Zárjuk le gyorsan a szarvasok és a kígyók, rendszerint utóbbiak halálával végződő együttélésének rejtélyét. Úgy tartják, hogy a kelet-görögországi szigeten, Rodoszon egykor rengeteg kígyó (föníciai nyelven "rod") élt.
A sziget jelképei, a már az ókor óta ott élő dámszarvasok pedig hamar rájöttek, hogy ezeket a kígyókat meg lehet enni. A patájukkal vágják ketté őket.
Csakhogy az idők során módszeresen levadászták a szarvasokat, közben pedig gyorsan elszaporodtak az emberre is veszélyes kígyók. Ezért a johannita lovagok újra betelepítették a szarvasokat a XIV. században, hogy aztán az 1522-ben kezdődő, 390 évig tartó török uralom alatt megint kiirtsák, majd 1912-ben az olasz uralom idején újra behozzák őket. Jelenleg szigorú védettséget élveznek, háborítatlanul metszik ketté patáikkal a kígyókat, amik közül ma már nagyon ritka a levantei vipera, az egyetlen emberre is veszélyes faj.
Veszélyes kígyók tehát nem nagyon, szarvasok viszont egyre többen vannak a bámulatra méltó hegyvidékkel megáldott Rodoszon, azon az égei-tengeri szigeten, ami kevesebb mint 15 kilométerre fekszik Törökországtól.
A szigetet késő ősszel is meleg tenger veszi körbe, belseje viszont hegyes, dombos, legmagasabb pontja az 1215 méteres kopár Atávirosz-hegy, míg a másik hegycsoport legmagasabb pontja az erdővel borított Profitisz lliasz, 798 méterrel. Éppen ezek az adottságok azok, amik szeptemberben, sőt októberben vagy késő tavasszal is érdekes célponttá tehetik Rodoszt.
Miközben napközben a hegyekben túrázunk, reggel vagy délután tényleg meleg, selymes tengerben fürödhetünk, esetleg szörfözhetünk, vagy kipróbálhatjuk a kite-ot a sziget nyugati, szelesebb partjainál.
Főszezonban, nyáron több légitársasággal is eljuthatunk Rodoszra, de ősszel, amikor a tomboló nyugati fiatalok már az iskolapadban ülnek, az aranyos, ám nyaraláskor bizony gyakran fárasztó kisgyerekes családok pedig otthon kirándulgatnak, leginkább az Aegean Airlines légitársaság gépeivel közelíthető meg a sziget, athéni átszállással. Hetente akár több járattal is, ami lehetővé teszi, hogy csak 4-5 vagy akár 10, esetleg még több napot is a szigeten tölthessünk. Nem vagyunk kötve a heti turnusokhoz. Rodosz felé mi a terminálban maradtunk, nem kellett sokat várni az átszállásra, de a hazaúton kiugrottunk a reptéri Sofitel hotelbe néhány pohár görög borra és pár finom falatra. Bárki megteheti, a szálloda ebédlője mindenki előtt nyitva van.
De ne siessünk ennyire előre! Még csak most érkeztünk Rodoszra, elsősorban azért ide, hogy egyszerre élvezzük a tengert és a hegyeket, vagyis a természet szépségeit akár ugyanazon a napon is. Autót bérelni már napi 30-50 eurótól lehet, robogót valamivel olcsóbban is. De a szigetet busszal is bejárhatjuk. Akárhogy is döntünk, valamilyen járműre szükségünk lesz, hogy eljussunk a hegyekbe, ahol aztán kedvünkre túrázhatunk.
Rodoszon a Pillangók völgye számít a legismertebb természeti látnivalónak. A sziget belsejében emelkedő hegyek között, egy vízesésekkel tarkított kis patak mentén, az erdőben párosodnak nyáron a csíkos medvelepkék. Késő júniustól szeptember közepéig lepkék százezrei lepik el a völgy fáit, köveit és szikláit, hogy erőt merítsenek a párzásra.
Miután megtörtént a nagy esemény, a hímek elpusztulnak, a nőstények viszont kapnak némi haladékot, csak az után hullanak el, hogy lerakták petéiket.
A színes szexkavalkád turisták százezreit vonzza minden évben, hatalmas a tömeg. A lepkék viszont védettek, a természetvédők meg igyekeznek megóvni őket az emberektől. Ilyen gond persze szeptemberben vagy októberben már nincs, amikor ott jártunk, csak néhány lepkét láttunk, azokat is preparálva, a helyi idegenvezető kezében. Viszont barátságosan integetett felénk egy nagyobbacska rák a kiépített úton. Mint kiderült, hátán az itt élő lepkét utánzó minta van, így könnyen megtéveszti a hímet, ami szerelem reményében rászáll a hátára, a rák pedig egy gyors mozdulattal elkapja és megeszi.
Élő lepkét októberben tehát nem láttunk, de az egyébként belépődíjas völgyben túrázni így is nagy élmény. Főleg úgy, hogy nem nyomja egymást agyon a rengeteg turista. A völgy északi bejáratánál érdemes kezdeni a könnyű túrát. A kevesebb mint másfél kilométeres út a patak mentén vezet, kis fahidakkal, tavacskákkal tarkítva. A kiindulási pontnál 150 méteres magasságban vagyunk, végül 470 méterre érkezünk, a szintkülönbség tehát nem vészes.
Rodosz legmagasabb pontja, az 1205 méteres Atávirosz-hegy kopár és hatalmas. Ide feljutni tényleg embert próbáló túra. A szintkülönbség, amit meg kell mászni, körülbelül 750 méter. A legnépszerűbb útvonal Embona faluból indul, de Agios Isidoros településről is vezet út felfele. Bármelyiket is választjuk,
készüljünk fel arra, hogy a talaj nagyon laza, csúszós, nagyrészt sziklás és homokos. Még nyáron is számítanunk kell ködre, illetve nagy hőmérsékletkülönbségre a hegy lába és a csúcs között.
