Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egy olyan irat landolt a szerkesztőségünkben, amely tűpontosan rávilágít Brüsszel működési mechanizmusára, és az európai polgárokhoz való hozzáállására. Az Európai Unió Tanácsa által kiadott dokumentum „a radikalizálódás és a terroristák toborzása elleni küzdelemmel kapcsolatos cselekvési terv végrehajtása — Médiakommunikációs stratégia” nevet kapta.
Európai Unió Tanácsa: képviseli a tagállamok kormányait. Ez a nem hivatalosan az EU Tanácsának nevezett intézmény biztosít kereteket az uniós tagországok minisztereinek üléseihez, amelyeken jogszabályokat fogadnak el és koordinálják a szakpolitikákat.
Elsőre feltűnő, hogy közel sem egy mai akcióról van szó, hiszen jól láthatóan a feljegyzés fedőlapján ott díszeleg a kiadásának dátuma: „Brüsszel, 2006. június 15.”
A másik szembetűnő dolog is már az első oldalon megmutatkozik, nem nehéz észrevenni a végig nagybetűvel írt „MINŐSÍTÉS FELOLDÁSA” feliratot. Ekkor elkezd valami bizseregni az emberben: valakinek valami nagyon fontos lehetett ebben az iratban.
Az EU különböző szerveinek hivatalos, a nyilvánosság számára elérhető dokumentumai a www.consilium.europa.eu oldalon találhatóak meg, így van ez a szóban forgó irat esetében is. A kereső két találatot dob ki az irat száma alapján, egy 2006-osat, és egy 2007-eset. Nem is ez a lényeg, hanem a következő: végigpörgetve ezeket a Brüsszelben fogant iratokat, arra lehet rádöbbenni, hogy telis-tele vannak TITKOSÍTÁS ALÓL NEM FELOLDOTT felirattal. Az átláthatóságot hirdető és kommunikáló Európai Uniótól joggal várná el az ember, hogy a létező legszélesebb körben informálja polgárait, jelen esetben nem teszi. Megtesszük viszont mi, ugyanis hozzánk a titkosítás alól feloldott verzió jutott el.
A dokumentum az al-Kaida kétezres évek eleji elszórt európai terrorakciói követően készült, azonban ez nem ad magyarázatot, hogy miért kellett egy teljes újbeszél-birodalmat kidolgozni. Európa ekkor már bőven migránsok érkezésével és újabb terrorcselekményekkel számolt.
A feljegyzés kiindulópontja, hogy 2005 végén az Európai Tanács (ET) megbízást kapott arra, hogy dolgozzon ki egy médiakommunikációs stratégiát a „radikalizálódás és a terroristák toborzása elleni küzdelemmel” kapcsolatban. A legfőbb kérés az volt, ahogy politikailag korrekt nyelven megfogalmazták, dolgozzon ki egy közös szókészletet. Már önmagában ez is meglehetősen erős, de azt, ami ezután következik, könnyen megérthető, miért titkosították brüsszeli bürokraták:
...dolgozzanak ki egy közös szókészletet, amely jóváhagyott fogalommeghatározásokat tartalmaz, lehetővé téve egy tárgyilagos vita folytatását a terrorizmussal kapcsolatban.
Tárgyilagos vita lefolytatását a terrorizmussal kapcsolatban? Tessék?
Az egészen meghökkentő félmondatból kivillan a súlyos, mindennél sötétebb valóság: Brüsszel már 2006 környékén számolt azzal, hogy a terrorizmus importálódni fog a kontinensre, kvázi meg fog indulni egy népvándorlás, aminek a végkimenetele robbantgatások, késelések és teherautós gázolások lesznek.
