Működésben a Soros-terv 2.0

2018.12.10. 14:42

Bajnai Gordon volt magyar miniszterelnök mutatta be itthon néhány nappal ezelőtt azt a tervet, amit a „New Pact for Europe" nevű projekt keretében a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány, a német Bertelsmann Alapítvány, a King Baudouin Alapítvány és a European Policy Centre dolgozott ki 2017 végén a brüsszeli bürokrácia és az európai politikai elit kiválasztott képviselőivel együttműködésben. A projekt új paktumot szorgalmaz az uniós tagállamok (különösen a német-francia tengely) számára az elmúlt évtizedek válságainak (2008-as nagy gazdasági válság, migrációs válság, terrorizmus), azok következményeinek kezelésében, különös tekintettel a migrációra. A Századvég értékelése szerint a javaslat a korábban már megismert Soros-terv egy újabb változata olyan elemekkel, mint migrációs befogadóközpontok létesítése a közép-, kelet-európai országokban, vagy az önkormányzatok közvetlen ösztönzése a bevándorlók befogadására. A terv mögött álló lobbicsoport az uniós tagállamok állampolgárainak jóváhagyása, népszavazások nélkül érné el az állandó betelepítési és belső áthelyezési (korábban kötelező kvótának nevezett) mechanizmusok kiépítését.

I. Összefoglaló

Mi ez a kezdeményezés?

A New Pact for Europe (Új Paktum Európáért) nevű kezdeményezés lényegében nem más, mint a Soros-terv 2.0. A projekt fő támogatója a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundation), a kezdeményezés mögött álló tanácsadó testület tagja az Open Society Initiative európai igazgatója. Magyar részről Bajnai Gordon korábbi kormányfő, illetve az ugyancsak Soros György által támogatott Political Capital áll a javaslat mögött.

Kiindulópontjuk: a terv alapvetése, hogy a migráció jó és kívánatos Európának – beleértve az illegális és gazdasági migrációt is –, amit nem gátolni, hanem inkább legalizálni, ösztönözni és támogatni kell.

Az Európai Uniót – az integrációs folyamat folytatásával – meg kell erősíteni az elmúlt évtizedek válságfolyamatai (2008 utáni gazdasági válság, 2015-öt követő migrációs krízis és a terrorizmus) után. A dokumentum hangneme és gondolatmenete egyértelműen utal arra, hogy szerzői szeretnék megvédeni a bevándorlásra nyitott Európát, a globalizációt, a kulturális diverzitást és a „nyílt társadalom" eszméjét. Fő veszélyforrásként a „tekintélyelvű populizmust" jelölik meg, ami értelmezésükben a nemzeti elkötelezettségű politikát és politikusokat jelenti.

Kik ők?

A kezdeményezés közismert résztvevői többek között:

  • Herman Van Rompuy – korábbi belga miniszterelnök és az Európai Tanács első elnöke;
  • Bajnai Gordon – korábbi magyar miniszterelnök;
  • Gyurcsány Ferenc kormányának tagja;
  • Guran Buldioski – a Soros-féle Open Society Initiative for Europe társigazgatója;
  • Krekó Péter – az értékelő/véleményező szervezet tagja, a kezdeményezés magyar partnere, a Soros által támogatott Political Capital képviselője.

Mi a céljuk?

Kiegyensúlyozott humán mobilitási stratégia – azaz állandó migrációs útvonalak és mechanizmusok kiépítése Európában.

Ennek legfontosabb elemei a dokumentumban külön is kiemelve:

