A franciák attól félnek, hogy az EP-választás után elvesztik a befolyásukat

2019.02.14. 12:01

A brüsszeli liberális elit kedvenc lapja, a Politico tegnapi vezércikkében a májusban esedékes európai parlamenti választások végeredményének Franciaországra gyakorolt hatásait elemzi. A mérvadónak tartott lap szerint a 79 francia EP-képviselő a különböző színezetű frakciók között annyira szét fog aprózódni, hogy – részben emiatt – jelentősen csökkeni fog Párizs érdekérvényesítő képessége, a mai értelemben vett francia befolyásnak az uniós intézmények fölött pedig vége lesz. A másik oka Franciaország agóniájának az, hogy összeomlott a nagy múltú Szocialista Párt, aminek a helyén keletkezett űrt a bukott szocialista miniszterből lett dilettáns államfő, Emmanuel Macron szélsőségesen liberális politikai tömörülése, a La République En Marche!-LREM (A Köztársaság Lendületben!) nem képes betölteni.

A Politico szerint a francia pártrendszer polarizációja miatt az Európai Parlamentben is annyira szét fognak aprózódni, hogy az EP-frakciókban nem lesz egyetlenegy nagy francia párt sem.

Az Európai Parlament épületeForrás: AFP/PATRICK HERTZOG

A kis és közepes méretű politikai tömörülések pedig nem lesznek képesek jelentős befolyást gyakorolni a strasbourgi intézményben, ezért Párizs érdekérvényesítő képessége nagyon le fog csökkenni majd. A mai formában ismert, több évtizedes múltra visszatekintő francia grandeur és gloire Brüsszelben, illetve Strasbourgban a múlté lesz.

Az Európai Unió elődjének, az Európai Szén- és Acélközösségnek (ESZAK) az egyik alapító nagyhatalmaként nehéz lesz elfogadnia Franciaországnak a hatalmi súlya ilyen gyors és látványos csökkenését.

A francia pártrendszer polarizálódása összefügg azzal, hogy a kontinens egyik legjelentősebb baloldali pártja, a Szocialista Párt (PS) gyakorlatilag összeomlott, a 2017. áprilisi államelnök-választás első fordulójában alig kapott több mint 6 százalékot, a két hónappal később parlamenti voksoláson pedig 7,5 százalékot.

A közvélemény-kutatások alapján a PS most 5-6 százalékon áll, noha néhány éve még egy 30 százalékos párt volt.

A mostani erőviszonyok alapján a szocialistáknak mindössze 5 EP-képviselője lenne a 2014-ben bejutott 13 helyett.

A várhatóan 133 fős Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) nevű balközép frakcióban ez az 5 fő elenyésző.

Ez alapján a 67,4 millió lakosú Franciaországnak annyi szocialista EP-képviselője lenne, mint az 5,7 milliós Dániának.

Annak is fennáll a veszélye, hogy a PS kiessen az EP-ből, amennyiben nem éri el az 5 százalékos küszöböt – közölte a Politicónak adott interjújában Christine Revault d'Allonnes-Bonnefoy francia szocialista képviselő.

Ez nagyon komoly érvágás lenne a francia baloldalnak, hiszen olyan fontos európai léptékű politikusokat adtak, mint François Mitterrand államfő (1981-1995), és Jacques Delors, aki 10 éven át, 1985 és 1995 között volt az Európai Bizottság elnöke.

Jacques DelorsForrás: AFP/Olivier Morin

Mitterrand és Delors hivatali ideje alatt lépett hatályba az Egységes Európai Okmány (1987), ami előirányozta az Európai Uniót hivatalosan is megalakító maastrichti szerződést (1993).

Szintén Delors alatt hozták létre az Európai Monetáris Intézetet, ami az Európai Központi Bank elődszervezete volt, és fektették le a közös valuta, az euró bevezetésének az alapjait.

Az euró egy francia ötlet volt, ezzel akarták legyengíteni az újraegyesülő Németországot, hiszen azt hitték, ha megfosztják a német gazdasági potenciál jelképétől, a márkától, akkor koordinálható, irányítható lesz.

Az már teljesen más kérdés, hogy a francia terv totálisan kudarcot vallott, és az euró az új német (európai) hegemónia alappillére lett.

Nem utolsósorban, ebben az időszakban hullott darabjaira a kommunista blokk, és egyesült – egyelőre csak szimbolikusan – Európa két fele.

