Miért lett kivándorlóország Románia?

Bukarest, Románia, csendőrök, tüntetés
(FILES) In this file photo taken on August 11, 2018 Laser reads on a building "Jos Guvernul" (Down with the Government) during a demonstration to protest against the government on August 11, 2018, in front of the government's headquarters in Bucharest. Romania's Prime Minister Viorica Dancila has written a letter to the EU describing last week's protests in Bucharest as an attempt to overthrow the government and defending the handling of the demonstrations by the police, Romanian media reported on August 17, 2018. / AFP PHOTO / Daniel MIHAILESCU
Vágólapra másolva!
Az ellenzéki propagandamédia valahogy megszerette Romániát. Számukra sokszor maga a példakép. Sohanemvolt statisztikákat közölnek, nem létező számokkal próbálnak bűvészkedni. Most részletesen elmondjuk, mi az igazság Romániával kapcsolatban.
Vágólapra másolva!

2017-ben összesen 219.327 fő – naponta átlagosan hatszázan hagyták el az országot. A kivándorlók 30 százaléka 20-29 év közötti. Nem, nem Magyarországról van szó, hanem a balliberális média által rendre eposzi jelzők sokaságával körülrajongott keleti szomszédunkról, Romániáról.

A Világbank 2018-ban kiadott tanulmánya szerint 3-5 millió közé tehető azoknak a száma, akik 1990 után elhagyták Romániát. Az Eurostat információ szerint a kivándorlók közel fele (47 százaléka) Olaszországba távozott, Spanyolország 22 százalékkal a második legkedveltebb célország. 2010 után azonban megugrott a skandináv államok, illetve Hollandia és Ausztria népszerűsége is. A kivándorlók 6-6 százaléka választja Németországot és Nagy-Britanniát. Franciaországba a kivándorlók 4 százaléka megy, míg Magyarországra 2 százalék, túlnyomórészt magyar nemzetiségű elvándorló jut. Az erdélyi magyarok elsődleges kivándorlása Magyarországra majdnem megállt, legfeljebb diplomás migráció van, de a mértéke sokkal visszafogottabb. Nagyjából 200 ezer erdélyi magyar él Magyarországon, akik az elmúlt 4 évtizedben költöztek a határ innenső oldalára.

A Román Nemzeti Bank (BNR) 2018-as felmérése szerint a romániai munkaerőpiac egyre súlyosabb válságát az okozza, hogy a 20 és 64 év közötti román állampolgárok körülbelül 20 százaléka más európai uniós országban dolgozik. Az uniós arány egyébként 3 százalék körül mozog, Románia tehát ebben a tekintetben abszolút első helyen áll az EU-ban. A BNR felmérése rámutat arra is, hogy a külföldön munkát vállaló román állampolgárok 17 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

Román Nemzeti Bank Forrás: AFP/NurPhoto/Artur Widak

Az Eurostat 2080-ra, az ENSZ előrejelzése 2050-re teszi azt, hogy Románia lakossága 14,5 millióra csökken. A közeljövőre vonatkozó jóslatok sem sokkal kedvezőbbek, ez alapján Románia 2030-ra 1,8-2,2 millió lakost veszíthet. 10 évente megközelítőleg egy millióval csökken a román népesség, ebben benne van a kivándorlás és a születés-halálozás közti különbségből fakadó veszteség is. Az Európai Unió országai közül Romániának volt a legnagyobb arányú lakosságvesztése az utóbbi évtizedben, az elvándorlási arány dinamikája tekintetében pedig világszinten a második helyen áll, Szíria után. Az ENSZ becslése szerint Románia 2007-es uniós csatlakozása óta 3,4 millió román állampolgár költözött el az országból.

A számok semmi jót nem ígérnek Románia jövőjére nézve. Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője és Veres Valér szociológus, egyetemi tanár segített eligazodni a számok/adatok halmazában.

Katasztrófaszcenárióról nincs szó, mondja Horváth István, aki szerint a statisztikát érdemes óvatosan kezelni a román népesedés kérdésében, mert „a statisztikai valóságnak lassan semmi köze a megtapasztalt valósághoz”.

