Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Komoly változásként értékelték a Fidesz–KDNP-ben, hogy az Európai Néppárt (EPP) madridi kongresszusán alelnöknek választották Gál Kingát.
A pártban egyáltalán nem számítottak erre a fordulatra,
mivel az alakulaton belül az utóbbi hónapokban jelentősen visszaesett a magyar kormánypárt befolyása. A mérsékelt nyugat-európai pártok meglehetősen nagy ellenszenvvel figyelték a magyarországi kormány menekültügyi ténykedését.
Sokaknak nem tetszett, hogy az Orbán-kormány először a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációval, majd a kerítésépítéssel egyértelműen menekült- és bevándorlásellenes álláspontra helyezkedett. A fideszes képviselők augusztus-szeptembertől érzékeltek némi hangsúlyváltozást a néppárti frakción belül, bár ezt sem lehetett markánsnak tekinteni.
Sokatmondó volt, hogy az EPP madridi tisztújító tanácskozásán Orbán Viktor és Angela Merkel a miniszterelnökök asztalánál az ellentétes oldalon ült.
A két politikus mostanra az egyik legfontosabb viszonyítási ponttá vált
a legnagyobb európai parlamenti frakcióban, és a törésvonalak is ennek mentén alakultak ki. Pontosan ezt tudta kihasználni Gál Kinga a tisztújításon.
Az új alelnök sikerében alapvető szerepet játszott, hogy női jelölt volt, és az is, hogy jogi téren nagyon komoly múltja van Brüsszelben. Gál Kinga végül a hetedik helyen futott be a jelöltek között. A Fideszben úgy értékelték az eredményt, hogy ez csak részben köszönhető Gál Kinga szakmai múltjának.
A párt szerint a szavazatok egy része a magyar kormány menekültpolitikájának is szólt, mivel egyre többen utasítják el a korlátlan befogadást.
Azonban a Fideszben is úgy látják, hogy
ezt a változást hiba lenne túlértékelni,
és az inkább bevándorláspárti CDU vagy a Spanyol Néppárt befolyása továbbra is nagyon jelentős a frakción belül. A változást nagyrészt a folyosókon lehet érzékelni. A Fidesz-frakció tagjai és munkatársai szerint a személyes beszélgetésekben sokan elismerően nyilatkoznak a magyar kormány politikájáról. Ez főleg a november 13-i párizsi terrortámadás után nőtt.
Mindezek ellenére nincs könnyű helyzetben a Fidesz a Néppárton belül. Bár a kizárás ügye az utóbbi hónapokban még véletlenül sem került napirendre, de az
EPP több tagpártjának a véleménye fényévekre van a Fideszétől.
A legjobb példa erre a luxemburgi vagy a svéd mérsékelt jobboldali erők, akiknek az álláspontja gyakorlatilag a liberális vagy szocialista frakcióékkal azonos.
A véleménykülönbségek viszonylag nagyok a frakción belül, de a magyar delegációban egyáltalán nem merült föl, hogy távozzanak az EPP-ből. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy
a párt így az európai fősodorban tud maradni,
még úgy is, hogy sokszor különvéleménye van a frakción belül. Az általunk megkérdezett képviselők szerint még a mostaninál is rosszabb lenne Magyarország megítélése, ha a magyar néppárti csoport Marine Le Pen, Heinz-Cristian Strache vagy Nigel Farage felé közeledne.
Le Pen, Strache és Farage egyértelműen euroszkeptikus, bevándorlás- és iszlámellenes szólamaikkal erősítették meg a pozíciójukat. Az általános brüsszeli vélemény szerint ezek az erők nem számítanak elfogadottnak, és a politikai partvonalon kívülre szorulna az, aki szorosabb szövetséget kötne velük. Így gyakorlatilag a Fidesz még a mostani korlátozott befolyását is elveszítené.
Bár ezek az erők
sokszor dicsérik Orbán politikáját,
az esetleges átcsábítással az lehetne céljuk, hogy növeljék az EP-n belüli súlyukat. Azt azonban már nem zárták ki teljesen a magyar képviselők, hogy az Európai Konzervatívok és Reformisták felé érdemes lenne elindulni. Ebben a csoportban található a magyar kormánnyal jó viszonyt ápoló brit konzervatív párt és a lengyel Jog és Igazságosság is.
A magyar néppárti delegáció szerint az alakulatból való távozás azt is jelentené, hogy különféle ügyekben jóval kisebb lenne a magyar kormány befolyásoló képessége. Bár a baloldal többségben van az EP-ben, a néppártnak így is eléggé nagy manőverezési lehetősége van. Orbán nem szeretné elveszíteni ezt a szerepét, így nem is akar túlságosan messzire elmenni, hogy a kizárás még véletlenül se merüljön föl pártjával szemben.
A miniszterelnök szerepét az is felértékelheti, hogy könnyen lehet, hogy 2016 januárjára Angela Merkel után
ő fogja vezetni a második legnépesebb olyan uniós országot,
ahol néppárti miniszterelnök van. Ennek oka, hogy Mariano Rajoy spanyol kormányfő a decemberi választást egyáltalán nem várja kedvező helyzetből. Az ő kiesésével még kisebb lesz a Néppárt súlya, és ez a változást követelő hangok felerősödését hozhatja.
Éppen ez kedvezhet a magyar pozícióknak. Egyes vélemények szerint ugyanis a sorozatos néppárti választási kudarcok valamilyen változást biztosan kikényszerítenek, ezenek pedig Magyarország állhat az élére. A néppártban egyre többen vélik úgy, hogy mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal egyre nagyobb erőt képvisel. Az ő előretörésük
a jobbközép beszűkülésével is jár.
Erre a legjobb példa a legutóbbi portugáliai parlamenti választás, ahol hiába nyert a jobbközép, de többségi kormányt már nem tudott alakítani a radikális baloldali erők megerősödése miatt.
A magyar delegációban is tisztában vannak azzal, hogy uniós szinten a változások lassan zajlanak. Csodára nem számítanak, és arra sem, hogy Orbán megítélése a következő hónapokban akár radikálisan megváltozzon. Brüsszelben és a vezető uniós országokban még mindig nagyon nagy támogatottsága van a liberális menekültpolitikának, amiben legfeljebb a párizsi merényletek után lehet esetleg változás.
A nyugat-európai emberek többsége nem szeretné, hogy a nagyobb biztonságnak az lenne az ára, hogy a meglévő szabadságból engednének – fogalmazott az egyik néppárti delegáció mellett dolgozó munkatárs. A választók torkán még Párizs után is nehéz lenne lenyomni, hogy a nagyobb biztonság érdekében csak bizonyos korlátok között élhetnek. Éppen ez a hozzállás szabhat korlátokat a magyar miniszterelnöknek is.