Ehhez hasonló látványos sikerekre a francia politikának egészen biztosan nem lesz lehetősége, hiszen hiányoznak a Mitterrand- és Delors-szerű, nagyformátumú politikusok.

François MitterrandForrás: AFP/Jacques Demarthon

A bukott szocialista miniszterből lett dilettáns államfő és szélsőségesen liberális pártja, La République En Marche!-LREM (A Köztársaság Lendületben!) ugyanis nem lesz képes betölteni a baloldal által hagyott hatalmi űrt.

A LREM amúgy szervezetlen formáció, amatőr a vezetése, és hiányoznak belőle nemcsak a karizmatikus politikusok, de a vidéki alapszervezetek is. Tulajdonképpen nincs önálló pártstruktúrájuk, és még a politikusaikat is más pártoktól „halászták el”.

A baloldal agóniája ugyan egész Európában tapasztalható, sőt világjelenségnek számít, de a francia, a holland és a magyar példák még ezeken is túltesznek.

Ráadásképpen nemrég három francia szocialista EP-képviselő (Isabelle Thomas, Guillaume Balas és Edouard Martin) elhagyta a Szocialista Pártot, és csatlakoztak a PS-ből szintén kilépett, bukott baloldali köztársaságielnök-jelölt, Benoît Hamon új mozgalmához, a Génération.s, le mouvement-höz.
Így csak 10 képviselőjük maradt Strasbourgban a francia szocialistáknak.

A Génération a közvélemény-kutatások alapján azonban 3 százalékon áll, tehát várhatóan nem lesz egyetlen EP-képviselője sem.

Benoît HamonForrás: AFP/Eric Feferberg

A francia jobbközép súlya is csökkeni fog, a Republikánusok (Les Républicains-LR) a mostani 20 helyett 11 főt delegálhatnak az Európai Parlamentbe.

A közvélemény-kutatások alapján a Marine Le Pen-féle Nemzeti Gyűlés (Rassemblement national-RN), régebbi nevén Nemzeti Front nyeri majd meg az EP-választásokat, jelenlegi állás alapján 21 képviselői helyet fog szerezni a mostani 24 helyett Strasbourgban.

A második erő Macron pártja, a LREM lesz, és 20 képviselőt fog delegálni a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) nevű EP-frakcióba.

Az ALDE azonban csak a harmadik legnagyobb frakció lesz – 68 fővel – az Európai Parlamentben, ami a Néppárt (EPP) és a szocialisták mellett nem fogja majd tudni érvényesíteni az érdekeit.Harmadik helyen Jean-Luc Mélenchon, Engedetlen Franciaország (La France insoumise) nevű, 2016-ban alakult szélsőbaloldali pártja fog végezni. A pártnak 8 EP-képviselője lehet, akiket a radikális, már-már kommunista Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal-frakcióba fog delegálni.

Forrás: Politico

A Politico felmérésében ugyan nem szerepel, de a sárgamellényesek is alakítottak egy pártot, Állampolgári Kezdeményezés Tömörülése (RIC) néven, és a párt már jelezte, hogy indulnak az EP-választáson. Amennyiben tényleg így lesz, akkor a RIC lehet a harmadik erő, és nem az Engedetlen Franciaország.

A sárgamellényesek pártjának minimum 12 EP-képviselője lehet, és Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettesnek a jövőben megalakuló frakciójához csatlakozhatnak. 

Mivel a frakciók között szétforgácsolódott francia 79 képviselő jelentős része új és tapasztalatlan politikusból fog állni, ezért a franciák nem fognak semmilyen fontos tisztséget betölteni az Európai Parlament különböző szakbizottságaiban.Jelenleg a Gazdasági Bizottságot vezeti egy veterán francia baloldali politikus, Pervenche Berès, a Petíciós Bizottságnak is francia szocialista EP-képviselő az elnöke, Virginie Rozière személyében.

Pervenche Berès – a várható bukástól tartva – már jelezte, hogy nem indul a májusi EP-választáson, Virginie Rozière pedig ugyan jelölteti magát, de nincs esélye bejutni.

A franciáknak így csak egy bizottsági alelnöki tisztség fog maradni, mivel a néppárti Arnaud Danjean megtarthatja meg a Külügy Bizottságban betöltött alelnöki tisztségét, mert ő lesz a Republikánusok listavezetője.

Franciaország tehát szakbizottsági elnök nélkül marad az Európai Parlamentben, ami óriási presztízs- és befolyásvesztést jelent egy magára nagyhatalomként tekintő állam számára.