Tudták, hogy az iraki háború oka hazugság

iraki háború
A picture released by the US Army shows soldiers from 2nd Battalion, 5th Cavalry Regiment, 2nd Brigade Combat Team, 1st Cavalry Division, entering a building in the restive city of Fallujah, west of Baghdad during Operation Al Fajr (New Dawn), 09 November 2004. US-led forces have control of almost the whole of Fallujah but it will still take some time before the rebel enclave is secure, a US marine spokesman said, 12 November 2004 AFP PHOTO/Sgt. 1st Class Johancharles Van Boers/ U.S. Army / AFP / US ARMY / Sgt. 1st Class Johancharles Van
Vágólapra másolva!
Új minőséget értek el az amerikaiak 2003-as iraki inváziója körüli csúsztatások. Most kiderült, hogy volt, aki számított arra, hogy egyetlen tömegpusztító fegyvert sem találnak Szaddám Huszein raktáraiban. De nem szólt erről annak, aki a fő döntéseket hozta.
Vágólapra másolva!

A legtöbb elemzés, amely a közel-keleti káosszal és az Iszlám Állam-jelenséggel foglalkozik, egyvalamiben általában egyetért: ha régebbre nem is,

az amerikaiak iraki inváziójáig legalább vissza kell nyúlni,

hogy feltárjuk az okokat. Washington beavatkozása ugyanis olyannyira felborította az erőviszonyokat, hogy a régió ezt azóta sem volt képes kiheverni.

Amerikai katonák Fallúdzsa ostromakor Forrás: AFP

Hazugságra építettek

Az iraki háborúról tudjuk: Washington azzal az ürüggyel vágott bele 2003 tavaszán – ENSZ-felhatalmazás nélkül –, hogy megsemmisítse Szaddám Huszein vélelmezett tömegpusztító fegyverkészletét (WMD). Később kiderült, ilyenek nincsenek: a tömegpusztító fegyvereket kereső csoport 2004-es zárójelentésében megállapította, hogy az iraki diktátor hosszú évekkel az invázió előtt felhagyott atom- és biológiaifegyver-programjával.

Huszeinnek nem voltak tömegpusztító fegyverei Forrás: AFP/Karim Sahib

2011-ben az is kiderült, hogy a WMD-k létezésére apelláló titkosszolgálati jelentés téves volt, mert az informátor hazugságaira alapozták. Ez azonban nem akadályozta meg 2002 októberében George Bush amerikai elnököt, 2003 februárjában pedig külügyminiszterét, Colin Powellt, hogy arról győzködjék a világ közvéleményét:

Szaddám Huszeint meg kell dönteni, mert biológiai fegyverei vannak,

ilyeneket fejleszt, támogatja a nemzetközi terrorizmust, és atomfegyverprogramon dolgozik. Mindezt a vezető amerikai napilapok szekundálása mellett.

Akik tudták az igazságot

De hogyan csaphatja be egy informátor a világ legfejlettebb hírszerzésével és hadseregével bíró Egyesült Államokat? A jelek szerint sehogy, ugyanis a háttéremberek pontosan tudták, hogy finoman szólva is nehezen igazolható a háború megindítására felállított érvrendszer.

Háborús jelenet 2004-ből Forrás: AFP/Sgt. 1St Class Johancharles Van

A Politico hozzájutott egy nyolcoldalas jelentéshez, amely még 2002 szeptemberéből való: a vezérkari főnökök egyesített bizottságának (JCS) hírszerzése készítette, Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter pedig azzal az ajánlással küldte el az eredményeit a JCS-t vezető Richard Myersnek, a légierő tábornokának, hogy vessen rá egy pillantást, mert „nagy dolog”.

Donald Rumsfeld Richard Myersszel Forrás: AFP/Tim Sloan

És valóban az volt, a kiábrándító végkövetkeztetése ugyanis könnyedén ellenérvként szolgálhatott volna a háború szükségességét igazoló narratívában: „Nehezünkre esik megbecsülni, mi az, amit nem tudunk. (...)

