Mégis letették esküjüket a venezuelai kormányzók

A Venezuelában nemrég megválasztott öt ellenzéki kormányzóból négy letette hétfőn a hivatali esküt a teljhatalmú, kormánypárti alkotmányozó nemzetgyűlés vezetői előtt, kényszerűen kihátrálva korábbi elutasító álláspontjából.

A Caracasban megtartott ünnepélyes eseményre kevesebb mint egy héttel azután került sor, hogy az öt ellenzéki politikus bojkottálta a latin-amerikai ország 23 szövetségi államában október 15-én megválasztott kormányzók közös eskütételét. A Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) nevű ellenzéki pártszövetség korábban

csalást emlegetett,

és közölte, hogy nem ismeri el az kormányzóválasztások hivatalos eredményét, amely szerint Venezuela 23 szövetségi államából 18-ban Nicolás Maduro elnök szocialista pártja aratott diadalt.

Az ellenzéki jelöltek a kampányban mindvégig azt hangoztatták, sohasem fognak engedni Maduro követelésének, miszerint minden újonnan megválasztott kormányzó esküt kell tegyen az alkotmányozó nemzetgyűlés előtt, amelynek létrehozását alkotmánysértőnek tekintik.

Próbálkoztak

Az új ellenzéki kormányzók ezért megpróbálták elérni, hogy saját szövetségi államuk törvényhozása iktassa őket be hivatalukba. A júliusi megválasztása óta korlátlan jogkörökkel rendelkező nemzetgyűlés azonban tüstént határozatba foglalta, hogy beiktatásukra csakis a nemzetgyűlési eskü után kerülhet sor.

Tachira és Anzoategui új ellenzéki kormányzói, Laidy Gomez, illetve Antonio Barreto Twitter-üzenetben vették védelmükbe négyük sokak által árulásnak minősített eskütételét. Előbbi azt írta, hogy "megalázkodása" eszközül szolgálhat a szabadság elnyeréséhez, míg utóbbi úgy fogalmazott, hogy az ország súlyos válságának megoldása érdekében készek voltak "a legnagyobb áldozatot" is meghozni.

Már csak egy ellenálló maradt

Egyedül a legnagyobb szövetségi állam, Zulia megválasztott kormányzója, Juan Pablo Guanipa utasította el továbbra is, hogy behódoljon a Maduro kezdeményezésére júliusban megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlésnek, amely megfosztotta hatalmától az ellenzéki többségű caracasi törvényhozást.

A latin-amerikai ország történetének legsúlyosabb politikai, gazdasági és társadalmi válságát éli. Áprilistól hónapokon át folyamatosak voltak az utcai tüntetések a dél-amerikai országban, s a hatóságokkal vívott összetűzésekben legalább 125-en vesztették életüket.