És ez csak az első mondata volt a feljegyzésnek. Ezt követően egy új, eddig ismeretlen újbeszélgalaxis rajzolódott ki a sorok között. Pontosabban: nem a sorok között, hanem magukban a sorokban. Csak erről az európaiak nem értesülhettek. Szintén titkosították a Médiastratégia című fejezet azon részét, amely szerint tartózkodni kell attól, hogy vallási nyelvezetet használjanak, és beavatkozzanak a vallási vitákba. Brüsszelben úgy látják, a beavatkozás a vallási vitákba kontraproduktív, mivel az kétségbe vonhatja a „mainstream muszlimok erőfeszítéseit”.
Még egyszer: Európa vezetői 2006-ban azért aggattak magukra és a kontinens lakóira szájkosarat, azért dolgoztak ki médiastratégiai irányvonalat a kérdésben, mert a „mainstream muszlimok” érdekeit tartották szem előtt.
Szintén nem kötötték az európai polgárok orrára a következő gondolatmenetet. Az Európai Unió úgy látta, néha nehéz megfelelő nyelvezetet találni arra, amikor egyes egyének vagy csoportok olyan terroristacselekményeket hajtanak végre, amelyekhez az iszlámot hívják segítségül ideológiának. Továbbá úgy látják, félreértések adódhatnak abból, hogy bizonyos szavak mást jelentenek különböző emberek számára. Ha nem helyesen kiválasztott szavakat használunk, akkor az negatív pszicho-szociális hatással bírhat, és így hozzájárulhat a radikalizációs folyamathoz – szól Brüsszel érvelése. És ezután jön az anyagnak talán a legerősebb része, az európai elit létező legnagyobb árulásának szimbóluma, szó szerinti idézetben:
„Az EU-s tisztségviselőknek oda kell figyelniük, hogy még véletlenül se helyezzenek nagy hangsúlyt a tettüket az iszlámmal indokló terroristák üzenetére. Ez nem csupán politikai korrektség kérdése, hanem abból az előrelátó gondolkodásmódból ered, amelynek gyökere az, hogy az EU érdeke a radikalizmus elleni harc.”
A következő, Kulcsüzenetek című fejezet az EU-s tisztségviselőknek szól. Ezek az üzenetek fontosak a brüsszeli bürokraták számára, amikor olyan uniós irányelveket magyaráznak meg, amelyeknek közük lehet az EU-n belüli és az EU-n kívüli radikalizációs folyamatokhoz. A kulcsüzeneteknek
Mivel birtokunkba került a titkosítás alól feloldott anyag, ezért az is kiderült, hogy az uniós vezetők a kulcsüzenetekhez célközönséget is rendeltek. A közvetítő közeg a média, a címzettek pedig:
A brüsszeli bürokraták 2006-ban úgy tervezték, ennek kapcsán megalkotnak majd „egy érzelmektől mentes lexikont” azzal a céllal, hogy a fontos kérdéseket úgy lehessen megbeszélni, hogy elkerülhető legyen a „békés iszlám hit és a terrorizmus összekapcsolása”. A feljegyzésből később az is kiderül, hogy Európa büszke vezetői a vallási kisebbségekkel kapcsolatban kiemelik, hogy az iszlámnak fontos hatása volt az európai kultúrára az évszázadok során. Hozzáteszik, hogy ma folytatódik ez a folyamat, amire Európa nagyon büszke. Az már szinte mellékes, hogy ezt a részt is titkosították.
Az anyag olyan szinten aprólékos, hogy azt is részletezi, hogy milyen kifejezéseket lehet használni, és milyeneket nem. A dzsihádot például nem, mert ez a szó sértő lehet az olyan „mainstream muszlimok” számára, akik nem akarják, hogy az ő dzsihádjukat összemossák a terrorizmussal. Brüsszel szólásszabadságot hirdető vezetői szerint a legjobb, ha ezt a kifejezést mellőzik, és helyette a terroristaakcióval kapcsolatban inkább egy szervezetet vagy egy helyszínt kell megjelölni.
Brüsszel ezzel megalkotta a tökéletes újbeszélt, szájkosarat tett politikusai szájára, és életre keltette George Orwell 1984-ét.
