Nem tarthatnak minden terroristákkal szimpatizáló gyanús személyt szoros megfigyelés alatt a nemzetbiztonsági szolgálatok, de felmerülnek kérdések: legfőképp, hogy mik voltak a figyelmeztető jelek? – vetette fel Shashank Joshi a Royal United Services Institute brit biztonság- és védelempolitikai kutatóintézet kutatója a BBC-nek a párizsi merényletekkel kapcsolatban.
Párizsban pénteken ért véget az kettős túszdráma, amelyet a Charlie Hebdo szatirikus lap elleni merénylet előzött meg szerdán. A szélsőséges iszlamisták 17 halottal járó akciói miatt halálra rémült egy egész ország és sokkot kapott Európa. Egyre többen pedzegetik a francia nemzetbiztonsági szolgálat felelősségét, hogy miért nem volt képes megelőzni a vérontást.
Még Manuel Valls francia miniszterelnök is elismerte péntek este, hogy vannak hibák azoknak az embereknek a megfigyelési és kiszűrési rendszerében, akikről feltételezhető, hogy merényleteket követhetnek el. Azt is monta:
"Amikor 17-en meghalnak, azt jelenti, hogy vannak hibák."
Shashank Joshi szerint fontos kérdés, hogy volt-e jele annak, hogy a későbbi támadók - akiket a hatóságok jól ismertek szélsőséges nézeteikről - fegyverekhez próbálnak jutni. Ha ezt nem vették észre, akkor az kudarc. A két férfi ugyanis komoly fegyverarzenált állított össze, amiről a szomszédjaik is tudtak.
A Kouachi-fivérek tunéziai szomszédnőjét régóta aggasztotta a két férfi, főleg mert hangos imáik áthallatszottak a falon. Attól tartott, hogy fanatikusok, ezért rávette a férjét, hogy törjön be hozzájuk - ebben egy vízvezeték-szerelő segített neki -, és ekkor felfedezték a fegyvereket. A testvérek azonban rajtakapták, és erőszakkal rávették őket, hogy ne szóljanak a rendőrségnek - mesélte a BBC-nek a Globe and Mail tudósítója, aki személyesen beszélt a nővel.
A New York Times szerint felmerül, hogy a francia nemzetbiztonság ugyanazt a hibát követte el Said Kouachival kapcsolatban, mint a 2012-ben a dél-franciaországi Toulouse-ban hét embert meggyilkoló Mohamed Merah esetében. Ő Afganisztánban volt kiképzésen, és hiába jelezték ezt az amerikaiak, a franciák nem reagáltak kellő figyelemmel.
A franciáknak elvileg tudniuk kellett arról, hogy Said Koucahi 2011-ben Jemenbe utazott – írja az amerikai lap. Akár arról is tudhattak, hogy találkozott Anvar al-Avlakival, az al-Kaida arab-félszigeti szárnyának amerikai születésű propagandistájával, akivel később amerikai dróntámadás végzett. Jemen azonban inkább az amerikai titkosszolgálatok fókuszában volt, a franciák pedig Irakra és Szíriára, illetve az oda harcolni utazó 1000-2000 franciárra, valamint Észak-Afrikára, Malira koncentráltak, ahol ugyancsak zavaros, polgárháborús viszonyok uralkodtak a közelmúltban. Nem kizárt, hogy a testvérek és a párizsi kóser boltban túszokat ejtő Amedy Coulibaly - aki azt állította, összehangolta akcióját a másik kettőével - ezért kerültek alacsonyabb besorolásba a biztonsági listán.
Ennek ellenére a New York Times szerint nyitott kérdés, hogy miért nem figyelték őket alaposabban, és miért nem védték jobban a Charlie Hebdo szerkesztőségét, amely számos fenyegetést kapott fanatikusoktól ez elmúlt időszakban.
Az amerikai lapnak nyilatkozó francia biztonságpolitikai szakértők elismerték, nincs rá kapacitás, hogy minden terrorizmussal kapcsolatos ügyben gyanússá vált, vagy börtönt járt személyt utólag közelről megfigyeljenek. Chérif Kouachit ugyan egy darabig figyelték, de aztán úgy ítélték meg, nem jelent fenyegetést. „Egy személy 24 órás megfigyeléséhez legalább 20 emberre van szükség” – mondta a lapnak Jean-Charles Brisard, a francia terrorelemző központ munkatársa. A szíriai hadszíntérről pedig már legalább 200, a fanatikusok soraiban harcoló francia állampolgár tért haza. A francia rendőrség különleges alakulata a GIGN korábbi vezetője a Wall Street Journalnak azt mondta: "Választanunk kell.
Mi elsősorban a Szíriából hazatérő emberek miatt aggódunk."
„A terrorellenes intézkedések nagy problémája, hogy miközben egyre nagyobb a szénakazal, akkor is csak azt az egy tűt kell megtalálnunk benne” – mondta a Wall Street Journalnak Benoit Gomis a Chatham House londoni elemzőközpont munkatársa.
Ez a magyarázat azonban nem fogja vigasztalni sem a francia titkosszolgálatokat, amelyen számon fogják kérni, miért nem volt képes megakadályozni a Charlie Hebdo elleni támadást, sem pedig Francois Hollande elnököt, akit így is sokan vádolnak gyengeséggel és döntésképtelenséggel.