Ezért érdemes plusz ruhát vinnünk magunkkal, ahogy vizet is, mert útközben nem találunk kutat vagy forrást, ahol ihatnánk. Ha felértünk, elképesztő látvány tárul a szemünk elé. Megéri egy darabig elidőzni fent, de érdemes időt hagyni magunknak az ereszkedésre is. A laza talaj miatt lefele is nagyon kell figyelni, könnyen meg lehet botlani a kiálló sziklákban, a kövek is könnyen elmozdulnak a lábunk alatt.
Jó hír, hogy a hegy lábánál szőlőt termesztenek, amiből jó bor készül, de meg lehet kóstolni a helyi likőrt is. A falvakban több helyen kínálnak kóstolót a turistáknak.
A Rodosz szigetét sokáig őrző johanniták jókora erődöket építettek a sziget magaslatain. A délnyugati részen találhatóak Monolithos fenséges romjai. Az egykor itt álló erődöt 1480-ban építették egy megközelíthetetlennek tűnő hegyormon. A várat soha nem is foglalták el az ostromló törökök, a szigetet viszont igen, így a johanniták kénytelenek voltak elmenekülni, egészen Máltáig, hátrahagyva az erődöt.
Monolithos várába nagyon meredek, a sok turista lábnyoma miatt csúszós lépcső vezet fel. Ide eljönni nem is igazán túra, inkább csak kirándulás. De megéri, mert a magasból egészen elképesztő panoráma tárul a szemünk elé.
Fent egy kis kápolna is van, meg egy elhagyott ciszterna romja, ezeket is érdemes megnézni.
Akinek kedve van, a kápolna előtt a kis harangot is meghúzhatja.
A parkolóba leérve pedig helyi termékeket, leginkább a környező erdőkből gyűjtött nektárból készült mézet, pálinkát és olivaolajból készült termékeket is vásárolhatunk, A vécé viszont kulcsos, aki úgy használja, hogy nem vásárol semmit, szúrós tekintetekkel találkozhat.
Kolostor, ősi templomok romjai és egy hatalmas kereszt miatt érdemes megnézni a Filérimosz-hegyet Rodosz északi részén, ami valójában sokkal inkább domb, mindössze 276 méter magasan van. A legegyszerűbb kocsival megközelíteni, de Ialyssosból túraútvonal is vezet felfele, közben több helyen is káprázatos kilátás nyílik a tengerre. A dombon évszázadokkal ezelőtt Yalis városa állt, két ókori templomja volt, az egyiket Zeusznak, a másikat Pallasz Athénének ajánlották. A keresztények aztán átalakították a templomokat, Yalis városa hamarosan megszűnt, csak egy remete maradt állandó lakónak a hegyen. A kolostort a XV. században építették, de 1523-ban a törökök meghódították a szigetet, és részben megsemmisítették. Amerre csak sétálunk fenyő és fűszerek illata terjeng, a levegő is nagyon tiszta.
A Filérimosz népszerű esküvői helyszín Rodoszon,
ha szerencsénk van fotózkodó fiatal párokkal találkozhatunk a sétáló pávák között. Nekünk nem volt szerencsénk, de pávákat így is láttunk.
Itt élnek a hegyen, több helyen is látni őket, ahogy sétálnak, vagy a fákon gubbasztanak. Már megszokták az embereket, könnyű lefotózni őket.
Pávák vannak mindenhol a hatalmas, 18 méter magas hatalmas kereszt felé vezető kálvária út mentén is. A ciprusokkal körbevett sétányon Jézus keresztútjának állomásait jelenítették meg. Az út végén, a kereszt tulajdonképpen egy kilátó, 10 kilométeres távolságra is ellátni a hegyről szép időben.
Rodosz egyik érdekessége, hogy a Földközi-tengeren fekvő szigetek közül itt a legtöbb a napsütéses órák száma. Nyáron szinte sohasem esik, a tengervíz hőmérséklete pedig június elején már 21 fokos, de még októberben is 23 fok körül van. A strandok könnyen megközelíthetőek és nagyon változatosak. A nyugati rész azoknak ad nagyobb élményt, akik a túrázás után a vízi sportokat szeretnék kipróbálni. Strandolásra, napozásra pedig inkább a másik oldal való.
A lélegzetelállító strandok közül a két legszebb a sziklákkal övezett Szt. Pál-öbölben, Lindosz mellett található.
Viszont csak gyalog megközelíthető és árnyék sincs, de napernyőket lehet bérelni. Az öböl egyik oldalán a part kavicsos, sziklás, a másik oldala pedig lassan mélyülő, homokos, gyerekeknek is jó.
Faliraki mellett található, gyalog, hajóval, autóval vagy taxival is elérhető a Rodosz egyik legszebb strandjának tartott Anthony Quinn-öböl. Itt búvárkodni is lehet, profik vezetővel akár az egyik szikla alatti barlangba is lemerülhetnek.
Rodosz várostól délre pedig a Kalithea fürdő az egyik legnépszerűbb strand. Az 1929-1967 között működő fürdőt már az antik időkben ismerték az itteni vízforrás gyógyító hatásai miatt. Ma már inkább csak strand működik itt, a belépő 3 euró, de legalább a napágy ingyen van.
Rodosz strandjairól és történelmi nevezetességeiről részletesen majd egy későbbi beszámolóban olvashatnak.
Cikkünk az Aegean Airlines, a Rodos Palace hotel, a Görög Idegenforgalmi Hivatal és Rodosz önkormányzatának közreműködésével készült.