Macron, a bukott szocialista gazdasági miniszter úgy baloldali, hogy a külpolitikája az, gazdaságpolitikája pedig jobboldali. A Rotschild-ház egykori bankára klasszikus megszorító politikát folytat, ahogy egy másik cikkünkben részleteztük: a leggyengébbektől vesz el, sőt, azt is meg merte tenni, amit eddig egyetlen ultraliberális francia kormány sem: pénzt vett el a nyugdíjasoktól.
A kétségtelenül rossz politikus Macron elérte, hogy minden társadalmi réteg megveti, ahogy nagyon sokszor megírtuk mi is, soha nem volt nála népszerűtlenebb francia elnök 1958 óta, amióta mérik, az adott elnöki periódusban.
Az infláció, a munkanélküliség, az állandó drágulások miatt a szegényebb embereket nem boldogítja, hogy Macron bevallottan bevándorláspárti elnök. Az sem, hogy a gazdagoknak kedvez a vagyonadó csökkentésével. A jobboldal számára a bevándorlás támogatása teljesen elfogadhatatlan, és hihetetlenül alacsony az elfogadottsága a gazdag franciák körében is: ők erős elnököt szeretnének, akit tisztelnek a világon, és nem olyat, akit Trump rendszeresen – és jogosan – kinevet.
Eric Zemmour filozófus, esszéíró szerint ez most a külváros lázadása, azoké a szegényeké, akik nem bírják elviselni, hogy drágább lesz a benzin, azoké a dolgozó francia embereké, akiknek amerikai megfelelői Trumpra szavaztak, és akikről Hillary Clinton annak idején megvetően és visszataszítóan beszélt. Viszont Franciaországban az egész társadalom szimpátiájával találkozik ez a – nincs rá jobb szó – lázadás.