  • Állandó betelepítési mechanizmus létrehozása (Afrikából, Közel-Keletről az unióba).
  • Állandó útvonalak megteremtése a gazdasági bevándorlók számára is, kékkártya-rendszer. Már nemcsak „menedékkérők" betelepítéséről beszél nyíltan a terv, de a gazdasági bevándorlókat is legalizált módon szeretnék beengedni Európába.
  • Állandó belső áthelyezési mechanizmus (korábbi kvótarendszerhez hasonló új rendszer). Menedékjog-elismerési ráták tagállamok közötti konvergenciája:
  • A menekültstátusz odaítélésének arányai legyenek kiegyenlítettek minden EU-tagállamban.
  • Az önkormányzatok közvetlen (nemzetállamok feletti) ösztönzése a bevándorlók befogadására és ellátására.
  • Új migránsbefogadó központok létrehozása a közép- és kelet-európai országokban. Menedékkérőkre vonatkozó cseremechanizmus az egyes uniós országok között.
  • A bevándorlók jobb, hatékonyabb tájékoztatása befogadásuk uniós lehetőségeiről.
  • Szolidaritási hozzájárulás (adó) beszedése azon országoktól, akik nem szeretnének bevándorlókat átvenni vagy befogadni.

A terv célja, hogy fenntartsa és felgyorsítsa a migrációt, ezen belül a gazdasági bevándorlást. Lényegében új kvótarendszert tartalmaz (csak most a „kiegyensúlyozott humán mobilitási stratégia" részeként „állandó áthelyezési mechanizmusnak" nevezik). Új elem, hogy migránstáborokat telepítenének Közép- és Kelet-Európába – tehát az olyan „renitens", migrációkritikus államokba, mint Magyarország, Lengyelország –, felgyorsítanák a befogadási eljárásokat az unión belül, továbbá megadóztatnák azon államokat (a szolidaritásra hivatkozva), amelyek nem akarnak bevándorlókat.

A New Pact for Europe projekt által kidolgozott „új terv" tehát a régi terv újracsomagolva: az illegális migráció legálissá tétele és a bevándorlók kikényszerített szétosztása.

Bajnai Gordon – a kezdeményezés magyar képviselője – korábbi nyilatkozatában erősebb külső határvédelemről beszélt. A projekt szándéka azonban a határellenőrzés jogának kivétele a nemzetállamok kezéből, és e szuverenitás átadása Brüsszelnek (Frontexnek), így „legalizált", azaz az unió által jóváhagyott és közvetlenül felügyelt módon valósulhatna meg a jelenleg illegálisnak minősített gazdasági bevándorlók belépése Magyarország területére is. (Ezt a szemléltető ábra is bemutatja, New Pact for Europe 57. oldal.)

II. Részletes elemzés

Bajnai Gordon korábbi magyar kormányfőt szólaltja meg a European Policy Centre nevű brüsszeli nonprofit agytröszt videója, amelyben néhány gondolatot oszt meg az uniós határvédelemről. A volt miniszterelnök például azt is javasolja, hogy tegyék közössé (vagyis brüsszeli kompetenciává) a biztonságpolitikát és a védelempolitikát. A videó a New Pact for Europe (Új Paktum Európáért) c. projekt része, mely lényegében javaslatokat tesz az EU reformjára, hogy kezelje az előtte álló kríziseket, így például a migrációs kihívást.

Ehhez érdemes megvizsgálni a New Pact for Europe „Európa újjáélesztése – Csomagajánlat az EU-27 számára" című dokumentum vonatkozó harmadik jelentését, amelyet 2017 novemberében publikáltak. A jelentés (amelynek készítőivel Bajnai is együttműködik) a King Baudouin Alapítvány, a Bertelsmann Alapítvány, az Európai Nyílt Társadalom Kezdeményezés (OSIFE) és a European Policy Centre kiadványa. A dokumentum Javaslatok c. részének 2. fejezete a migrációs javaslatokat tartalmazza, amelyek közül az alábbi kérdések állnak fókuszban.

Ami magát az „állandó áthelyezési mechanizmus" létrehozását illeti, a szkeptikus országoknak több időt adnának az új áthelyezési mechanizmus „teljes megvalósítására" – viszont ezen idő alatt már megkövetelnék ezektől az országoktól, hogy „szolidaritási hozzájárulást" fizessenek azon kérelmezők után, akiket ezzel egyidejűleg elutasítottak. Ez tulajdonképpen a renitens államok adója lenne, s a befizetésből az Európai Bizottság által kezelt új „Schengen Alapon" keresztül azon országok költsége lenne kompenzálható, amelyek a kötelezőn túl még több bevándorló fogadásába is beleegyeznek.

