A német kormány továbbra is bevándorláspárti

2018.12.05. 20:26

A német parlament alsóházának (Bundestag) kormánypárti képviselői szinte kivétel nélkül megszavazták a Soros György által tollba mondott migránspaktumot, amelyet az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) migrációs csomag néven a Marokkóban december 10-11-én esedékes csúcstalálkozóján valamennyi tagállamára rá szeretne erőltetni. Magyarország, a V4 többi tagja, az Egyesült Államok, Olaszország, Ausztrália, Ausztria, Izrael és Bulgária határozottan nemet mondott erre a paktumra, amely tulajdonképpen legalizálná az illegális migrációt. A csomag támogatói azzal érvelnek, hogy a paktum nem minősül nemzetközi szerződésnek, így nem is muszáj azt betartani, de valójában pár év múltán már kötelező jellegű hivatkozási alapként használják a nemzetközi fórumok. Az Alapjogokért Központ legfrissebb elemzésében erre világít rá.

Az ENSZ migrációs csomagja alapvetően egy folyamatként tekint a bevándorlásra, amelynek mindenki a nyertese lesz. Szerintük a migrációval „csak" az a probléma, hogy az jórészt szabályozatlan és illegális.

Ebből következően tehát nem megállítani, pusztán kontrollálni, „menedzselni" szükséges: melyhez elsődleges lépés, hogy a jelenleg a jog által illegálisnak tekintett migrációs formákat legalizálják, valamint csökkentsék vagy eltöröljék a jobb élet reményében útnak indulók, illetve az üldöztetés elől menekülők megítélése közötti jogi különbségeket.

Migránsok a franciaországi Calais-banForrás: MTI/EPA/VOIX DU NORD/MAXPPP/Johan Ben Azzouz

A paktumot ellenzők azonban éppen abban látják a problémát, hogy az előirányzott szöveg nem gátolni vagy visszaszorítani szeretné a migrációt előidéző „vonzó" és „kényszerítő" tényezőket, hanem azokat inkább mederbe igyekszik terelni, így nyitva utat a túlnyomó többség által elutasított multikulturális modellre épülő, Soros György-féle nyílt társadalom még teljesebb kiépítéséhez.Ráadásul a szöveg támogatói azzal érvelnek, hogy valójában egy jogilag kötelező erővel nem is rendelkező dokumentumról van szó, melynek egy ENSZ-tagállam általi elfogadása semmiféle kötelezettséget nem teremt a belső jogrendszerre nézve.

Ha valóban így lenne, joggal merül fel a kérdés: amennyiben a paktum semmilyen jogi hatással nem bír, és így az ahhoz való csatlakozásnak valójában nincs is lényegi következménye, akkor mi indokolja egyáltalán annak létrehozását és aláírását?

A válasz az, hogy a paktum elfogadásának minden ellenkező állítással szemben igenis komoly jogi következményei lesznek – pár év múlva bizonyosan, de megszületését követően arra már akár uniós szervek is hivatkoznak.

Az ENSZ migrációs paktumát támogató Bundestag-indítvány tárgyalása során Matthias Herdegen, a Bonni Egyetem nemzetközi jogászprofesszora egy interjúban szintén a fentiekben bemutatott veszélyre világított rá: Herdegen szerint is rendszeresen találkozni nemzetközi bírói fórumokon azzal a jelenséggel, hogy a jogilag kötelező erővel bíró normák tartalmát „puha-jogi" (nem kötelező erejű) aktusokból vezetik le. A professzor szerint ez azt jelenti, hogy valójában sokszor nem kötelező erejű dokumentumokkal alakítják át a már érvényben lévő, kötelező normák tartalmát, így minden ilyen „puha-jogi" dokumentum elköteleződést jelent a jövőre nézve.

A csomag ellenzői szerint a tervezet veszélyt jelent a célországokra

Az Amerikai Egyesült Államok, mint globális nagyhatalom távozása több mint szimbolikus jelentőségű lépés, igen erős figyelmeztetés volt, amely rámutatott arra, hogy folyamatok alapvetően rossz irányba haladnak.

A V4-ek, Izrael és Ausztrália kilépése pedig egyértelmű jelzésként értelmezhető: a jelenlegi szövegtervezet kizárólag a migránsok és a kibocsájtó országok érdekeit veszi figyelembe, nem foglalkozik ugyanakkor a migrációs mozgások többi csoportjával, számos tranzit- és célország elemzi nemzeti érdekével. Szintén erős és egyben üzenetértékű döntés volt, amikor a bécsi kormány is bejelentette, hogy kilép a csomag elfogadásának folyamatából.

Ausztria tölti be ugyanis jelenleg az EU Tanácsának soros elnöki tisztét. Elnökségi programjának kiemelt témája a migráció, s célja ebben a kérdésben egy közös európai álláspont kialakítása.

