Csúcsra jár a hintapolitika

Hungary's Foreign Affairs and Trade minister Peter Szijjarto (L) and his Russian counterpart Sergei Lavrov arrive to take part in a meeting in Moscow, on November 19, 2014. AFP PHOTO/KIRILL KUDRYAVTSEV

Nem az a szimbolikus, hogy Szijjártó Péter a NATO-főtitkár után egy nappal már Szergej Lavrov kezét rázta, hanem az, hogy egyáltalán elutazott Oroszországba, legalábbis erre jutottunk a magyar külügyminiszter elmúlt néhány napos tevékenységét vizsgálva. Az Origónak nyilatkozó szakértő szerint a szerdán, Moszkvában tapasztalt feltűnő szívélyesség valójában csak a jéghegy csúcsa.

Mozgalmas napokon van túl a magyar külügyminiszter. Szijjártó Péter a hetet Brüsszelben kezdte, ahol európai uniós kollégáival arról határozott: kibővítik az EU-s beutazási tilalommal sújtott ukrajnai szeparatisták körét, és további vagyonbefagyasztások sem elképzelhetetlenek. A miniszter szerint a külügyi csúcson „a magyar érdekeknek megfelelő végkövetkeztetéseket fogadtak el”, a többi között azt, hogy törekedni kell a konfliktus mihamarabbi tárgyalásos rendezésére – miközben egyik múlt heti vendéglátója, Frank-Walter Steinmeier – lengyel kollégája társaságában – szerdán kételkedett a gyors megoldásban.

Nem valószínű a gyors megegyezés Ukrajnában Forrás: AFP/Anatolii Stepanov

Kedden (még mindig Brüsszelben) Szijjártó – elkötelezettségünket demonstrálandó – Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral találkozott. Szó volt a Nyugat-Balkán integrációjának szükségességéről, a miniszter pedig ígéretet tett arra, hogy mindent megteszünk a NATO-célok eléréséért – ezek fő eleme, hogy a GDP 2 százalékát védelmi kiadásokra fordítjuk, ehhez viszont a jelenleginek több mint kétszeresére kellene emelni a honvédelmi büdzsét.

Szijjártó és Stoltenberg. Kézfogás a szövetségre Forrás: MTI/Nato

Saját érdek kontra szövetségesek

„Magyarország fontos partnerként tekint Oroszországra” – ezt alig egy nappal később mondta a külügyminiszter orosz kollégájának, Szergej Lavrovnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy mindegyik fél érdeke az EU–orosz viszont helyreállítása, Kelet-Ukrajnában pedig mindkét félnek be kell tartania a – Krím annexióját közvetve jóváhagyó – minszki megállapodás 12 pontját (egyik fél sem tartja be). Lavrov azt mondta: megértik, hogy hazánk teljesíti szövetségesi kötelezettségeit, de közben a saját érdekeit is védi.

A „saját érdekek” középpontjában pedig egyértelműen a Déli Áramlat gázvezeték áll. Az orosz külügyér épp csak azt nem mondta ki: „elfogadjuk, hogy NATO- és EU-tagok vagytok, de a Déli Áramlat ügye ennél sokkal fontosabb”.

Szergej Lavrov az orosz álláspontot ismerteti magyar kollégájával Forrás: AFP/Kirill Kudryavtsev

Rögtönzött fordításunkkal Deák András, az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa is egyetértett. A szakértő az Origónak elmondta:

nem a Szijjártó-utak sorrendisége (Brüsszelből Moszkvába) szimbolikus, hanem a puszta tény, hogy a magyar külügyminiszter ebben a helyzetben Oroszországba utazott.

Valószínűtlen ugyanis, hogy ha a magyar kormány a lényeges ügyekben (Déli Áramlat, Paks) engedne a „nyugati nyomásnak”, Szijjártót a szerdai beszámolókból kiolvasott és a fotókon is szembetűnő szívélyességgel fogadták volna.