A menedékjog-elismerési ráták tagállamok közötti konvergálását (közelítését) tartja kívánatosnak a dokumentum. A véleményük szerint az eddigi gyakorlat arra ösztönzi a menedékkérőket, hogy a magasabb elismerési rátájú országok felé haladjanak, s így növeljék a kérelem elfogadásának esélyét. Ennek megoldására az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) szerepét erősíteni kell az EU-s standardok és eljárások végrehajtásának nyomon követésében.

Az Európai Bizottság egy korábbi javaslata szerint a tagállamok helyett központilag dolgoznák fel a menedékkérelmeket, a feladatot az EASO végezné el. Ez utóbbi intézmény valójában az első Soros-tervben található egységes menekültügyi központ megfelelője – „Az EU-nak haladéktalanul létre kell hoznia egy közös Menekültügyi és Migrációs Ügynökséget, mivel a 28 függetlenül működő tagállami rendszer nem hangolható össze". Ezen elképzelés szerint is folyamatos lenne a menedékkérők tagországok közötti elosztása, a gördülékeny működést kvóták alapján, a tagállamok beleegyezésével biztosítanák. A menekültek elosztása a második terv szerint egy még kidolgozásra váró „disztribúciós kulcs" alapján történne, amelyhez elengedhetetlen a rászoruló országok iránti tagállami szolidaritás. Az Európai Bizottság szerint ez a megoldási rendszer is levenné a frontországokról a jelenleg rájuk nehezedő nyomást.

Ösztönöznék az önkormányzatokat a menekültek vagy menedékkérők fogadására, vagyis további finanszírozást biztosítanának az érintett településeknek – amelyek önként vállalják a menekültek, menedékkérők befogadását és integrálását – a közszolgáltatások, pl. óvodák, iskolák, egészségügyi intézmények, szociális lakások fejlesztésére.

A közép- és kelet-európai országokban menedékkérő/migrációs befogadóközpontokat hoznának létre. A magasabb elismerési arányú országokból származó menedékkérők az EASO által kezelt befogadóközpontokba kerülnének, s kérelmük elfogadása után áthelyeznék őket más uniós tagállamokba. Véleményük szerint ez elősegítené a frontvonalbeli országok – pl. Olaszország és Görögország – tehermentesítését.

Lehetővé tennék a bevándorlók „cseremechanizmusának" létrehozását is. Az EU tagországai kicserélhetnék egymás között azokat a menedékkérőket, akik így más országban telepednének le. Ez a mechanizmus egy-egy alapon működne, s a menedékkérők kvótasemleges módon „cserélődnének".

Az anyag szerint jobban kellene tájékoztatni a bevándorlókat arról, hogy mik a fogadási feltételek az EU tagállamaiban. Az Európai Unió információs kampányok finanszírozásával segítené ennek a hiányosságnak az orvoslását.

A migránsok európai fogadási feltételeiről tervezett információs kampányok lényegében meghívó szereppel bírnának, hiszen csak népszerűsítenék a harmadik világbeli, elvándorolni szándékozók körében a vén kontinens országait. Legalább ekkora gond, hogy bár a vizsgált dokumentum egy ponton leszögezi, hogy alacsonyan tartaná a migránsok (az EU-ban maradni engedettek) számát Közép- és Kelet-Európában, valójában a javaslatcsomag más elemei révén mégis egyenletesen „szétterítené" a beérkezett migránsokat az EU-ban. Az elfogadási ráták kiegyenlítésének célja, valamint az, hogy a migránsok itteni mobilitási, mozgási lehetőségeit különböző eszközökkel javítják, elősegítheti a keletebbre való vándorlást, arról nem is beszélve, hogy maga az anyag is utal arra, hogy idővel az új áthelyezési mechanizmus „teljes" (!) megvalósítását tartja kívánatosnak a szkeptikus országokban is. Miután azonban ezekben az országokban a legnagyobb a lakossági ellenállás a migrációval szemben, a reális helyzet teljes félreismerését mutatja, hogy befogadóközpontokat hoznának létre ebben a régióban is. Például Orbán Viktor magyar miniszterelnök már a 2016 tavaszán közzétett tízpontos menekültügyi javaslatcsomagjában világossá tette: Magyarország elutasít minden kötelező és automatikus mechanizmust, továbbá már akkor azt javasolta, hogy az egyes menekültügyi eljárásokat az EU területén kívül, zárt és őrzött hotspotokon kell lefolytatni még az EU területére történő első belépés előtt, amihez az EU adjon támogatást.

