Ha felrobbannak a külvárosok, képtelenek leszünk ellenállni

Philippe de Villiers, Jacques Chirac egykori kulturális államtitkára volt. 1995-ben jobboldali köztársasági elnökjelöltként a nemzeti határok védelmét és egy európai elitellenes, euroszkeptikus politikát tűzött zászlajára. A C8 francia televízió meghívottjaként nem fukarkodott a francia közállapotokat és az áldemokrata, internacionalista-marxista Macront kritizáló megjegyzésekkel.

A volt európai parlamenti képviselőt Clovis misztériuma (Le Mystère Clovis) című könyve megjelenése alkalmából hívták meg egy tévéműsorba,

ahol keményen megvédte a franciák keresztény gyökereit, amelyet az európai kontinens iszlamizációja szerinte elnyomott.

Megvetéssel beszél az eurokratákról és a globalizációs elitről, akik egy multikulturális társadalmat akarnak építeni, de valójában csak egy kultúra nélküli, konfliktusokkal teli társadalmat akarnak.

A C9 TV riportere egyenesen „vészjelzőnek” minősíti Villiers-t, aki szerint a különböző fóbiák használata, tehát iszlamofóbia, homofóbia vagy xenofóbia kategóriák ellentétesek a szólásszabadsággal.

Új könyvére utalva, a Clovis misztériumában, Villiers visszatér a francia republikánusok legfontosabb alapító királyához, Clovishoz, aki az 5. században vette fel a kereszténységet és lett a nép királya, de mindenekelőtt a legszegényebbek királya. Villiers arra emlékeztet, hogy a francia politikai osztály teljesen elburzsoásodott, és ha a király lesz az első burzsoá, akkor vége a monarchiának.

Ez a megjegyzés simán megáll Emmanuel Macronra, akinek fényűző életmódjáról és udvartartásáról már sokszor írtunk.

A nihilista-ateista Macron egyik első lépése köztársasági elnökként az volt, hogy leváltotta Pierre de Villiers tábornokot, a francia hadsereg főparancsnokát, a szerző Philippe de Villiers testvérét. Pierre de Villiers felidézte a riportban azt, amit bátyja az internacionalista-marxista Macronnak mondott leváltása alkalmából:

Ha lázadás tör ki a külvárosokban, akkor képtelenek leszünk szembeszállni, nincsenek se eszközeink, se embereink ehhez.

Az elmúlt időszak eseményei, a külvárosokban dúló bandaháborúk, leszámolások, a migráns gettók kialakulása, a párhuzamos társadalom létrejötte, városrészek köztársaságon kívülre kerülése, a faji alapú zavargások mind arra utalnak, hogy Franciaország egy olyan lejtőre lépett, amelynek a végét senki nem tudja még, hol lesz. Annyit tudunk, hogy a volt bukott szocialista belügyminiszter Collomb lemondott, pontosan azért, mert látta, hogy hova juttatta a felelőtlen migráns befogadás az országot, látta, hogy a közbiztonság rendkívül gyorsan és durván megromlott, és semmilyen segítséget nem kapott a központi hatalomtól.

Collomb azt is jósolta, hogy ha így haladnak a dolgok, akkor már csak 5-6 éve maradt az országnak.