Hallgatott a Pentagon

A gond csak az, hogy bárki, aki akkor illetékes volt a külügynél és a hírszerzésnél (CIA), most pedig névtelenül megszólalt a Politicónak, azt állítja: nem találkoztak a jelentéssel, vagyis

Rumsfeld egyszerűen úgy döntött, hogy a titkok a Pentagonon belül maradnak

– ezekről Myers tábornok már korábban tudott, de ő sem terjesztette, lévén, neki Rumsfeld volt a főnöke. Még az sem biztos, hogy Bush elnök vagy Dick Cheney alelnök tudott róluk. Ahogy az egyik megszólaló fogalmazott: a jelentést a Fehér Házba küldték volna utoljára.

Rumsfeld hallgathatott Cheney és Bush előtt Forrás: AFP/Joyce Naltchayan

Gombafelhő, tudás nélkül

A közvélemény végül egy olyan titkosszolgálati anyagot ismert meg, amely jobbára iraki dezertőrök elmondásain alapul, mert a sajtónak ezt szivárogtatták ki. A The New York Times címlapján 2002. szeptember 8-án „Az Egyesült Államok szerint Huszein felgyorsította az atombomba-kutatásokat” címmel virított az az értesülés (itt könnyedén visszakeresheti), amelyet később Cheney, Powell, Rumsfeld és az akkor nemzetbiztonsági tanácsadóként dolgozó Condoleezza Rice későbbi külügyminiszter is ismételgetett; Rice például úgy utalt rá, hogy

A gombafelhő Rice és Cheney beszédeiben ezután toposzként tért vissza.

Rumsfeld- és Rice-maszkos tüntetés 2003-ban San Franciscóban Forrás: Getty Images/2003 Getty Images/Justin Sullivan

Mindezt úgy, hogy Rumsfeld íróasztalfiókjában ott volt a JCS-jelentés, amelyben ez is szerepelt: „Azt gyanítjuk, életképes (atom)fegyvereket terveznek, de nincs tudomásunk az (urán)dúsítási képességeikről.

Sőt, a vezérkar értesülése azt is vitatta, hogy Irak olyan hosszú hatótávolságú ballisztikus rakétát fejlesztene, amellyel elérheti Izraelt – merthogy Bushék ezt is előszeretettel emlegették, amikor a casus bellit keresték.

Keresik a casus bellit Forrás: AFP/Ahmad Al-Rubaye

A háborús kampány olyan jól sikerült, hogy 2002 őszén, az iraki invázióról döntő kongresszusi szavazás előtt a The Washington Post szerint mindössze hat szenátor és néhány képviselő kért betekintést az Irakkal kapcsolatos titkosszolgálati jelentésekbe – amelyek nélkülözték a JCS helyzetképét.

A címzettek nem ismeretlenek

És hogy mi köze ennek napjaink politikájához? A közel-keleti káoszon kívül az, hogy a JCS-jelentés szűk körű címzettlistáján szereplők

nem tűntek el, csak átalakultak.

Egyikük, Paul Wolfowitz volt védelmi miniszterhelyettes egyik tanácsadója ma a republikánus elnökjelölt-aspiráns, Jeb Bush egyik külpolitikai szakértője. John Bolton volt amerikai ENSZ-nagykövet Bush egyik riválisának, Ted Cruznak ad tanácsot, egy másik republikánus jelölt, Marco Rubio munkáját pedig a korábban Dick Cheney-nek dolgozó Eric Edelman segíti.

Marco Rubiót (balra) és Ted Cruzt (jobbra) is háborús héják segíthetik Forrás: AFP/2016 Getty Images/Scott Olson

A demokratáknál az elnökjelöltségre legesélyesebb Hillary Clintont pedig a nagyvonalúan kezelt e-mail fiókján kívül azzal sorozza kihívója, Bernie Sanders, hogy 2002 őszén – ellenzékből – az iraki háború mellett szavazott. Nagy valószínűséggel nem Clinton volt a hat szenátor egyike.