Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egy héttel a skót függetlenségi népszavazás előtt 1,8 millió (Madrid szerint mintegy 500 ezer) katalán vonult Barcelona utcáira, hogy a november 9-re tervezett referendum megtartását követelje a spanyol kormánytól. A madridi vezetés szerint azonban Artur Mas katalán elnök terve alkotmányellenes, az alkotmánybíróság pedig a jövő héten minden bizonnyal szentesíti ezt. Mas viszont az AFP-nek nyilatkozva jelezte: nem adja fel elképzeléseit, hiszen „lehetetlenség örökre megakadályozni Katalóniát abban, hogy népszavazást tartson saját jövőjéről”. A szavazás ráadásul nem eredményezne azonnali elszakadást, mert Mas elképzelése szerint csak arról kérdeznék meg a katalánokat, hogy támogatnák-e az elszakadást, és ha a többség igennel szavazna, ez politikai felhatalmazást adna neki arra, hogy tárgyalásokat kezdjen Madriddal a függetlenné válás útjáról.
A Telegraph tudósítása szerint a csütörtöki tömegtüntetés résztvevői David Cameron brit miniszterelnök nevét skandálták, majd egy őt ábrázoló zászlót is kibontottak. Cameron ugyanis – spanyol kollégájával, Mariano Rajoyjal ellentétben – legalább a véleménynyilvánítás lehetőségét megadta a skótoknak, hiszen jelezte: elfogadja a szeptember 18-i népszavazás eredményét és tényét.
A skót referendum kapcsán Európa-szerte ismét előtérbe kerültek a függetlenségi mozgalmak, az Origo pedig ennek kapcsán összegyűjtötte, hogy a kontinensen mely területek esetében merült fel az elszakadás gondolata az elmúlt néhány év(tized)ben. Íme az eredmény:
Térképünkön jól látszik, hogy a függetlenedni készülő Skócia mellett számos vitatott hovatartozású terület akad: a még mindig csak 108 ENSZ-tagállam által elismert Koszovó, az orosz befolyású szakadár területek (Abházia, Transznisztria), jelenleg is dúló háborúk nyomán de facto államként funkcionáló területek (Szíriai és Iraki Kurdisztán), örmény protektorátus alatt működő, senki által el nem ismert bábállam (Hegyi-Karabah), illetve néhány nyugat-európai és balkáni régió, amelyek lehetséges elszakadása eltérő komolysággal, de időről időre felmerül.
„A függetlenség kérdése nagyjából Katalóniában, Baszkföldön és Flandriában merül fel, de sehol sem érzem kifejezetten időszerűnek” – mondta az Origónak Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Az ELTE oktatója hozzátette: a kérdés politikai hívószóként olykor felmerül, de az ötlet helyi politikai támogatottsága is nagyon változó intenzitású. „Spanyolország esetében például egyértelműnek tűnik, hogy a jelenlegi, igen rossz gazdasági helyzet erősíti ezt, ennek ellenére persze semmi garancia nincs arra, hogy egy függetlenedett Katalónia gazdaságilag jobb helyzetben lenne utána” – vélekedett.
Az a tény, hogy egy régió nemsokára maga dönthet a jövőjéről, megindította az olvasók fantáziáját. Véleménycikkekben, de főleg kommentekben gyakran felvetődik: ha Skócia képes a függetlenségre, akkor ez az erdélyi magyar kisebbség számára sem lehetetlen.
„Sokan úgy gondolják, hogy az autonómia egyfajta előszobája lehet a függetlenedésnek, de sajnos ez sokkal többet árt, mint használ: ugyanis a román állam nehezen meggyőzhető az autonómia hasznosságáról, előnyösségéről, jogszerűségéről, ha azt látja, hogy az »autonómia« leple alatt sokan inkább az elszakadásról álmodoznak, csak ezt – taktikai okokból – nem akarják kimondani” – fogalmazott ennek kapcsán Lattmann Tamás. A két terület jogi státusa kapcsán emlékeztetett: a brit alkotmányos rendszerben nincs olyan konkrét tiltó jogi norma, ami kategorikusan kizárná a különválást, és ezt az utóbbi évek belső jogi megoldásai – az 1998-as Scotland Act vagy az utoljára 2012-ben a skót kormány és London között megkötött edinburgh-i megállapodás – sem tiltják, sőt, az utóbbi már kifejezetten a népszavazásról szól.
„Nagy-Britannia elfogadja a különválást, ezért az jogszerű. Románia alkotmánya ezzel ellentétben kifejezetten tiltja az államról való leszakadást (egységes nemzetállamnak minősíti az államot), úgyhogy a leválás a belső jog alapján teljesen jogellenes, és sok értelmezés szerint a területi alapú autonómia maga is sérti ezt az alkotmányos előírást, ezért nem könnyű ebben a témában előrelépni” – fogalmazott a nemzetközi jogász.
Kíváncsiak voltunk, mit gondolnak erről Erdélyben. Kérdésünkre Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke elmondta: precedensértékűnek tekintik a skót népszavazást, hiszen azt üzeni, hogy békés, demokratikus eszközökkel is ki lehet vívni az önrendelkezést. „Bár a pártnak nincs hivatalos álláspontja a csütörtöki referendummal kapcsolatban, drukkolunk a skótoknak; ha az önállóság mellett döntenek, igazuk van, ha nem, akkor a helyzet még nem ért meg az elszakadásra” – fejtette ki a politikus, aki szerint a népszavazás a közvetlen demokrácia legfejlettebb eszköze, ezért az EMNP minden, ily módon kifejeződő akaratot támogat. Toró hangsúlyozta ugyanakkor:
Székelyföld esetében nem az önállóságról, hanem az önrendelkezésről, az autonómiáról van szó.
Bukarest azonban ismét határozottan fogalmazott: Liviu Dragnea román miniszterelnök-helyettes szerint semmi esélye nincs annak, hogy a székelyföldi autonómia valaha is megvalósuljon. A szociáldemokrata politikus szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kidolgozott autonómiatervezet nem erősíti a bizalmat és az együttműködést a koalíciós partnerek között.
„Nem először hangzik el ilyesmi Dragneától, nem is várok tőle mást. Bukarest kettős mércével méri a demokráciát” – reagált az Origónak Toró T. Tibor, aki ugyanakkor az RMDSZ – másfél éve készülő – autonómiatervének tartalmát nem akarta kommentálni. Annyit azonban elárult: van olyan elképzelés, amely közelebb áll hozzá.
