Kanada–USA–Mexikó trió pedig a világ egyik legfontosabb, legélénkebb gazdasági övezete lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