Ausztria távozása tehát azt üzeni, hogy a lehetséges közös állásponton kívül esik az ENSZ tervezete.

A berlini parlament „természetesen" igent mondott az ENSZ migrációs csomagjára

Az elmúlt évek fő német belpolitikai vitái a bevándorlás kérdése köré csoportosultak, mivel Európán belül Németország az első számú bevándorlási célországnak számít.

A berlini parlament, a Reichstag épületeForrás: Cezary Piwowarski / Wikipedia

Ennek ellenére most érdemi viták nélkül, gyorsan megszavazták a paktumot.

A 709-ből 666 képviselő vett részt a szavazáson, igennel 372 fő voksolt, 153-an nemmel szavaztak, míg 141-en tartózkodtak. Eldőlt tehát: Angela Merkel akarata érvényesül, Németország ott lesz az aláírók között.

Érdemes ugyanakkor a szavazatszámok megoszlását is figyelembe venni.

  • A támogatók: a legnagyobb frakcióval rendelkező CDU/CSU képviselői közül 229-en szavaztak igennel, csupán 4-en szavaztak nemmel és ketten tartózkodtak. A második legnagyobb képviselőcsoporttal rendelkező SPD – nem meglepő módon – még ennél is egyhangúbb módon szavazott: az összes jelenlévő képviselőjük (149 fő) a dokumentum elfogadása mellett állt ki.
  • Az ellenzők: az AfD frakciója is a várakozásoknak megfelelően voksolt. A bevándorlásellenes párt összes szavazásnál jelen lévő képviselője (88) nemet mondott a globális migrációs csomag elfogadására. Nemmel szavazott a német politikában szintén nem mainstream pártnak számító, szélsőbaloldali Die Linke, amely globalizációkritikus álláspontja miatt nem tartotta támogathatónak az ENSZ-dokumentumot, 62 képviselőjük voksolt nemmel. Szintén az elutasításra szavazott továbbá két független, az AfD-ből korábban kilépett képviselő is.
  • A tartózkodók: a világ legrégibb zöld pártjaként ismert Bündnis '90/Die Grünen (61 fő), valamint a „jobboldali liberális", ugyanakkor bevándorlásellenes FDP képviselői (77 fő) tartózkodtak a szavazásnál. Mellettük egy korábban SPD-tag, ma független képviselő is a tartózkodást választotta.

A német parlament elutasította a javaslatot, amely éppen a kötelezővé válást védte volna ki

A határozatról szóló parlamenti vita elején az AfD olyan javaslattal élt, amelynek elfogadására semmi esély sem volt: azt indítványozta, hogy Németország is lépjen ki az ENSZ-paktum tárgyalási folyamatából, a Bundestag utasítsa el az előtte fekvő, a paktumot támogató határozati javaslatot és ellenezze az EU bármiféle közeledését a folyamathoz.

Ezen indítvány november 8-ai elutasítást követően azonban az AfD egy sokkalta realisztikusabb és praktikusabb (módosító) határozati javaslatot is beterjesztett, amely arra szólította volna fel a berlini kormányt, hogy illesszen írásos jegyzőkönyvi nyilatkozatot az ENSZ globális migrációs csomagjához, kifejezve, hogy a dokumentum jogi szempontból nem bír kötelező erővel Németországra nézve. Az előterjesztés célja éppen a fent említett jogilag kötelezővé válás problémájának kivédése lett volna, ha már a Bundestag támogatja az eredeti dokumentum aláírását. A javaslat mellett azonban csak az AfD képviselői, valamint egyetlen CDU-s és két független képviselő szavazott, így az 89 támogató szavazattal, 541 nem ellenében elutasításra került.

A bevándorláspárti paradigma tovább él Németországban

Amennyiben igaz az az állítás, miszerint az ENSZ migrációs paktuma valójában semmilyen kötelezettséget sem ró a részes államokra, a német parlament szinte elhanyagolható kockázattal dönthetett volna úgy, hogy nem támogatja a csomagot annak jelenlegi formájában vagy legalább megpróbál tompítani annak szélsőséges bevándorláspártiságán. Ez egyébként lehetőséget teremtett volna egyrészről arra, hogy az európai nézetkülönbségeket csökkentsék – így azonban csak növelték azokat.

Másrészt jó alkalom lett volna a politikai vita nemzetközi téren történő újranyitására is, hogy a célországok álláspontja is érvényesülni tudjon.

A Bundestag döntésének legnagyobb tanulsága tehát az, hogy bár az elmúlt időszakban történtek szigorítások, módosítások a berlini migrációs politika terén, és szavakban formálisan már nem a „Willkommenskultur" jelszava él tovább,

a bevándorláspárti paradigma mindennek ellenére nem ingott meg, továbbra is meghatározza a német politika irányát, mely természetszerűleg fog kihatni a közelgő EP-kampány hangulatára és irányára.