Sorsdöntő év előtt áll az Európai Unió

2018.04.26. 15:08

2019 sorsdöntő év az Európai Unió történetében: tavasszal a britek kiválása és az európai parlamenti választások gyökeresen meg fogják változtatni Európa geostratégiai és politikai helyzetét. Az Európai Unió jövőjéről szóló vita már javában zajlik, melynek során az uniós vezetők Európa föderális átalakítását célzó reformokat kívánnak ráerőltetni az erős nemzetállamokat támogató európai közvéleményre.

2019-ben az Európai Unió hatalmas változások előtt áll, hiszen az előzetes várakozások szerint 2019. március 30-án bekövetkező brit kilépés mérföldkő lesz az európai közösség életében, annak ellenére, hogy még sok a kérdőjel a kilépést követő átmeneti időszak körül. Az Egyesült Királyság távozásával az Európai Unió geostratégiai körülményei is jelentősen megváltoznak: az Unió elveszíti második legnagyobb gazdaságát, a kettőből az egyik nukleáris hatalmát, illetve ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagját, valamint egyik legnagyobb és legütőképesebb katonai erejét.

Nagy-Britannia azon kevesek egyike a NATO tagországok között, ahol a védelmi kiadások elérik a költségvetés 2 százalékát, a világ egyik legnagyobb,az Unión belül pedig a legjelentősebb védelmi költségvetésével rendelkezik. A közbeszédben kevesebb hangsúlyt kap, hogy a brit katonai erőn, a hírszerzésen és kulturális kapcsolati hálón keresztül a világ egyik legbefolyásosabb hatalma nélkül az EU óhatatlanul veszíteni fog nemzetközi tekintélyéből és befolyásából.

Macron április 17-én, az Európai Parlamentben elmondott beszédében ismételten hangsúlyozta az általa elképzelt föderális Európa-vízió megvalósulásának fontosságát. A francia elnök célja, hogy az Európai Unióról szóló diskurzust a nyugati elit érdekeinek megfelelő irányba terelje, amiben támogatja őt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is. A francia államfő strasbourgi felszólalásában élesen bírálta a Brüsszelt hibáztató, illiberális politikával operáló kormányokat, ugyanakkor a Századvég egész EU-ra kiterjedő közvélemény-kutatása is azt bizonyítja, hogy Macron elképzelései szembemennek az európai nemzetek akaratával.

Forrás: Századvég

Sokatmondó, hogy a Project 28 kutatás 2018-as eredményei szerint a maradók közül csak az EU három alapító tagállamában, Németországban, Franciaországban és Olaszországban vélik úgy, hogy Nagy-Britannia kilépésével az EU erősebb lesz, vagy legalábbis semmilyen változás nem lesz az EU státuszában; míg a visegrádi országokban az emberek kimagasló többsége szerint az EU meggyengül a brit kilépés eredményeként.

A brit kiválással a leginkább szuverenitáspárti ország távozik az EU-ból, és Magyarország egy fontos szövetségesét veszíti el a Bizottság politikai szerepfelfogásával és túlhatalmával, valamint az uniós szabályozások túlburjánzásával szemben. Mindezek alapján érthető, hogy Magyarország a legpesszimistább a kérdést illetően, hiszen a magyar kormány az Egyesült Királysághoz hasonlóan az „erős nemzetek erős Európájának" képviselője, amelyben a szuverén és szabad nemzetek önkéntesen és nem külső nyomásra alakítják kapcsolataikat, a meghatározó stratégiai kérdéseket pedig tagállami és kormányközi hatáskörben tartják.

Forrás: Századvég

Mindemellett a visegrádi országok – amelyek közvéleménye a leginkább Unió-pártiak közé tartozik (Csehország kivételével) – nem az EU felbomlasztását célozzák, hanem az „Egyesült Európai Államok" elképzelésével szemben egy másik legitim koncepciót mutatnak fel és képviselnek az Európai Unió jövőjéről szóló vitában. A Project 28 kutatás is alátámasztja, hogy az európai polgárok jelentős zöme nem lelkesedik Macron francia elnök mélyebb integrációt irányzó törekvéseiért, többségük az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által előtérbe helyezett nemzetállami szuverenitást erősítené.

Míg a felmérés tanúsága szerint a magyarok 70 százaléka támogatja, hogy a tagállamok visszanyerjenek szuverenitásukból a brüsszeli elittel szemben, az talán meglepetésnek tekinthető, hogy Németországban is a válaszadók megközelítőleg fele adna több hatalmat a tagállamoknak. A hagyományoknak megfelelően erős nemzettudattal rendelkező Franciaországban is erős a szuverenitás támogatottsága, ami megkérdőjelezi Macron föderális Európai Unióval kapcsolatos reformterveinek realitását.

Forrás: Századvég

Nemcsak a britek távozása miatt változik az európai tájkép, hiszen 2019 májusában európai parlamenti választásokra is sor kerül, amelynek következményeképp – a jelenlegi trendet kivetítve és az elitek tömeges korrekcióképtelenségét továbbra is feltételezve – a hagyományos bal- és jobbközép pártok meggyengülésére, illetve az establishment-ellenes új baloldali, valamint a kulturálisan konzervatív, bevándorlásellenes új jobboldali erők megerősödésére lehet számítani. Ennek tükrében a több integrációt támogató politikai erők és uniós intézmények a következő európai parlamenti választás előtt, tehát még az idén megkísérelhetik egyes, kulcsfontosságúnak tartott európai döntések átverését – a tagállamok közvéleményének határozott ellenállásával szemben is.

Nehéz megjósolni, hogy 2019 után hogy fog kinézni az EU: a kutatás alapján az európai választók többsége úgy véli, hogy tíz év múlva is létezni fog az uniós közösség, ugyanakkor az EU működésével kapcsolatos elégedetlenséget jelzi, hogy a lakosság harmada szerint egy évtizeden belül felbomlik az Unió. Sok elképzelés van az EU átalakítására, az intézményrendszer reformjára, a működés hatékonyabbá tételére, de ha a Brüsszel és egyes nyugati kormányok által áterőltetett, megosztó politikák helyett a visegrádi utat választva megkeressük azokat a területeket, ahol elérhető az egyetértés, és kölcsönös előnyök mentén tudunk együttműködni, akkor visszatérhetünk az EU eredeti (és reálisan elérhető) céljaihoz.

Szerző: Agárdy Zsófia, a Századvég Alapítvány nemzetközi elemzője