Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egymásnak adják a héten a Külgazdasági és Külügyminisztérium kilincsét a szomszédos országok nagykövetei. Ausztria, Románia, Franciaország és Svédország csak néhány azon országok közül, amelyeknek budapesti képviselőit bekérette Szijjártó Péter külügyminiszter, és az elmúlt napok eseményeit figyelve korántsem biztos, hogy ők lesznek az utolsók.
Az biztos, hogy a diplomácia veteránjai meglepve figyelik, ami mostanában történik, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. A „hazug” mellett már olyan szavak is előkerültek a szótárból, mint az „autista” és a „szánalmas”, de
a környező országok politikusai az ennél durvább jelzőkkel sem fukarkodnak, ha egymás bírálatáról van szó.
A többes szám nem véletlen, hiszen nem Magyarország az egyetlen, ahol elkezdődött a diplomáciai nagyüzem. Bogdan Aurescu román külügyminiszter például nemrég
autista és elfogadhatatlan”
cselekedetnek minősítette a határok lezárását. Victor Ponta miniszterelnök pedig szeptember közepén arra tett ígéretet, hogy „Románia emberként fog bánni a migránsokkal, nem pedig úgy, mint magyar szomszédjaink, akik botokkal terelik, és sorszámmal látják el őket".
Magyarország sem akart kimaradni: hazánk részéről Magyar Levente, a minisztérium államtitkára sietett leszögezni, hogy Románia miniszterelnöke még mindig
magyarellenes hazudozással kívánja menteni belpolitikai és megkérdőjelezett személyes erkölcsi tekintélyét”,
majd azzal a lendülettel bekérette a budapesti román nagykövetség ügyvivőjét.
Cserében nem sokkal később Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete kopogtathatott a román külügyminisztérium ajtaján, erre egyébként már máskor is sor került.
Szijjártó Péter néhány napja pedig arról beszélt, „több szerénységet várna el a bűnvádi eljárás alatt álló román miniszterelnök külügyminiszterétől”.
Pár nappal később látogatást tett a Bem téren a svéd és a francia nagykövet is, köszönhetően annak, hogy miniszterelnökeik élesen bírálták Magyarországot egy stockholmi sajtótájékoztatón.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter itt nem állt meg, azt is megüzente a két kormányfőnek, hogy fejezzék be a képmutatást.
„Szívesen hallottuk volna a svéd és a francia miniszterelnök véleményét inkább arról, hogy elfogadhatónak tartják-e azt, hogy agresszív bevándorlók órákon keresztül kövekkel és betondarabokkal támadják a magyar rendőröket” – tette hozzá a magyar diplomácia vezetője.
Szijjártó később egészen belelendült:
a horvát miniszterelnököt szánalmasnak,
az ENSZ-főtitkár szavait bizarrnak és elfogadhatatlannak nevezte, Werner Faymann osztrák kancellárról pedig azt állította, hogy hazugságkampányt folytat.
A kőkemény üzengetések egy része természetesen arról szól, hogy a kormányok megmutassák, urai a helyzetnek, sok helyen belpolitikai üzenettel társulva. Érdemes felidézni például a horvát kormányfőt, akit arról kérdeztek, mit szól a szerb kéréshez, hogy ne zárják le a két ország határát. Milanovic válasza lényegre törő volt:
„A sas nem kapkod legyek után. Mi vagyunk a sas.”
Nem kellett sokáig várni, hogy Ivica Dacic szerb külügyminiszter visszavágjon. „Milanovic vigyázzon, hogy a sas le ne essen” – üzente vissza kollégájának.
Nem véletlen tehát, hogy diplomáciai forrásaink úgy fogalmaztak:
az európai uniós diplomaták körében az utóbbi időben kissé elszaladt a ló.
Míg az elmúlt évtizedekben inkább a higgadtság volt jellemző az országok közötti párbeszédre, a világ változásával a diplomácia is kapkodóbb és kevésbé átgondolt lett.
Ezzel függ össze a nagykövetek egyre gyakoribb berendelése is, amely tökéletes eszköz arra, hogy a közvélemény is értesüljön a minisztériumok véleményéről.
Azt Bokor Balázs volt külügyminisztériumi munkatárs, korábbi nagykövet is elismerte, hogy mostanában mindennapossá vált a nagykövetek bekéretése, nemcsak nálunk, hanem más országokban is, és azt sem nehéz észrevenni, hogy az utóbbi időben keményebb szavak is elhangzanak a diplomaták között.
Az évtizedeken át több fontos posztot betöltő diplomata szerint a hagyományosan működő diplomáciában egyáltalán nem szabad elbagatellizálni egy nagykövet behívását, mivel annak nagy jelentősége van. Ráadásul
minél magasabb szinten történik, annál nagyobb a súlya.
Az tehát, hogy a román, a svéd és a francia nagykövetet személyesen Szijjártó Péter kérette be, erős vélemény a magyar külügy részéről.
Behívni természetesen nemcsak nagykövetet, hanem diplomatát is lehet, a fogadó sem mindig a miniszter, kisebb egyeztetések esetén akár egy szakdiplomata is lehet. Ha viszont mindez a legfelsőbb szinten történik, az szimbolikus jelentőségű, markánsan lehet vele jelezni, hogy valamivel nem értünk egyet.
A nagykövet az államfő személyes képviselője, ezért ilyenkor a magyar diplomácia valóban magas szinten üzen”
– tette hozzá Bokor Balázs.
A volt nagykövet általánosságban úgy fogalmazott: nem biztos, hogy célravezető az európai országok között mostanában eluralkodott kőkemény hangnem. Ha ugyanis eszköz lesz a keménykedésből, akkor könnyen elveszítheti a jelentőségét.
Maga a nagykövet behívása szigorú protokoll szerint történik. Ha megszületett róla a döntés, akkor a külügyben először azt határozzák meg, hogy milyen szinten fogadják a diplomatát. Ezután az illetékes területi főosztály vagy a protokoll főosztály felhívja a nagykövetséget, és értesíti őket, mikorra várja a diplomatát.
Ha akarja, a témát is ismerteti, de ez nem kötelező.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium az eljárásról az Origóval azt közölte: a bekéretésen a küldő állam diplomatáját szóban tájékoztatják a fogadó állam kormányának álláspontjáról, de ezt kiegészíthetik egy szóbeli jegyzék átadásával is, ami akár tiltakozó jegyzék is lehet.
Azt, hogy mennyi ideig kell bent lennie a nagykövetnek, semmi nem határozza meg, de a nemzetközi gyakorlat az, hogy
az egy-másfél órát nem szokta meghaladni.
A nagykövet megteheti, hogy már ott válaszol, de az is lehet, hogy csak tudomásul veszi, és későbbre ígér választ, ami aztán vagy megtörténik, vagy nem.
Egy dolog azonban biztos: jelentési kötelezettsége van a történtekről a saját kormányának, így azokhoz egészen biztosan elér az üzenet, akikhez valójában szól.
