A francia oktatási miniszter bevezetné az arab nyelv oktatását az állami iskolákban

francia zászló Franciaország zászlója
Vágólapra másolva!
A bukott szocialista miniszterből lett bevándorláspárti elnök, Emmanuel Macron oktatási minisztere, Jean-Michel Blanquer az arab nyelv oktatásának bevezetését tervezi. Ez súlyos veszélyt jelentene a francia nemzeti identitásra, de tökéletesen megfelel Macron nézeteinek. Emlékezetes, hogy a francia elnök északi körútján dán egyetemistáknak arról beszélt: ma már nincsenek igazi dánok és franciák, csak európaiak. Erre reagált a Le Figaro című konzervatív lap hasábjain, Barbara Lefebvre történelem-földrajz szakos tanár, publicista, közíró.
Vágólapra másolva!

A miniszter újságíróknak kifejtette, hogy egy „minőségi stratégiát” akar bevezetni, ami az arab nyelv közoktatásba történő visszavitelét célozza meg, azért, hogy „visszaadják a presztízsét a civilizáció egyik nyelvének”.

Jean-Michel Blanquer Forrás: Anadolu Agency/2018 Anadolu Agency/Mustafa Yalcin

Barbara Lefebvre szerint

ez súlyos hiba lenne a társadalmi kohézió szempontjából.

Ugyanakkor egy 1977-es, még Giscard d'Estaing köztársasági elnök alatt elfogadott törvény alapján erre lenne lehetőség.

Az 1977-ben elfogadott a „származási nyelv és kultúra tanítására” vonatkozó jogszabálynak az volt a célja, hogy az észak-afrikai, spanyol, portugál, török, jugoszláv vendégmunkások gyerekei megőrizzék az identitásukat és kapcsolatban maradjanak a származási országukkal.

Akkor azt gondolták, hogy a vendégmunkások hosszú távon visszatérnek a szülőföldjükre.

Ez a törvény ugyanakkor a 80-as évekre a társadalmi integráció ellen hatott, mivel a vendégmunkások nem tértek vissza hazájukba, Franciaországban maradtak, és ezáltal sokkal nehezebben igazodtak el a francia kultúra és hétköznapok világában, sőt,

nem asszimilálódtak, még csak nem is integrálódtak a francia társadalomba.

François Holland szocialista államfő alatt átkeresztelték a törvényt (idegen nemzetközi nyelvek oktatása névre), de annak szellemiségét nem érintették, sőt,

Így fordulhatott elő az a képtelen helyzet, hogy egy iskolában 2016-ban az arabot javasolták a szülőknek első idegen nyelvnek, holott addig általában az angolt választották.

Erőteljes médiakampányt indítottak, a tunéziai származású esszéíró, Hakim El Karoui például a 2015-ös terrormerényletek után egyenesen arról beszélt, hogy

Arra hivatkoztak, hogy jobban felügyelni tudják majd az oktatást, ha a mecsetek helyett az állami iskolákba viszik az arab nyelv tanítását.

Ezt az illúziót kergeti Macron párttársa, Jean-Michel Blanquer oktatási miniszter is.

Valójában azonban pont fordítva van: azért kellett a már meglévő arab osztályokat megszüntetni az állami oktatásban, mert a szülők egyszerűen elvitték a gyerekeket a mecsetekbe, ahol az észak-afrikai bevándorlócsaládok gyerekei az imámtól a Korán-iskola szerinti arabot tanulhatták.

Hakim El Karoui szerint az arab nyelv egyébként is hasznos, ha az olajban gazdag Öböl-menti országok vagy az észak-afrikai államok gazdasági súlyát tekintjük. De nem biztos, hogy az irodalmi arabbal majd boldogulni lehet a marokkóiakkal, jordánokkal, ráadásul az angol és a francia nyelv is elterjedt Észak-Afrikában.

Barbaras Lefebvre véleménye alapján végzetes hiba lenne az arab nyelvű oktatás bevezetése, mert

A folyamatosan a „befogadást” emlegetőknek pedig azt üzeni, hogy akár akarják, akár nem,

Franciaország hagyományosan asszimilációs ország marad.

Európában mindenütt ébredeznek azok a népek, akik a gyökereiket ebben az asszimilációs hagyományban találják meg, annál is inkább, mivel ez egy régi római hagyaték, gondoljunk csak arra a közmondásra, hogy