Ennek ellenére tény,

Románia hosszú távon vesztese a jelenlegi, az Európai Unió belső migrációs folyamatainak,

de a 90-es évek elején még örültek neki, hogy a tervgazdaság összeomlása miatt utcára kerülők egy részét felszívta a nyugati munkaerőpiac. Horváth István szerint nem a kivándorlás a legnagyobb probléma, hanem a lakosság elöregedése és az eltartottsági index romlása. A kutató szerint a mostani kedvezőtlen helyzet tovább fog romlani, Románia akkor néz majd szembe jelentős problémával, amikor az úgynevezett dekrétumgyerekek nyugdíjba mennek. (Dekrétumgyerekek: 1966 végén rendelettel tiltották az abortuszt Romániában. A kommunista időszakban több, a keleti blokkba tartozó ország vezetett be hasonló tiltó intézkedést, Magyarországon Ratkó Anna nevéhez köthető egy hasonló törvény az ötvenes évek elején.) A dekrétum életbelépése után kétszer annyi gyermek született, mint a hatvanas évek első felében. Egyes politikai elemzők szerint végül ez a réteg buktatta meg a Ceausescu-rezsimet, mert amikor ez a generáció éppen munkába állt volna, akkor a gyengélkedő szocializmus képtelen volt biztosítani a foglalkoztatottságukat.

A dekrétumgyerekek nyugdíjba vonulása 10 éven belül bekövetkezik, és a legnépesebb korosztály nyugdíjba vonulása hatalmas sokkot jelent majd a román gazdaság számára,

várhatóan folyamatos krízishelyzetet teremtve.

A kép illusztráció Forrás: AFP/Daniel Mihailescu

Horváth István szerint a kivándorlás okozta népességcsökkenésben idővel beáll egy stabilizációs helyzet. A 2000-es évek elejéhez képest ma jobban áll az ország. Bár a kutató hangsúlyozza, hogy a belső népességszerkezet a fontos.

– fogalmaz Horváth.

Veres Valér saját elemzésére hivatkozva állítja, hogy a déli országok jelentősebben estek vissza a gazdasági világválság alatt, mint Románia. Kisebb lett a különbség, a romániai bérek közelítenek a dél-európai bérekhez. Romániában manapság 500 eurót megkeresni már nem olyan nagy dolog, Spanyolországban sok szakképzelten munkás csak 900-at tud megkeresni. Lassan elérkezik a pillanat, hogy a klasszikus célországok irányába nem éri meg kivándorolni.

A kérdés, hogy az északi országok fel tudják-e szippantani azokat, akik számára a déli bérek kevésnek bizonyulnak. Veres Valér szerint nehezebb az átállás, más a nyelv, a mentalitás, a kultúra.

Valószínűsíthető, hogy sokan egyszerűen nem érzik jól magukat északon, nehezebben illeszkednének be. Az újlatin nyelvcsalád keleti tagjaként a (valamikori nyelvújításkor) forrásként használt francia, spanyol és olasz nyelvet sokkal könnyebben elsajátítják, mint a germán nyelveket.

Horváth István szerint tényszerű, hogy közel 4 millió ember dolgozik és él külföldön, azonban a kint lévő állomány nem növekszik olyan ütemben, ahogy azt a kivándorlás dinamikája mutatja.

Különböző stratégiák vannak, az emberek elmennek külföldre 2-3 évre, aztán visszajönnek. Sok a kétlaki idénymunkás, akik adott szezonra mennek ki, a szezon után a félretett keresettel hazatérnek.

Az Eurostat definíciója szerint a bevándorlás az, amikor valaki egy évre, vagy annál tovább létesít jogviszonyt egy országban. Ezt a jogviszonyt tartják bevándorlásnak. De ebben a számban benne szerepelnek azok is, akik egyik országból a másik országba költöznek időközben, azaz amikor egy román állampolgár Spanyolországból Angliába költözik. A felmérés hiányossága, hogy nem személykövető rendszerekkel követik a vándorlást, az adatokat veszik figyelembe.

Romániában a kivándorlást nem regisztrálják, a tükörstatisztikát figyelik, más országok bevándorlási adatait veszik figyelembe. A hivatalos állományi adatokat adják össze, hogy hány ember van érvényes kivándorló státusszal az egyes országokban. Az elmúlt 5 évben konstans ez a szám. A nem regisztráltak aránya elenyésző, a munkavállaló elemi érdeke a regisztráció. Az illegális tevékenységet folytatók is regisztrálnak, mert a szociális juttatásokat igénybe akarják venni.

Folyamatos a visszavándorlás is, de ennek a mértéke nem ismert. Horváth István szerint indirekt módon tudnak a jelenségre következtetni. A különböző tanfelügyelőségek számolnak arról be, hogy minden évben van néhány gyerek, akit 10-ik osztály után íratnak vissza román iskolába, hatalmas lemaradással. Horváth évekig követte ezeket a beszámolókat, időben, Bihar megyében, évente 25 ilyen visszairatkozó gyerek volt.

