Családi diktatúra készül Zimbabwében

Zimbabwe
Zimbabwe's President Robert Mugabe addresses at a rally in Harare on July 28, 2013. Zimbabweans go to the polls on July 31 to choose between veteran President Robert Mugabe and long-time rival Morgan Tsvangirai. AFP PHOTO / ALEXANDER JOE
Vágólapra másolva!
Családi diktatúrává züllesztheti Zimbabwét az ország „örökös” elnöke Robert Mugabe, aki nemrég kulcspozícióba emelte saját feleségét. A világ egyik utolsó tőről metszett diktátorának életútját a körkörösség jellemzi: időről időre igyekszik leszámolni a vetélytársaival, de ahányszor megpróbálta, mindig baj lett belőle.
Vágólapra másolva!

Régi harcostársa helyett, úgy tűnik, feleségére ruházza át az ország kormányzását Zimbabwe elnöke. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy Robert Mugabe pártja, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió – Hazafias Front (ZANU-PF) hétvégi kongresszusán az alakulat női tagozatának elnökévé nevezték ki a 90 éves államfő 49 éves nejét, Grace-t, aki ezzel bekerült a legfelsőbb pártvezetésbe.

Robert és Grace Mugabe a hétvégi pártkongresszuson Forrás: AFP/Jekesai Njikizana

A világ legidősebb vezetője (sokak szerint diktátora) ezzel nagy lépést tett a sokáig halogatott utódnevelésben, és látványosan demonstrálta, hogy már nem számít alelnökére, a ZANU-PF egyik mérsékelt platformját vezető Joyce Mujurura, akit – már-már hagyományosan – azzal vádolt meg, hogy merényletet tervez ellene. Mugabét a kongresszuson amúgy ismét pártelnökké választották, és jelezte azt is, hogy – ha megéri – elindul a 2018-as elnökválasztáson.

Örökös kerestetik

„A Grace Mugabe és Joyce Mujuru közti versenyfutás fő mozgatórugója egyszerűen az a kérdés, hogy ki örökli meg Zimbabwét. Mugabe 90 éves, de – mint sok diktátor – elmulasztott kinevelni egy rátermett utódot – talán tudatosan, hogy ne fenyegesse senki a hatalmát. Minden jel arra mutat, hogy a feleségét, Grace-t akarja megtenni örökösének, hogy így családi kézben maradjon az ország vezetése” – magyarázza az eseményeket az Origónak Hettyey András. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója szerint az asszony a következőkben követné férje vonalát:

  • Korrupció: beceneve Gucci Grace, gyakran előfordul, hogy megszalad a „shoppingszámla”
  • Személyi kultusz: nemrég egy újonnan átadott utat neveztek el róla, amely a Robert Mugabe út alternatívájaként szolgál a zimbabwei főváros, Harare sportközpontja és bírósága között
  • Külpolitikai izoláció: Zimbabwe azon kevés (10) ország között volt, amely márciusban, az ENSZ Közgyűlésben Oroszország mellé állt, és nem szavazta meg a krími annexiót elítélő határozatot. Várhatóan Grace is harsány nyugatellenes lesz

Utóbbi kapcsán elég, ha a ZANU-PF honlapjáról idézzük a vezér dagályos mondatokkal tűzdelt önéletrajzát: „Meggyőződve arról, hogy Zimbabwe még nem egy gazdaságilag és politikailag egyenjogú nemzet, Mugabe elnök tovább harcol az emberi gonoszság egyes nyugati kormányok és megbízottjaik által működtetett tengelye ellen, amely a demokráciával, a törvények tiszteletével és más, a Zimbabwét megszálló és az ellenállókat lemészároló fehérek által soha nem alkalmazott fogalmakkal takarózik.”

A veterán elnök szenvedélyessége semmit sem kopott Forrás: AFP/Alexander Joe

Ezeket kétségtelenül alátámasztják egy 2003-as temetésen (!) tett kijelentései:

De hogyan?

