Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Saját farkába harap az Európai Bizottság, amely úgy döntött, javasolja a vízummentesség megadását Törökországnak. Miközben ugyanis Brüsszel is tisztában van azzal, hogy
Ankara nem felel meg az összes feltételnek
ahhoz, hogy állampolgárai szabadon utazhassanak a schengeni övezetbe, ha nem bólint rá a megállapodásra, kárba veszhet minden eddigi erőfeszítés a menekülthullám megállítására. A döntéshez azonban még az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is lesz egy-két szava.
A bizottság javaslata annyiban semmiképpen nem tekinthető váratlannak, hogy a törökök már tavaly novemberben nyilvánvalóvá tették: ha nem kapnak vízummentességet,
nem fognak beleegyezni, hogy az EU visszatoloncolja hozzájuk a menekülteket.
Az EU és Ankara közötti megállapodást végül ennek fényében írták alá idén márciusban.
Azóta már a megállapodásban rögzített visszatoloncolások is elkezdődtek, azaz a törökökhöz jelenleg vissza lehet küldeni mindenkit, aki illegálisan érkezik az Európai Unió, ez esetben Görögország területére. Bár a gyakorlatban ez még nem működik tökéletesen, a megállapodás életbe lépése és a balkáni útvonal lezárása óta lényegesen kevesebb menekült érkezik.
Brüsszel tudta, hogy a törökök segítségéért cserébe nagy árat kell fizetnie. Nem volt tehát abban semmi váratlan, hogy a bizottság azt javasolja: Törökország is kerüljön be azoknak az országoknak a körébe, amelyek állampolgárai három hónapig vízummentesen tartózkodhatnak az unióban, de csak turisztikai és üzleti célból.
Munkát továbbra sem vállalhatnak.
A probléma azonban ott kezdőik, hogy ehhez a törököknek 72 feltételt kell teljesíteniük, és bár rengeteget sikerült, a leglényegesebb kérdésekben nem haladtak előre. A biometrikus útlevelek bevezetése csak az egyik, ennél sokkal fontosabb a sajtószabadság és a kisebbségek védelme, amiben Ankara korántsem jeleskedik.
Bár az Európai Bizottság állítása szerint nem enged a feltételekből, mégis úgy tűnik, hajlandó néhány felett szemet hunyni a nagyobb cél érdekében. Fontos tudni azonban, hogy
a bizottság javaslata egyáltalán nem jelenti azt, hogy a vízummentességről döntés is születik.
Ahhoz ugyanis, hogy ez megtörténjen, először még az Európai Parlament képviselőinek is jóvá kell hagyniuk a megállapodást, majd legvégső lépésként az Európai Tanács tagjai, azaz az állam- és kormányfők jóváhagyása szükséges. Ők pedig egyszer már megvétózták a török-EU megállapodást, amit akár újra megtehetnek.
Ami az Európai Parlamentet illeti, sok jóra ott sem lehet számítani. Sok képviselő élből elutasítja a megállapodást Recep Tayyip Erdogan török elnök intézkedései miatt.
Rengeteg okunk van arra, hogy nemet mondjunk:
az emberi jogok, a demokrácia, a szólásszabadság semmibe vétele, vagy éppen a kisebbségek elleni fellépés” – mondta a Politico című lapnak Fabio Massimo Castaldo olasz EP-képviselő.
Az Európai Bizottság is ugyanakkor azzal érvel, hogy semmilyen más alternatíva nincs a menekülthullám megállítására, Törökország kéréseinek figyelmen kívül hagyása pedig csak tovább rontana a helyzeten.
„Mire mentünk azzal, hogy évekig nem tárgyaltunk Törökországgal?
Szabadabb lett a sajtó? Jobb lett az emberi jogok helyzete? Nem”
– mondta Frans Timmermans, a bizottság alelnöke egy múlt csütörtöki vitában.
Timmermansnak annyiban igaza van, hogy az egyezség szerint Erdogannak sok, számára kényelmetlen reformot kell végrehajtania ahhoz, hogy megkapja a rég áhított uniós kedvezményeket. Ez pedig végső soron akár változásokat is elindíthat az országban. Más kérdés azonban, hogy tartani is fogja-e magát hozzájuk.
Erdogan híres arról, hogy saját érdekei szerint változtatja politikai álláspontját, és már eddig is sok fejtörést okozott uniós tárgyalópartnereinek. Idén márciusban például a rendőrök percekkel az után rohamozták meg a Zaman nevű ellenzéki újság szerkesztőségét, hogy az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk elhagyta Törökország légterét. Az elnök részéről ez világos üzenet volt, hogy
nem táncol úgy, ahogy Brüsszel fütyül.
Erdogan korábban azt is kifejtette már, hogy Brüsszelnek „nagyobb szüksége van Törökországra”, mint fordítva. Ebben ugyanakkor nincs teljesen igaza, hiszen a megegyezés értelmében Ankara rengeteg pénzt kap, hogy fenntartsa a menekülttáborokat, és a szír menekültek egy részét is elviszik a területéről. Ha nem tartja magát hozzá, ezeket elveszítheti.
Az is biztos, hogy a törököknek nagyon kell a vízummentesség. Egyes források szerint a brüsszeli tárgyalásokat vezető Ahmet Davutoglu miniszterelnök éppen azért ragaszkodott hozzá annyira a tárgyalásokon, mert félt, hogy ha most nem kapja meg, akkor semmikor. A török kormánynak ugyanis a vízummentesség lenne
a bizonyíték arra, hogy az Európai Unió komolyan veszi,
és egyenlő partnerként számít rá a politikai porondon.
A megállapodást tehát mindkét fél akarja, a kérdés már csak az, ki mire hajlandó, hogy az meg is szülessen. Azt pedig, hogy kinek van több vesztenivalója, a legjobban talán egy névtelenséget kérő uniós diplomata fogalmazta meg:
„Tisztában vagyunk vele, hogy Törökország egy nap alatt nem lesz mintademokrácia, és nehéz partner, de az igazság az, hogy nincs B terv, és ehhez kell tartanunk magunkat.”