Érdekes kérdés az önkormányzatok támogatása, amely nem választható el attól a tendenciától, hogy sokan a brüsszeli vezetésben bizonyos politikai jellegű elvárásokhoz is kötnék az uniós támogatásokat (ez az elv mint általános megközelítés kapcsolható ide). Például fölmerül, hogy a tagállami települések, önkormányzatok részére megítélt európai uniós forrásból nyújtott támogatások rendszere miként változik majd a jövőben, és elindul-e esetleg a nem kellően befogadáspárti települések tudatosan nehezebb helyzetbe hozása. Ez azért lényeges, mivel a brüsszeli migrációs elképzeléseknek legjobban ellenálló (főleg kelet-közép-európai) EU-tagállamok településeinek általános fejlettségi szintje jóval elmarad a nyugat-európai átlagtól, vagyis itt még szükségesebb segítség az uniós támogatás. Ehhez jönne az, hogy az új Schengen Alapba fizetendő kompenzációs adóval a migrációs pluszvállalásokat finanszíroznák – vagyis az unió keleti fele járulna hozzá tetemes összegekkel a nyugat-európai integrációs kísérletekhez. Ez nem idegen magától Sorostól, aki korábban összeurópai üzemanyagadót is felvetett a migráció támogatására.

Egyértelműen látszik a harmadik „Új Paktum Európáért" jelentésből, hogy a Soros-hátterű NGO-k és a velük együttműködő szervezetek nem mondtak le az Európába áramló harmadik világbeli migráció elősegítéséről, és hosszú távon az a céljuk, hogy Kelet-Közép-Európa ellenállását is megtörjék ebben a fontos vitában. A cél a migrációs folyamat – különösen a gazdasági migráció – felgyorsítása állandósuló mechanizmus révén, külső nyomásgyakorlással a tagállami befogadási eljárásoknál, valamint a renitensnek ítélt tagországok megadóztatásával.

A Bajnai Gordon nevével is fémjelezhető projekt számos eleme hajaz a Soros György által korábban cikkekben leírt, és NGO-hálózata által megvalósítani próbált migrációs tervre. Soros például már 2015 szeptemberének végén megírta a Market Watch nevű tőzsde- és pénzügyi portálon a tervét a „menekültkáosz megoldására", amelyben az „európai terv" mellett többek között szerepelt „a globális reagálás" (lásd ma ENSZ-kompaktban testet öltve) vágya is. Soros közös uniós migrációs ügynökséget és egyesített határvédelmet akart – valójában utóbbira gondol a külső határoknál Bajnai is a videóban –, műveleti és pénzügyi megállapodások kifejlesztését az EU-n belül, valamint például az információtechnikai képességek fejlesztésének elősegítését NGO-k, egyházak, üzleti vállalkozások által a migránsok segítése érdekében. Soros persze arról írt több cikkében, hogy a migránsokat oda kell irányítani, ahova menni szeretnének; azonban a kérelemelfogadási arányok külső nyomásra történő konvergálásával, a standard eljárások és körülmények megteremtésével – a célzott uniós plusztámogatásokkal – végső soron azt akarják elérni, hogy a migránsok számára egész Európa kívánatos desztináció és letelepedésük vágyott színhelye legyen.

Ezen célokat látszanak elősegíteni a megvalósulásuk esetén a volt magyar kormányfő által támogatott szervezeti és agytröszthálózat kényszerítő erejűnek szánt elképzelései is.