Ahol az egyháznak muszáj politizálnia

2016.04.11. 06:05

Mikor először találkoztunk vele, érdeklődve hallgattuk a háborús emlékeit és a hazájának kijáró igazságtétel iránti igényét. Hiszen olyan távolinak és megfoghatatlannak tűnt. Aztán egy csapásra változott a helyzet, a harcok kiújulása találkozásunkkor is reális veszély volt, közben össze is csaptak a szembenállók. Ő azonban, még ha nyíltabban is fogalmaz, igyekszik józanul gondolkodni. Ismerjék meg Hegyi-Karabah érsekét, Pargev Martiroszjant.

Bár minden tekintetben független országnak gondolja magát, és a hétköznapi élet is – tapasztaltuk – így zajlik, a nemzetközi jogilag Azerbajdzsán területén működő Hegyi-Karabah ezer szálon kötődik Örményországhoz,  Jereván támogatása nélkül jóformán a léte is veszélybe kerülne.

Ezért jönnek a fegyverek

A múlt szombati, az elmúlt 22 év legsúlyosabb karabahi vérontása után ez ismét bebizonyosodott: bár Örményország tagadja, hogy részt venne a harcokban (amiket a hét elején hirdetett tűzszünet több-kevesebb sikerrel mérsékelt), egy, a régióra specializálódott orosz nyelvű híroldal, a Kavkazszkij Uzel szerint nem ez a helyzet.

Karabahi katona a frontvonalonForrás: AFP/Karen Minasyan

A portál azt írja, hogy a hétvégén örmény rakéták érkeztek a frontvonalra. Szovjet gyártmányú Tocskákról, illetve orosz fejlesztésű Tornadókról van szó. Utóbbiak hatótávolsága eléri a 100 kilométert, azaz komoly kárt tehetnek például az azeri olajipari létesítményekben.

Vagyis a karabahi önvédelmi erők komoly segítséget kapnak az anyaországtól,  amelynek elnöke, Szerzs Szargszjan – alig mellékesen – maga is karabahi: a fővárosban, Sztyepanakertben született, végigharcolta és vezényelte az 1988–1994-es háborút, nemzeti hős.

Isten nevében: egy és oszthatatlan

De hogy egy másik, korántsem lényegtelen összefonódást is említsünk: a karabahi örmény egyház az ecsmiadzini („az örmény Róma”) katolikosz („az örmény pápa”) irányítása alatt áll, ebből a szempontból tehát Örményország és Arcah – itt talán indokolt Hegyi-Karabah történelmi, örmény nevét használni – közös entitást jelentenek.

A 13. században alapított első karabahi monostor GandzaszarbanFotó: Vörös Szabolcs - Origo

Arcah érsekében pedig fel sem merül, hogy nem az; ezt ő maga mondta el az Origónak húsvétkor, Sztyepanakertben.

Csak visszavették, ami az övék

Mi több, az azerbajdzsáni Szumgajtban született Pargev Martiroszjan a másik történelmi örmény, de ma azeri autonóm köztársaságként működő területről, Nahicsevánről is így beszélt: „Hogy miért adta nekik Joszif Sztálin a 20-as évek elején a történelmi régióinkat is? Azt csak ő és a vele tárgyaló muszlim vezetők tudják: ez egy Moszkva, Ankara és Baku közötti egyezség volt.”

Az érsek szerint Karabah elvétele Sztálin, a törökök és az azeriek hibájaFotó: Vörös Szabolcs - Origo

Az érsek nem érzi úgy, hogy ezzel politizálna, a karabahi háborúban pedig szerinte az örménység – önmagán kívül – csak a tőle elvett területeket védte meg.

Pargev Martiroszjan egyébként a maga módján szintén részt vett a háborúban: éveken át szolgált a fronton harcoló katonák közt – ma munkatársai folytatják a missziót –, 1992-ben pedig, miután az örmény csapatok május 9-én visszafoglalták Susi városát az azeriektől, 72 év szünet után ő imádkozott először a város katedrálisában, amelyben addig Grad rakétavetőket tároltak.

Szargszjan elnök (felső sor j4) és Martiroszjan érsek (alsó sor j3) a hősök falán egy iskolábanFotó: Vörös Szabolcs - Origo

Nem a harcmezőn vitázna

Ma viszont az érsek már nem a háborúról beszél elsősorban. „Békét akarunk: Azerbajdzsánnal, Törökországgal, Oroszországgal, Magyarországgal. Mert az emberek mindenhol emberek, ugyanannak az istennek a teremtményei. A háborúnál nincs rosszabb: tudom, mert láttam, éltem alatta, most meg a következményeivel  – mondta kérdésünkre, de azért jött egy kis „azerizés”.

Készen állnak a vitáraFotó: Vörös Szabolcs - Origo

„A politikusok és mi is készen állunk arra, hogy politikai úton rendezzük a fennálló vitákat: vagyis az asztal körül, nem a harcmezőn. És nemcsak mi vagyunk ezzel így, hanem az egész nemzetünk. De az azeriek még nem így gondolkodnak, miközben a háború az azeri és az örmény embereknek is rossz. Nem akarjuk, hogy a fiatalok – ott is, és itt is – ebben nőjenek fel.”

A kiskaput ugyanakkor nyitva hagyta, mondván, ha háború jön, akkor megvédik magukat,  „de ebben nincs semmi rendkívüli, mert olyankor a helyzet rendkívüli”.

Ő se gondolta volna

És ami húsvétkor még valami vészforgatókönyvnek tűnt, az április eleje óta karnyújtásnyira került. Ezért ismét megkerestük Martiroszjan érseket, aki most sokkal szókimondóbb volt: Nincs abban meglepetés, hogy ismét alattomosan megszegték az 1994-es tűzszünetet. Minden felelősség Azerbajdzsán kormányát terheli.”  Szerinte a helyzet drámaian megváltozott, mert a tűzpárbaj az intenzitását és a bevetett fegyvereket tekintve is példátlan. Ugyanakkor a józanságát most is igyekszik megtartani, de a retorika azért sokatmondó: „Azt kérjük az emberektől, hogy imádkozzanak a békéért, maradjanak nyugodtak, és tanúsítsanak önuralmat Anyaföldünk védelme nevében.”

Karabahi katonák a húsvéti feltámadási misén SusibanFotó: Vörös Szabolcs - Origo

Az érsek beosztottjai pedig továbbra is a frontvonalban vannak, az arcvonalhoz induló katonákat papok áldották meg, hiszen, mint mondja, a békét fenntartva Karabahot és annak határait védelmezik. És hogy miért kell az áldás? „Mert a haza védelme mindannyiunk számára szent küldetés.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK