Ők lehetnek a nagyhatalmak ütőkártyái: a szíriai kurdok

2016.03.19. 09:08

Évek óta vívják a saját harcukat Szíriában, de most hallattak magukról, és nagyobb önállóságot követelnek. A szíriai kurdok ügyéhez való viszonyulás tovább bonyolítja az egyébként is kaotikus helyzetet, amit végre-valahára közös asztalnál próbálnak meg rendezni. Ebből viszont épp a kurdokat hagyták ki, ami megint Oroszország pozícióit erősítheti.

A hét elején a szeptember 30. óta az Iszlám Államot és más szíriai ellenzéki csoportokat bombázó Oroszország visszafogta harci tevékenységét, miután Vlagyimir Putyin bejelentette, elrendeli az orosz hadsereg Szíriába telepített egységeinek részleges kivonását, szerinte ugyanis megvalósították az eléjük kitűzött célokat.

Krasznodar mellett parkolnak a hazatért Szu–25-ösök

Forrás: RIA Novosti/Olga Balashova

Nem sok minden változik

„Olyan ez, mintha elkezdene esni, és bejelentjük, hogy programot indítunk a város megtisztítására” – idézte egy orosz szakértő találó véleményét a The Atlantic azzal kapcsolatban, hogy a Kreml kivonulásnak nevez valamit, ami egyáltalán nem az. Minapi cikkünkben már említettük: szó sincs arról, hogy Moszkva otthagyta volna Szíriát és Bassár el-Aszad elnököt, pusztán a Latakia melletti Hmejmim légibázison állomásoztatott harcigép-flotta fele-kétharmada tér haza, de azokat is pár órán belül vissza tudják vezényelni, ha kell.

Hafez és Bassár el-Aszad portréja. Egyelőre tovább él a dinasztia

Forrás: AFP/Louai Beshara

Maradnak a helikopterek, a katonák és a kiszolgáló személyzet nagy része, a múlt év végén telepített Sz–400-as légvédelmi rendszerek, a légi támaszpont és az orosz kezelésben lévő tartuszi hadi kikötő pedig változatlanul üzemel.

De akkor miért?

Ahány elemző, annyi vélemény azzal kapcsolatban, hogy akkor mégis mit akarhatott ezzel Putyin jelezni vagy elérni. Néhány jellemző álláspont a nyugati és az orosz médiában:

  • Az egész bejelentés egy PR-akció, mert a nagyjából tucatnyi hazatérő gépen kívül semmi nem változik. Nyikolaj Pankov orosz védelmi miniszterhelyettes maga mondta: korai még a terrorizmus fölött aratott győzelemről beszélni, az orosz légierő tovább támad.
  • Putyin elkapkodott és rögtönzött döntést hozott, ami még legközelebbi munkatársait, a bejelentéskor oldalán ülő Szergej Lavrov külügy- és Szergej Sojgu védelmi minisztert is meglepte. Való igaz, hogy a találkozóról készített hivatalos leirat elég hektikus.

Putyin a legközelebbi munkatársait is meglephette

Forrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Kremlin Press Office
  • Oroszország a további olajár-emelkedés ösztönzése miatt döntött a részleges kivonulás mellett. Miután a szintén Aszadot támogató Irán az oroszok értésére adta, hogy nem hajlandó visszafogni a kitermelést, Putyin most az olajpiacra döntő befolyással bíró szaúdiaknál próbálja ugyanezt elérni. Mivel Moszkva és Rijád ellentétes oldalon áll a szír háborúban, az orosz csapatkivonás nem más, mint egy szaúdiaknak tett gesztus.

Szíriából hazatért Szu–24-legénység Cseljabinszkban

Forrás: RIA Novosti/Aleksandr Kondratuk
  • Ha valamikor, akkor most kellett meghozni ezt a döntést, hiszen orosz (és iráni) segítséggel Aszad már elég területet szerzett vissza ahhoz, hogy valamennyire elengedjék a kezét. Az Egyesült Államoknál sokkal kézzelfoghatóbb Szíria-taktikával rendelkező Oroszország ezzel párhuzamosan elérte azt is, hogy a március 24-ig tervezett genfi béketárgyalásokon (és a törékeny, de február vége óta mégiscsak érvényben lévő szíriai tűzszünetkor) Washington egyenrangú ellenpólusa – hovatovább: partnere – legyen.

