Svédországban elhallgatják a bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket

2018.03.18. 14:40

A KarcFM készített interjút Tiglezán Józseffel, aki 30 éve a Ceausescu-rendszer elől menekült Svédországba több társával együtt. Az erdélyi férfi megdöbbentő nyíltsággal beszélt arról, hogy igenis léteznek letagadott no-go zónák, amit a svéd újbeszélben szociálisan kitett területnek hívnak. Elmondása szerint a rendőrök, mentők és tűzoltók ezekre a helyekre félve mennek be. Arról is beszélt, hogy naponta történnek gyilkosságok, amelyeket a sajtó elhallgat, a migránsbandák között pedig rendszeresek a háborúk.

Az ország egyik legbékésebb és legnyugodtabb helye volt Stockholm elővárosa néhány évvel ezelőttig. Az elmúlt években viszont mind rosszabb és rosszabb a helyzet. – ilyen felütéssel kezdődött Tiglezán József svédországi „élménybeszámolója”. A Karc FM-nek adott interjújában ismertette a környezetében a napokban előfordult szomorú történéseket:

  • agyonlőttek egy férfit tegnapelőtt este,
  • megsebesítettek két férfit fegyverrel a város északi részén, szintén tegnapelőtt,
  • tegnap este pedig Malmőben késeltek meg valakit, aki életét vesztette.

Az erdélyi férfi kifogásának adott hangot, hogy soha nem jelenik meg a médiában, hogy kikről van szó. Nem adnak meg sem a nemre, sem a bőrszínre, sem pedig a származásra vonatkozó adatokat. Egészen döbbenetes, hogy a városban elkövetett bűncselekményeket a média elhallgatja, és csak akkor számol be a történtekről, ha már fény derült az elkövető kilétére. Ilyenkor mindig kiderül, hogy idegenek az elkövetők. Ezek után nem számít meglepetésnek, hogy Svédországban nem vezetnek statisztikát arról, hogy a bűnesetek elkövetői milyen származásúak.

Svédországban a no-go zóna = szociálisan kitett terület

Tiglezán beszámolt arról is, hogy a rendőrök nyíltan kimondják, nem bírják a munkát, az alacsony fizetésüket, miközben mind veszélyesebb a munkájuk. Az áldatlan állapotokat pedig jól tükrözi, hogy bizonyos városrészekbe a rendőrség, a mentők és a tűzoltók félve, vagy egyáltalán nem merészkednek be. Arra a kérdésre, hogy ezek lennének a no-go zónák, az erdélyi férfi úgy válaszolt, hogy igen, csak szociálisan kitett területnek nevezik. Az újbeszéd nyelvszótára tehát egy újabb politikailag meglehetősen korrekt fogalommal bővült, amit Tiglezán le is fordított a KarcFM hallgatóinak: itt szociálisan hátrányos, munkanélküli külföldiek élnek. Ezek a területek nem feltétlenül a külvárosban helyezkednek el, sokszor Stockholm központjától nem messze találhatóak meg. Korábban ezek többnyire fejlődő városrészek voltak, amelyekkel az volt a cél a 70-es években, hogy kisebb központokat alakítsanak ki. Jelenleg nappal nagyon színesek ezek a városrészek, a világ minden részértől érkeznek kutatók, cég-megbízottak, azonban este a helyi lakosság veszi át a helyet, és akkor már vannak veszélyesebb részek, ahová nem igazán járnak kívülről emberek. Az erdélyi férfi egy személyes élményt is megosztott: 10-15 évvel ezelőtt még szívesen jártak ide vásárolni a családjával, sőt, még azon is gondolkodtak, hogy ideköltöznek. Az idők azonban változnak, az egykoron népszerű helyszín bevándorló csoportok közötti bandaháborúk színtere lett.

Elszomorító statisztikák

Egy önkormányzati hatóságnál dolgozik Tiglezán, ahol olyan bevándorlókkal foglalkozik, akiknek fizikai, pszichikai problémáik vannak, esetleg büntetett előéletűek, vagy valamilyen függőségben szenvednek. A feladata pedig az, hogy munkatársaival együtt ezeket az embereket megpróbálja rehabilitálni és munkába állítani, azaz a svéd társadalom számára hasznossá tenni. A statisztikák és Tiglezán tapasztalatai azonban meglehetősen elszomorítóak:

  • ezek a bevándorlók körülbelül 8 év után jutnak munkához,
  • évekig tart, hogy a nyelvet legalább minimálisan megtanulják, és valamilyen munkára betanítsák őket, de nagyon alacsony szintű munkák ezek,
  • nagyon kevés a tanult ember közöttük, elenyészően kevés.
Forrás: Magyar IDők

A stockholmi migránsok szociális segélyből élnek

Az erdélyi férfi elmondta, hogy a bevándorlók szociális segélyből élnek, amit az önkormányzat fizet. Arra a kérdésre, hogy hogyan bírja az önkormányzat a módfelett megnövekedett terheket, kifejtette, hogy minden bevándorló után kapnak egy bizonyos mértékű országos segélyt. Ilyen formában a svéd állam tehát kötelezi, kényszeríti az önkormányzatokat arra, hogy migránsokat fogadjanak be. A társadalom jelentős része ezt elfogadja, mert a csapból is az folyik, hogy ők szerencsétlen sorsú menekültek, akiken segíteni kell. Kiemelte, hogy az újonnan érkezett migránsok naponta körülbelül 190 euróba kerülnek, ráadásul lakás is jár nekik.

Hazamenekülés a szép, új világból

Általános közérzetét jól mutatja Tiglezánnak, hogy ijesztőnek tartja a kialakult helyzetet, ami az ő életében így csapódik le:

  • nyugtalan, ha sötétedéskor a felesége még nem jött haza a munkából,
  • nem szívesen mennek el moziba, színházba a hétvégén,
  • ismerősei arról beszélnek, hogy szeretnének már hazaköltözni, mert ez nem az az ország, ahová 30 éve kijöttek.

Az erdélyi férfi családjával hazavágyik, és előbb-utóbb Magyarországon, vagy Erdélyben akarnak élni. Hogy miért?

  • Magyarország sokkal szabadabb és demokratikusabb ország.
  • Magyarország emberibb és élhetőbb.
  • Amikor Svédország után Magyarországra hazajönnek, az számukra minden egyes alkalommal olyan, mintha ünnep lenne.

Az interjú végén szomorú jövőképet vázol: ahol ma van Svédország, ott lehet nemsokára Magyarország, Románia, Erdély.

Ennek elkerülése érdekében azt tanácsolja minden magyar embernek, hogy nézze meg, mi folyik itt, és ezt követően gondolkozzon el azon, hogy milyen jövőt akar Magyarországon és Erdélyben.