A kivándorlási statisztikákat rengeteg tényező torzítja, ilyen a foglalkoztatás formája is. Egyre többen vannak, akik külföldön egyéni vállalkozóként dolgoznak, ezek nem kerülnek be a kint élők felmért állományába, papíron Romániában vannak, azonban az év jelentős részében valahol külföldön tartózkodnak.

„Sokak életstratégiája úgy van tervezve, hogy aktív munkaidejüket külföldön töltik, nyugdíjas korukban jönnek haza. De egyre több az említett nem közvetlen alkalmazott, hanem úgymond magánvállalkozóként dolgoztatott. Ezeknek már sokkal kétségesebb a nyugdíj biztosítása. A 90-es évek elején egyirányú út volt a kivándorlás, most több stratégia is működik” – mondja Horváth.

Veres Valér is egyetértett azzal, hogy

a kivándorlók legnagyobb része nincs végleg letelepedve, de Romániában sem tudnak tervezni.

A legvalószínűbb, hogy a ledolgozott idő után, nyugdíjas korukra visszatérnek, azonban demográfiai szempontból már nem lesznek „produktívak”.

Horváth szerint

gyakorlatilag nem lehet tudni, hogy mennyi most Románia népessége.

A 2011-es népszámlálás alkalmával felmérték a lakosság egy jelentős részét, akik arról is nyilatkoztak, hogy az adott háztartásban él-e olyan személy, aki külföldön tartózkodik több mint 6 hónapig. Így számoltak 18,6 millió romániai lakost. A módszer fogyatékosságai miatt azonban a hivatalos szám nem tükrözi a valóságot. Benne szerepelnek olyanok is, akik jogszerűen be vannak jegyezve egy háztartásba, de évek óta nem voltak otthon. Az időszakosan külföldön tartózkodók is sok esetben be lettek jegyezve, ők azok, akik évente 9 hónapot töltenek el külföldön. Romániai logika szerint csak az számít kivándoroltnak, aki lakcímet változtat, aki a fő lakcímét kihelyezi külföldre. Jogosnak tűnik így, hogy a népességregiszterből is beemeltek 1,2 millió embert a számlálásba. Ezzel duzzasztva fel a 18,6 milliós számot, egy kevés plusz kiigazítással 20 millióra. Vagyis így manipulálják az adatokat.

Románia népességének alakulása 1960-tól (millió főben) Forrás: Wikimedia Commons

A romániai népszámlálás hitelessége Veres Valér szerint is kérdéses: „A 2011-es népszámlálásnál nem tudtak mindenkihez eljutni, az adatbázisokból utólag átemelt 1,2 millió ember anyanyelve, vallása, nemzetisége nem ismert, semmilyen információ nincs róluk. Bukarestben az emberek 20 százalékát nem találták otthon, ezek az emberek úgy kerültek összeírásra, hogy nem nyilatkoztak” – fejtette ki Veres.

Olyan személyeket, akiket a törvény szerint huzamosabb ideig eltávozottaknak kellett volna feltüntetni, beírták ideiglenesen eltávozottaknak. „Ezek a személyek úgy szerepelnek, mintha elutaztak volna két hétre külföldre. Aki évente egyszer hazalátogat, az a felmérés szerint ideiglenesen eltávozott. Ezt számtalan eset bizonyította, a híradóban is téma volt hosszú ideig” – mondta Veres Valér.

„Az állam nem csal a népszámláláskor, az államoknak nem kell csalni, mivel rendelkezik a valóság meghatározásának monopóliumával, ez egy érvényes valóságmeghatározás. Ha valaki nem szüntet meg egy jogviszonyt egy állammal, annak vélhetően érdekében áll fenntartani azt, valamilyen értelemben oda tartozik” – magyarázza Horváth a sajátos eljárást. Vagyis,

csalni hivatalosan nem csalnak az adatokkal, de hogy manipulálják a számokat, az egyértelmű.

A népszámlálások hitelessége a népesség alakulására vonatkozó prognózisokat is megváltoztatja. A már bűvös 14,5 milliós lélekszám elérésének az ideje azon is múlik, hogy a népszámlálás melyik eredményét vették alapul. Ha az eredetileg mért 18,6 millió, akkor a kalkuláltnál sokkal előbb eléri Románia a 14,5 millió lakost.

