Srebrenica: amikor a világ képtelen volt cselekedni

2015.07.11. 11:00

A nagyhatalmak közül legalább kettő tudott arról, mi készül Srebrenicában. Ez derült ki egy nemrég megjelent könyvből, amely az immár szabadon kutatható dokumentumokból rakta össze a népirtás előtt történteket. Nehéz megállapítani, ki volt a legnagyobb hunyó, de az biztos, hogy erős a mezőny. Ha kíváncsi arra, milyen, amikor bebizonyosodik, hogy a nagyhatalmi érdekek tort ülnek alapvetőnek hitt emberi ösztönökön, akkor lesz türelme végigolvasni a cikket.

1995-ben ezen a napon került szerb kézre a kelet-boszniai Srebrenica. A Ratko Mladic tábornok vezette boszniai szerb csapatok – miután szétválasztották a nőktől és a kisgyerekektől – 8372 muszlim férfit és fiút végeztek ki. A II. világháború után ez volt a legsúlyosabb tömeggyilkosság Európában.

8372Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Srebrenicában ma tízezrek készülnek leróni kegyeletüket, élükön vezető politikusokkal, pénteken este pedig megérkezett a szerdán Tuzlából indult békemenet, amelynek résztvevői a túlélők által végigjárt 110 kilométeres útvonalon gyalogoltak a megemlékezésre.

Kegyeletsértő vita

Az évfordulóra az ENSZ-ben is megemlékeztek, noha az ott történteket beárnyékolja, hogy a Biztonsági Tanács a szerbek szószólójának is beillő Moszkva vétója miatt képtelen volt dönteni a brit határozattervezetről. A dokumentum a legsúlyosabb jelzőkkel ítélte el a Srebrenicában történteket, és emlékeztetett, hogy a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) 2004-ben, az ENSZ Nemzetközi Bírósága pedig 2007-ben kimondta: az 1995. júliusi vérengzés genocídium volt.

Szerbia ezt nem ismeri el, szerinte a háborús bűncselekményeket „a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el”.

Ratko Mladic és Radovan Karadzic: egyes konkrét személyekForrás: AFP/Michael Evstafiev

A terminológiai vitán túl a Srebrenica-narratíva másik állandó eleme, hogy a közvélemény hajlamos legalább részben felelőssé tenni az 1993-tól a várost védő holland ENSZ-békefenntartókat, amiért képtelenek voltak megakadályozni a népirtást.

Ennek látszik ellentmondani az a könyv, amit az ICTY egykori szóvivője, Florence Hartmann írt titkosítás alól feloldott, főként CIA-dokumentumok alapján. A kötet legerősebb felfedezéseit maga a szerző írta meg a The Observerben. Ezek alapján annyi legalábbis kijelenthető: a felelősség döntő része biztos, hogy nem a hollandoké.

Thom Karremans, a hollandok parancsnokaForrás: AFP/Toussaint Kluiters

„Soha nem hagyunk el titeket”

1992 tavaszán, miután Bosznia és Hercegovinában úgy döntöttek, kiszakadnak Jugoszláviából, a boszniai szerb hadsereg ellentámadásba lendült, a Radovan Karadzic-féle vezetés kiadta a parancsot az etnikai tisztogatásra: falvakat gyújtottak fel, muszlim vallású bosnyák lakóikat megölték, tízezrek kényszerültek menekülni, főként Gorazdébe, Zepába és Srebrenicába. Ezeket sikerült megtartania a bosnyák hadseregnek, vagyis relatíve biztonságosak voltak.Srebrenicában 9 ezerről 42 ezerre duzzadt a lakosság.

Az embertelen állapotokat látva az ENSZ úgy döntött, kijelöl hat biztonságos körzetet, amiket kéksisakosai, az Unprofor védelme alá helyezett. Srebrenicában egy francia tábornok, Philippe Morillon például azt ígérte: „Soha nem hagyunk el benneteket.”

Srebrenicai bosnyák fiúk üdvözlik a bevonuló ENSZ-csapatokat 1993 áprilisábanForrás: AFP/Pascal Guyot

Nem mondhatni, hogy a világszervezet ne lett volna tisztában a valósággal: egy 1993. áprilisi biztonsági tanácsi jelentés arra figyelmeztetett, hogy akár 25 ezer áldozattal is járhat, ha Srebrenica szerb kézre kerül. Karadzic például úgy fogalmazott: „térdig fog érni a vér”, ha megszerzik a várost. Más kérdés, hogy a hagyományosan baráti orosz-szerb kapcsolatok miatt a BT – Moszkva vétói miatt – soha nem adott volna felhatalmazást a NATO-nak katonai beavatkozásra.