De van még egy lényeges elem, amivel tavaly ősszel még senki nem számolt.

Amiben Aszad és Erdogan egyetért

A november 24-i Szu–24-incidens óta Moszkva célkeresztjébe került Törökország egyre kevesebb befolyással bír a szíriai helyzet rendezésében. Ez Oroszország szempontjából azért előnyös, mert háttérbe szorul egy olyan szereplő, amelyik mindenben ellentmond neki. Például partnerének tekinti azt a turkomán közösséget, amelyik felelős a Szu–24-es lelövéséért és az egyik pilóta, Oleg Peskov megöléséért. És körömszakadtáig ragaszkodik Aszad eltávolításához, amit pedig – épp az orosz pozíciók megerősödése miatt – már Amerika sem forszíroz olyan látványosan.

Lendületben a szír kormányerők Palmüránál

Forrás: RIA Novosti/Mikhail Voskresenskiy

De hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, Damaszkusz és Ankara egyvalamiben most azonos platformra került: hallani sem akarnak autonóm szír Kurdisztánról. Hivatalosan az Egyesült Államok és Oroszország sem, de esetükben ez nem annyira egyértelmű.

Kitartóak és eredményesek

A szíriai kurdok az ország – polgárháború előtti – lakosságának 10 százalékát teszik ki, nagyjából 2,5 millióan vannak. Az általuk lakott északi régiókat 2012 óta, a Népvédelmi Egységek (YPG) főszereplésével fegyverrel védik. Nincs egyszerű dolguk, délkeletről az Iszlám Állam, délről és nyugatról pedig más felkelő csapatok szorongatják őket. Ennek ellenére nemcsak megvédték magukat, de az elmúlt hónapokban területeket is szereztek az ISIS-től. Az orosz bombázások alatt nagyjából így:

Szíriai erőviszonyok a bombázások kezdetekor és most

Forrás: Origo

Aszaddal amolyan hideg békében vannak, és ezen a héten látták jónak bejelenteni, hogy a saját területeiken föderációt hoznak létre, ha már kihagyták őket a genfi béketárgyalásokból. A cél nem titkoltan egy iraki szintű autonómia. Ez a fejlemény pedig hosszú idő után Aszadot és az ellenségeit is azonos reakcióra késztette: a kurd lépést mindegyikük ellenezte.

Kobane ostroma a kurd ellenállás szimbóluma lett

Forrás: AFP/Yasin AKGUL/Yasin Akgul

Na és?

Csakhogy az ellen, hogy ez de facto működjön, jelenleg egyikük sem tud sok mindent tenni azon kívül, hogy nem ismerik el. Ráadásul itt jön a képbe az, amiért a nagyhatalmak nem ennyire vehemensek: Amerika számára – mivel Aszaddal nem tárgyal, a „mérsékelt ellenzékiek” csatasorba állítása pedig finoman szólva sem sikerült neki – a kurdok jelentik az egyetlen életképes ellenfelet az Iszlám Állam ellen, míg Oroszországnak a kurd kérdés egy újabb, Törökország elleni ütőkártya.

YPG-katonanő. Életképes opció

Forrás: AFP/Delil Souleiman

A helyzetet itt az bonyolítja, hogy Amerika és Törökország NATO-szövetségesek, vagyis a kurd autonómiát Washington soha nem fogja nyíltan támogatni. Ez egyelőre az oroszok részéről sem merült fel, de Moszkva már ott tart, hogy a kurdoknak is helyet szorítana a genfi tárgyalóasztalnál. Ez most eső után köpönyeg, de csak emlékeztetőül: múlt szeptemberben Barack Obama azt jósolta, hogy az oroszok szíriai taktikája nem fog működni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Most
Top 12 óra