Lavrov és Szijjártó. Csúcsra jár a druzsba Forrás: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov

Deák András szerint azonban ezt is érdemes fenntartásokkal kezelni: „Gyilkos szívélyességet érzek inkább, valószínű, hogy kőkemény tárgyalások kezdődtek, amikor becsukódtak az ajtók.”

Nem nekünk, hanem rólunk szól

A kutató azt is hangsúlyozta: az orosz attitűd „nem nekünk, hanem rólunk szól”, Oroszország a Nyugat felé is demonstrálni akarja, hogy van olyan uniós tagország, amelyik szóba áll vele. Márpedig a Déli Áramlat kapcsán ez korántsem utolsó szempont.

A készülő vezeték körüli EU–orosz viták lényege, hogy Brüsszel minden, az EU-tagállamok területén létesítendő infrastrukturális beruházást előzetes engedélyezéshez köt, Moszkva szerint viszont ezzel sérülnek az orosz érdekek. A dolgot tovább bonyolítja, hogy ez a patthelyzet már az ukrán válság előtt is fennállt, az EU pedig azóta még jobban megmakacsolta magát, részben a „ne hagyjuk cserben Ukrajnát” alapelvet követve.

A készülő vezeték és az építtető cégek Forrás: Origo

Azt, hogy Magyarországnak érdeke, hogy a területét érintse a vezeték, Deák András sem vonja kétségbe, ám Budapest eljárásával szemben már kritikus: „Azok az eszközök, amikkel a magyar kormány belerondít a vitába – úgy tesz, mintha egyedül dönthetne a kérdésben –, rideggé teheti Brüsszelt. Annak meg nem sok értelme van, hogy építsünk egy olyan vezetéket, aminek semerre nincs folytatása.” A szakértő szerint Magyarországnak most „páholyból kéne néznie” azt a vitát, amely a vezeték első tranzitországában, Bulgáriában zajlik, hiszen ha ott sikerült kialkudni egy EU–orosz kompromisszumot, az precedensként szolgálhat a későbbiekben. Vagyis momentán helyesebb volna manőverezni, mint Bulgária helyére beállni.

Alekszander Novak orosz energiaügyi miniszter és Alekszej Miller Gazprom-vezér öröme a Déli Áramlat bolgár szakasza építésének kezdetén Forrás: AFP/Nikolay Doychinov

Arra a kérdésre, hogy a kormány miért ragaszkodik ennyire az álláspontjához, Deák András három opciót lát, igaz az első kettő szerinte nem túl valószínű: vagy zsigerből cselekszenek („csak azért is megmutatjuk Amerikának”), vagy olyan ígéretet tett Moszkvának, amiből nem lehet kihátrálni, vagy pedig emelik a tétet, hogy később, rugalmasságot tanúsítva más területeken használható engedményeket kapjanak Brüsszeltől.

Kész tényeket közölnek

Tanulságos, hogy az orosz sajtó miként tálalta Szijjártó Péter moszkvai látogatását. A TASZSZ például azt emelte ki, hogy a külügyminiszter Ukrajna területi egysége, illetve a minszki megállapodás betartása mellett tört lándzsát, míg a Kommerszant című politikai-üzleti napilap „Nem akarunk új hidegháborút” címmel közölt interjút a miniszterrel (a beszélgetés kivonatát itt olvashatja). A legmesszebbre a Russia Today ment, amely kész tényként közli, hogy Magyarország, a nyugati aggályok ellenére, jövőre hozzálát a Déli Áramlat hazai szakaszának megépítéséhez.

Ez utóbbi hírforrás kapcsán közölt nemrég elemzést az EurActiv. Az EU-ügyi portál szerint

a Russia Today az orosz propagandagépezet azon tipikus terméke, amely nemcsak hírközléssel, hanem pletyka- (s ezáltal zűrzavar-) terjesztéssel foglalkozik.

Ahogy fogalmaznak: az orosz üzeneteket mindig adott helyszínre kalibrálják – Magyarország kapcsán például a Déli Áramlat érdekében hangolják a közvéleményt.