Rettegnek a németek a migrációtól és a terrorizmustól

Grande-Synthe tábor
People leave a migrant camp as they are evicted by French authorities near the French port city of Dunkirk, at Grande-Synthe, northern France, on September 6, 2018. Police moved in to clear some 500 migrants from the camp, 95 percent of whom are believed to be Iraqi Kurds, on September 6, 2018. / AFP PHOTO / Philippe HUGUEN
Vágólapra másolva!
A hidegháború lezárultát követően Németország biztonságpolitikája a teljes passzivitást választotta, és teljes mértékben az amerikai védőernyő kényelme alá bújt. 2010 után azonban a nemzetközi rendszer hihetetlen sebességgel változott meg, és mára a német politika is felismerte, hogy nem számíthat mindenben az Egyesült Államokra, hanem európai szövetségesekre is szüksége lesz, ha hatékony védelmet akar a kontinensen. A német közvélemény azonban óvakodik a fegyverkezéstől, miközben a többség a saját biztonságát az illegális migránsoktól, a terrorizmustól és a vallási szélsőségesektől félti.
Vágólapra másolva!

Miközben Németországban az elmúlt évtizedekben soha nem látott válsághelyzet alakult ki a migrációs krízis, a koalíciós pártok ellentétei, és a kormánypártok népszerűtlensége miatt, addig ennél jóval fontosabb problémák megoldásában kéne Berlinnek adott esetben értelmezhető javaslatokat letennie a kontinens asztalára. Németország a hidegháború lezárultát követően teljes mértékben arra építette a kül-és biztonságpolitikáját, hogy az Egyesült Államok és Európa védőernyője alatt a gazdasági expanzióra tud összpontosítani, és ehhez a nemzetközi rendszer megfelelő alapokat nyújtott.

Dinamikus változások

Az utóbbi években azonban a látszólagos nemzetközi stabilitás jelentősen megingott. A 2011 óta tartó arab tavasz és szíriai polgárháború, a 2014-es ukrán válság és az ebből kifejlődő, a mai napig tartó kelet-ukrajnai háborús állapotok, a 2015 óta tartó migrációs válság, valamint Donald Trump 2016-os megválasztása alapvetően változtatta meg a transzatlanti együttműködést. Berlinben főleg az utóbbi fejlemény miatt aggódnak, hogy

az elmúlt évtizedekben megszokott transzatlanti biztonsági együttműködésnek vége lehet,

és Amerika jóval kevésbé fogja garantálni az európai kontinens biztonságát – vélte Niklas Helwig, külpolitikai szakértő, a RAND Corporation munkatársa.

A jövőben növelni kell Németországnak a katonai kiadásait, ez nem tetszik a közvéleménynek Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Peter Steffen

A szakember szerint ebben a világpolitikai környezetben egyre többen ismerik fel Németországban, hogy a hatékony biztonságpolitikai megteremtéshez egy teljes körű európai együttműködésre van szükség. Mindenki számára figyelmeztető jel volt, hogy Trump elnök többször is felszólította a NATO-szövetségeseket, hogy növeljék a katonai kiadásaikat, mivel az USA a jövőben nem kívánja a jelenlegi mértékben támogatni az európai védelmet. Éppen ezért a német politikai szereplők véleménye is
kezd megváltozni a korábban megdönthetetlennek hitt biztonságpolitikai dogmákról.

Nagy fordulat nem jöhet

Berlinben a transzatlanti kapcsolatok kihűlése ellenére egyelőre nem kívánnak olyan stratégiai fordulatot végrehajtani, hogy Oroszországgal vagy Kínával fonják szorosabbra a biztonsági együttműködést. Ehelyett – mint arról Heiko Mass külügyminiszter korábban beszélt – a transzatlanti partnerség olyan országaival, mint Kanada vagy Japán, kell biztosítani a jelenlegi világrend kereteit. Az „Amerika az első” jelszó mellett Németországnak az „Egységes Európára” kellene helyeznie a hangsúlyt. Bár elsőre ez egy népszerű jelszónak tűnik, de

hogy mit jelent ez konkrétan a védelmi politikára nézve, az már sokkal fogósabb kérdés.

Németország az utóbbi években, főleg az arab tavasz 2011-es kezdete óta egyre több uniós közös védelmi akcióban vesz részt. Mindezt úgy próbálja végrehajtani, hogy az ne érintse a NATO kötelezettségeit, és ne alakuljanak ki párhuzamos rendszerek. Persze a különféle katonai akciók célja a hatékonyság növelése, és a minél jobb védelmi rendszerek kiépülése az Európai Unióban. Bár Berlin bejelentette, hogy növelni fogja a védelmi kiadásait a következő években, de a jelenlegi tendenciát tartva sem fogja 2024-re a kétszázalékos GDP-arányos katonai költést teljesíteni.

A németek sokkal jobban tartanak a migrációtól, mint Oroszországtól Forrás: AFP/Philippe Huguen

Német félelem: migráció és terrorizmus

Bár a német politikai vezetés egyre jobban felismeri, hogy a következő években fontos szerepet kell kapnia a hadsereg fejlesztésének, a német közvélemény ezzel szemben nem túl lelkes, ha a fegyverkezés szóba kerül. Egy 2017-es felmérés szerint a német közvélemény 84 százaléka a nemzetközi válságok esetében a diplomácia elsőbbségét tartja helyesnek. Csupán 59 százalék mondta azt, hogy a katonai együttműködéseknek a közös gyakorlatozásra kell összpontosítaniuk, míg 56 százalék azt mondta, hogy a különféle missziókra szolgálnak a katonai szövetségek.

A németek többsége azonban továbbra is elutasítja a katonai költségek növelését, csak 47 százaléka támogatja a kiadások növelését.

Mindennek a hátterében részben az áll, hogy a németek személyes fenyegetettség-érzése is meglehetősen differenciált. Míg a megkérdezettek 54 százaléka a migrációt, 53 százaléka az esetleges terrortámadásokat, 48 százaléka pedig a vallási fundamentalizmust tartja a személyes biztonságára a legfenyegetőbbnek, addig a szíriai és az iraki konfliktust 27, míg Oroszországot 26 százalék tartja reális fenyegetettségnek. Az elemző szerint az utóbbi adatok oka, hogy a német közvélemény viszonylag keveset hallott arról, hogy milyen akciókban is vett részt a Bundeswehr az elmúlt években.

A fő kihívás

Meglepetésként hatott az az eredmény, hogy a németek 88 százaléka egyetért azzal az állítással, hogy a jövőbeni védelmi politika során

Berlinnek inkább az európai partnereire kell támaszkodni, mint a transzatlanti együttműködésre.

Sokak szerint ebben az adatban szerepet játszik, hogy az utóbbi hónapokban, főleg az idei NATO-csúcson meglehetősen kiéleződtek az ellentétek Washington és Berlin között. Összességében Niklas Helwig szerint a következő években Németországnak tovább kell erősítenie az európai védelmi együttműködést, aminek során a különféle tagállami prioritásoknak is meg kell felelnie. Mindez nem lesz könnyű feladat főleg annak fényében, hogy az ország politikai vezetése a szétesés felé halad.