A „hitleri célok” megvalósításának olykor katasztrofális ára volt. A hétdiplomás Mugabe – akinek elévülhetetlen érdemei vannak országa, az egykori Dél-Rodézia függetlenné válásában – 1980-től miniszterelnökként, 1987-től pedig elnökként vezeti a dél-afrikai országot.

A Mugabe vezette fekete gerillák 1980-ban, Dél-Rodéziában Forrás: AFP/Str

A pozícióváltást az tette lehetővé, hogy a kormányfőként eltöltött hét év alatt (az etnikai tisztogatásoktól sem visszariadva) leszámolt a koalíciós partnerből legfőbb ellenfelévé vált, a déli matebele népcsoportot vezető Joshua Nkomóval – Nkomo pártja, a Zimbabwei Afrikai Népi Unió (ZAPU) beolvadt a ZANU-ba, ő pedig az alelnöki poszttal vigasztalódhatott.

Az egyeduralom első évei gazdasági fellendülést hoztak – II. Erzsébet királynő ezért 1994-ben lovagi címmel jutalmazta –, de a relatíve bőkezű szociális kiadásokat sokáig nem lehetett fenntartani. Az életszínvonal romlásáért Mugabe – aki „terelésként” a szomszédos kongói polgárháborúba is beleavatkozott – a fehér farmereket tette felelőssé: bőven termő földjeiket saját udvaroncai között osztotta szét, a szakértelem hiánya viszont tönkrevágta a zimbabwei gazdaság egyetlen exportképes szegmensét. Az aszályokkal is súlyosbított meredek visszaesést Mugabe szerint a britek okozták, Tony Blair akkori brit miniszterelnök ugyanis állítólag az elnök megdöntését tervezte.

Tisztogatás, csalás

A földkisajátításokon kívül emlékezetes intézkedése volt még a 2005-ös Murambatsvina („Ki a szeméttel!”) fedőnevű tisztogatási hadművelet: az akkori választáson a szegényebb városi rétegek az ellenzéket támogatták, Mugabe ezért úgy döntött, hogy az engedély nélkül épített otthonaikat fel kell számolni. 700 ezren maradtak fedél nélkül, őket kis falvakban szórták szét.

Mindez azt is jelenti, hogy az ezredforduló utáni választásokat a gyanú szerint legalábbis manipulatív módszerekkel sikerült csak abszolválnia. A 2008-as szavazás például súlyos összetűzésekbe torkollt, ezt pedig a totális gazdasági összeomlás és a milliárd százalékokban mérhető hiperinfláció követte: a GDP 40 százalékkal esett vissza, a munkanélküliség pedig 95 százalékos lett – arra, hogy ez ma hogy áll, még a CIA-nak sincs hiteles információja.

Zimbabwei életkép Forrás: AFP/Alexander Joe

A helyzet 2010-11-re némileg javult, a gazdaság minimális növekedést produkált – a 2008-as események után ugyanis Mugabe kénytelen volt az ellenzékkel kormányozni –, az ugyancsak vitatott 2013-as választási győzelme óta azonban ismét egyedül diszponál a pénzcsapok fölött.

Ilyen Mugabe közelről

„Nagyon fagyos volt, nem beszélt sokat. Egy kifogástalan öltöny volt rajta. A kísérete nagyon gyanakvó volt, a szemük állandóan körbe-körbe járt” – így emlékezett vissza 2012-ben a Robert Mugabéval való találkozásra a világhírű portréfotós, Platon. A brit-görög művész még a 2009-es ENSZ Közgyűlésen készített felvételeket több – azóta már leváltott vagy megdöntött – vezetőről, de elmondása szerint Mugabe mindegyiktől különbözött. „Neki volt a legfurcsább bőre: zsírosnak hatott, pedig száraz volt, és tökéletesen feszült az arcára. A szeme mély ciánkék volt. Az utána fotózott vezető nem ült le a székére. Megkérdeztem, miért. Azt válaszolta: azért, mert vér tapad hozzá.”