A leghosszabb ideig annak a különleges katonai egységnek a tagjai szolgálnak, akik Kim Dzsongun személyi testőrségének a tagjai – mondta egy disszidens. Az NK News olvasói minden héten feltehetnek egy kérdést egy északról érkezettnek. Ezúttal arra voltak kíváncsiak, milyen az élet a hadseregben.
Észak-Koreában kötelező a sorkatonai szolgálat, és a legtöbb férfi a középiskola elvégzése után vonul be.
A fogyatékkal élők felmentést kapnak a szolgálat alól,
az egyetemistáknak pedig csak a diploma megszerzése után kell bevonulniuk.
Ők ráadásul a hosszú szolgálatot is megússzák: a művészeti diplomával rendelkezők öt, a műszaki vagy természettudományos végzettségűek pedig három évet töltenek egyenruhában.
Utóbbiak Kim Dzsongilnek köszönhetik kivételezett helyzetüket: a 2011-ben elhunyt „kedves vezető” ugyanis így óhajtotta természettudományos diploma megszerzésére biztatni a fiatalokat.
A sorkatonák számára az egyik legnehezebb feladat megbirkózni az éhséggel. Csak a különleges egységek tagjainak nem kell aggódniuk amiatt, hogy kapnak-e enni, a Phenjanon kívül állomásozó egységekben legföljebb két-három szem krumpli, esetleg
nyers kukorica vagy egy tányér rizs jut egy-egy étkezésre.
Ilyen kevés étellel ráadásul nem csupán a kiképzést kell végigcsinálniuk, hanem annál sokkal többet is, nyaranta például kisegítenek a rizsföldeken.
Ha valaki pufók észak-koreai katonákat lát a fényképeken, akkor jobb, ha tudja, hogy a látszat csal: a szerencsétlenek kénytelenek sózott retekre fanyalodni, amitől
felpuffadnak, valójában azonban súlyosan alultápláltak.
Nagyon sokan az éhezés miatt dezertálnak, kilógnak a laktanyából, hogy ételt lopjanak a civilektől vagy a parasztgazdaságok raktáraiból.
Előfordul, hogy ezt egyenesen a tisztek utasítására teszik. Ha pedig kudarcot vallanak, a parancsnok megbünteti őket.
A természetesen név nélkül nyilatkozó disszidens elmesélte, hogy 25 fiú érettségizett az osztályukban, közülük öten mentek egyetemre, a többit pedig azonnal besorozták.
A húszból tízen súlyosan alultápláltan tértek haza – ilyenkor ugyanis
a hadsereg lehetővé teszi, hogy otthon feltáplálják őket,
és addig maradjanak a szülői házban, amíg jobban nem lesznek – aztán vissza kell térniük az egységükhöz.
Sokan annyira legyengülnek a seregben, hogy jártányi erejük sem marad, a szüleiknek ezért el kell menniük értük az egységükhöz, ami komoly gondot jelent, mivel Észak-Koreában magánszemélynek nem lehet autója.
Jó néhány szülő azonban már késve érkezik, mert a gyermekük éhen hal, mire érte mennek.