A természetes népszaporulat 25 éve, 1992-ben került negatív tartományba Romániában, azóta egyre súlyosbodik a népességfogyás, a szakemberek pedig a mutatók további romlására számítanak.
A külföldön dolgozók nagyobb eséllyel a „termékenységüket be nem fejezett” korosztályba tartoznak. A lakosság valós száma befolyásolja a – csúnya kifejezéssel – népszaporulat jövőre vonatkozó becslését is. Romániában európai viszonylatban közepes, 1,6 százalék az egy nőre eső átlagos gyermekszám (TFR) mértéke 2016-17-ben, kevesebb lakosnál azonban szerényebbek lesznek a jövőre vonatkozó becslések is. Valószínűleg sok nem Romániában lakó nőt is beleszámolnak a potenciális gyermekvállalók közé.

Az Eurostat szerint a demográfiai fogyás elkerülhetetlen. Számításai szerint Romániában a születések száma a 2015. évi 191 867-ről 2080-ra 151 253-ra esik vissza, ami 21 százalékos csökkenést jelent.

A szociológusok a népességcsökkenésben több veszélyt is látnak. Az egyik közülük az, hogy az elvándorlás, valamint a születési arányszám csökkenése nyomán elöregszik az ország lakossága.

Romániában ilyen körülmények között jelentősen visszaeshetnek a gazdasági mutatók, gazdasági szempontból elhanyagolható tényezővé válik majd az ország a nemzetközi életben, amihez nem kis mértékben hozzájárul a beruházások elmaradása is.

A határon túli románság nem képes pótolni az elvándorlást, mivel az állampolgárság megszerzése után inkább nyugat felé indulnak ők is. Románia is rendelkezik könnyített honosítási eljárással, így az állampolgárságot szerzőket felveszik az anyakönyvi regiszterbe. Először Bukarest első kerülete tette ezt meg, ma már a legtöbb nagyváros csinálja. Kolozsvár bővülésének ez is az egyik oka, olyanok is polgárok itt, akik sosem jártak Kolozsváron.

A Moldovai Köztársaságban nagyjából négymillió állampolgár van, akik kötődnek a román nyelvhez, az identitásuk azonban sok esetben bizonytalan. Ukrajnában 600 000, a szerbiai Timok-völgyben néhány százezer, összesen nagyjából ötmillió román él az ország körül.

Forrás: AFP/Sputnik/Miroslav Rotar

Romániában a belső migráció is jelentős, ennek is főként gazdasági okai vannak. Hatalmas különbségek vannak az ország egyes területei között, olyan mértékűek, amelyek Magyarországon ismeretlenek. Szemléletes adat, hogy 2018-ban az egy főre eső GDP (euróban számítva) az Országos Előrejelzési Bizottság szerint: Bukarestben 27,18, Vaslui megyében 4,63, országos átlag szerint 10,15 ezer euró/fő.

A gazdaság növekedési pólusokra koncentrálódik, 8-9 nagyvárosra és azok vonzáskörzetére. Ezek számítanak a belső vándorlás nyerteseinek, az olyan déli megyék, mint Teleorman, Ialomita, látványosan vesztesei a folyamatnak. A déli megyékben időnként könnyebb Bulgáriából hozni munkásokat, mint a környékről összegyűjteni az elszórtan élő helyieket. Azok a megyék, amelyekben nincsenek komoly nagyvárosok, amelyekben jelentős gazdaság működjön, onnan a falusi népesség nagyobb része elvándorol. A vidék erősen néptelenedik el, a legszegényebb megyék szinte kiürültek.

Az észak-erdélyi megyékre jellemző, hogy a külföldön dolgozók saját falvaikban hatalmas házakat építenek. Ezeknek az építkezéseknek a fő oka a képzetlenség. A külföldön dolgozók a megtermelt javakat nem tudják befektetni, nem indítanak vállalkozást, a pénz befektetésének egyetlen módja számukra az építkezés.

A kisvárosoknak is lassan vége, némileg még ellátnak város funkciókat, de ez egyre szűkül. Az oktatás, az egészségügy a megyeszékhelyekre összpontosul.

A rendszerváltás óta Kolozsvár és Szeben irányába volt a legnagyobb mozgás. Emil Boc, Kolozsvár polgármesterének volt egy kampányszerű kijelentése, miszerint 1 milliós várost akar Kolozsvárból. A tendencia erre mutat, a környékbeli települések összeolvadnak majd, egy évtized múlva, akár meg is közelítheti azt a bizonyos milliót.

A tendenciák alapján egész megyéket veszélyeztet a népességfogyás, míg a nagyvárosok irracionálisan felduzzadnak.

A romló demográfiai tendenciák Európa minden országában gondot okoznak. Azonban az elvándorlás és a társadalom elöregedésének mértéke miatt Románia kivételesen rossz kilátásokkal tekinthet a jövőbe.