Sürgős lett a béke

Hiába vonultatta fel a nemzetközi közösség a legtapasztaltabb diplomatáit, érdemi eredményt nem sikerült elérni a háborús felekkel, ezért a BT öt állandó tagját tömörítő kontaktcsoport 1995 tavaszára úgy döntött, hogy Boszniát két részre, egy szerb autonóm területre és egy muszlim-horvát többségű föderációra osztja – hasonlóan a mai állapotokhoz.

Csakhogy az előzetes tervek – egy Alain Juppé (akkori és későbbi) francia külügyminiszter által rajzolt térkép – szerint a már említett három keleti, ENSZ védte város a föderáció része lett volna. Slobodan Milosevic akkori szerb elnök viszont a kontaktcsoport amerikai tagjának jelezte, ez számára elfogadhatatlan; ahogy egy akkori CIA-jelentés fogalmaz: a három város szálka volt a szerbek torkában.

Milosevic (középen) az amerikaiaknál kopogtatottForrás: AFP/Epa

Kifogása megértő fülekre talált Bill Clinton amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójánál, Anthony Lake-nél, akinek az volt a véleménye, hogy a három bosnyák enklávét amúgy is képtelenség megvédeni. (Lake ma az Unicef elnöke, és azzal hárította el a történtek kommentálását, hogy ENSZ-alkalmazottként nem beszélhet az egykori kormányzati munkájáról.)

Véleményét a franciák és a britek is osztották, főleg miután világos volt, hogy az ott tartózkodó holland ENSZ-békefenntartók a kért, de végül leszavazott erősítés nélkül nem lesznek képesek ellenállni. 1995 áprilisában ráadásul Alija Izetbegovic bosnyák elnök kivonta csapatait a városból, mondván, annak védelme a nemzetközi csapatok dolga – valószínűleg tisztában volt vele, hogy a nagyhatalmak mindenáron békét akarnak, méghozzá az ominózus, immár Milosevic kívánsága szerint átrajzolt térkép alapján.

Teljesen eltüntetni

Eközben azonban, 1995. március 8-án a boszniai szerb hadsereg kiadta az úgynevezett 7-es irányelvét, amelynek célja az egész Drina-völgy felszabadítása volt „elviselhetetlen és a túlélést is esélytelenné tévő hadműveletekkel” Srebrenica és Zepa környékén.

Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg vezérkari főnöke pedig kijelentette, szerinte ez úgy lehetséges, ha „teljesen eltüntetjük őket (a bosnyákokat)”. Ezekről a nagyhatalmaknak szükségszerűen tudniuk kellett, Mladic szavainak valódi jelentése pedig, ha másképp nem, az 1992 óta tapasztaltakat látva világos volt.

Mladic a hágai törvényszékenForrás: AFP/Valerie Kuypers

Még ugyanezen a napon, 1995. március 8-án Mladic találkozott az ENSZ-békefenntartókat irányító brit tábornokkal, Robert Smithszel, aki – Smith segédje, James Baxter alezredes visszaemlékezése szerint – egytől egyik „lehúzta” a térképről az enklávékat.

Hamis remények

Washingtonban 1995 májusára az a vélemény alakult ki, hogy az enklávék védhetetlenek, ezért a kéksisakosok vagy kivonulnak onnan, vagy légicsapásokkal is támogatott erősítést kapnak. Ugyanezt hangoztatta az ENSZ-csapatokat a terepen irányító Bernard Janvier francia tábornok, de május 25-én a szerbek végleg átvették a kezdeményezést, miután – egy légicsapásra adott válaszként – túszul ejtettek 400 ENSZ-katonát.

ENSZ-katona Srebrenica eleste előtt egy nappalForrás: AFP/Un-Dutchbat/Peter Van Bastelaar

Két nappal később Bill Clinton, Jacques Chirac francia elnök és John Major brit kormányfő telefonkonferencián abban állapodott meg, hogy egy időre leállítják a bombázásokat, Anthony Lake azonban főnökének, Clintonnak azt javasolta, hogy erről ne tegyenek bejelentést, vagyis Srebrenicában továbbra is abban reménykedtek, hogy a szerb előrenyomulást a levegőből megakadályozzák.

Szabadon tervezett népirtás

A háttéralku eredményeként azonban a szerbek ekkor már – ez az ENSZ-csapatok mellett megfigyelőként dolgozó kenyai ezredes, Joseph Kingori vallomásából derül ki – annak lehetőségét vizsgálták, mi lenne az ENSZ reakciója akkor, ha Srebrenica teljes lakosságát kiűznék, kivéve a háborús bűnösöket – Karadzicék felfogásában ez a harcképes férfiakat jelentette. Kingori jelentette, amit tudott, de nem vették komolyan, Mladic így június 2-án kiadta a parancsot a három enklávé muszlim erőinek megsemmisítésére.

Srebrenica szétlőveForrás: AFP/Str

Joris Voorhoeve akkori holland védelmi miniszter szerint az ENSZ BT állandó tagjai közül legalább kettő – Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – titkosszolgálatának volt tudomása a szerb tervekről, de ezekről a holland csapatokat sem tájékoztatták.

Mindez azt eredményezte, hogy Mladic ezután több mint egy hónapig készíthette elő Srebrenica lerohanását és a tömegmészárlást. Beszédes, hogy július 2-án, aznap, amikor a szerb tankok megindultak, a Zágrábban székelő Janvier tábornok – az amerikai felderítőgépek egyértelmű jelzései ellenére – olyan titkosszolgálati értesítést kapott Washingtonból, hogy a szerb csapatoknak „nem áll érdekükben elfoglalni Srebrenicát, mert nem tudják, mihez kezdjenek az ottani bosnyákokkal”.

Tudhatták, mi készülForrás: AFP/Dimitar Dilkoff

Az utat azzal tisztították meg végleg a szerbek előtt, hogy az ENSZ-csapatokat irányító Smith tábornokot Genfben korculai szabadságra küldték, az egyetlen embernek pedig, aki a kéksisakosokat utasíthatta volna, az ENSZ-főtitkár japán megbízottjának, Akasi Jaszusinak pedig kétnapos dubrovniki pihenést javasoltak.

Skiccek a történtekről a hollandok bázisánFotó: Origo

Ami pedig ezután történt, már jól ismert. Július 11-én Srebrenica szerb kézre került, a lakosság pedig hiába kért menedéket a holland békefenntartók hadiszállásán. Sőt, a holland parancsnokot, Thom Karremanst utasították, hogy segítsen megszervezni a szerbeknek a civilek békés eltávozását, amihez 30 ezer liter üzemanyagot is biztosítottak. Ezt később a bosnyák férfiakat a vesztőhelyre szállító buszokba és tömegsírokat kiásó buldózerekbe töltötték.

Az első exhumálások 1996-banForrás: AFP/Odd Andersen

Eladták Srebrenicát?

„Nem túlzottan lepett meg minket az, ami most kiderült, mindig is sejtettük, hogy a nagyhatalmak tudtak arról, mi készül” – mondta az Origónak Dzenan Hadzovic szarajevói történész, aki emlékeztetett: kémrepülők pásztázták a terepet, vagyis egyértelmű jelek mutattak arra, hogy a szerbek Srebrenica elfoglalását tervezik, bár, mint mondja, arra, hogy ekkora mészárlást hajtanak végre, senki nem számított.

Az áldozatok fejfái a potocari emlékhelyen. Ekkora mészárlásra nem számítottakFotó: Origo

A történész idézett olyan helyi véleményeket is, amelyek szerint Srebrenicát egyszerűen eladták, hogy könnyebben rajzolhassák meg Bosznia-Hercegovina térképét a béketárgyalásokon, az oroszok által az ENSZ-ben leszavazott nyugati beavatkozási tervek után pedig egyszerűen azt akarták demonstrálni, mi történik, ha a NATO nem cselekszik.

Sőt, Srebrenica később jó indok volt arra, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan avatkozzon be a Balkánon, mint tette azt 1999-ben Szerbiában. Mindezek persze csak helyi konteók, Hadzovic szerint még legalább 30-40 év kell ahhoz, hogy a teljes igazság kiderüljön.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK