Dacból indult mozgalom ágyazna meg az új európai országnak

Egy kis katalán faluból indult az a mozgalom, amely vasárnap Barcelonában ér csúcspontjára. Most rendezik ugyanis a Katalónia függetlenné válásáról szóló népszavazás-sorozat utolsó fordulóját. A referendum ugyan nem hivatalos, és az eredmény nem kötelező, de támogatói szerint már rövid távon egy új ország megszületésével kecsegtet.

"Nem hiszem, hogy járványszerűen elterjedne" - mondta José Luis Zapatero spanyol miniszterelnök 2009 őszén, amikor egy alig pár ezer lelkes, Barcelonától 40 kilométerre északra fekvő faluban, Arenys de Munt-ban, a helyi önkormányzat támogatásával, de civil kezdeményezésre népszavazást tartottak Katalónia Spanyolországtól való függetlenedésétől. Zapatero nagyobbat nem is tévedhetett volna.

A semmilyen hivatalos szerv által el nem ismert, nem kötelező érvényű, szimbolikus voksoláson 2569 ember - a résztvevők 96,2 százaléka - szavazott igennel arra a kérdésre, hogy "Egyetért-e azzal, hogy Katalónia független demokratikus önálló állam legyen az Európai Unión belül?"

Az emberek úgy gondolták, elég volt - mondta az [origo]-nak Partal Vicent, a Vilaweb, az első és legjelentősebb katalán nyelvű hírportál főszerkesztője a 2009-es voksolásról. A szavazást elsősorban dacból szervezték annak idején a kis településen. Egy reakció volt arra, hogy a spanyol alkotmánybíróság megsemmisítette azt a katalán autonómiát kiterjesztő rendeletet, amelyet előzőleg jóváhagyott a katalán és a spanyol parlament is, illetve hivatalos népszavazás is megerősített. "Hogy dönthetett 6-7 bíró egy olyan dologról, amelynek hármas legitimációja volt?" - kérdezte Vicent Partal. A kérdéses rendeletet elsősorban spanyol ellenzéki pártok támadták, főként mivel preambulumában az a kifejezés szerepelt, hogy "katalán nemzet".

Andorrától Szardíniáig

A történelmi katalán föld (Paisos Catalans) végighúzódik a Pireneusi-félsziget keleti partján, a francia határon túlról Andorrán át egészen Valenciáig, de ide számolják a Baleár-szigeteket, illetve a szardíniai Alghero egy részét, amelyet katalán nyelvet beszélők laknak. A hivatalos katalán autonóm terület ennél azonban kisebb.

A katalán nemzet a középkorig vezeti vissza gyökereit: Barcelona hercegei alig 11 évvel a magyar államalapítás előtt szakadtak el a Frank birodalomtól. A katalánok ekkor ízlelték meg először a függetlenséget, amelyből később nem sok jutott nekik. A 15. században alkottak egyfajta alkotmányt is - amely a legrégibbiek egyike -, de nem sokkal később a földjük Spanyolország részévé vált. A 20. században két alkalommal is volt saját parlamentjük, de az esetek többségében erős spanyol befolyás - vagy elnyomás - alatt éltek.

Francisco Franco diktatúrája alatt volt a legerősebb az elnyomás - tiltották például a katalán nyelv használatát -, elsősorban azért, mert a spanyol polgárháborúban a köztársaságpártiak oldalán álltak. Autonómiájukat csak 1980-ban nyerték vissza, azóta igyekeznek ezt bővíteni, de a teljes függetlenedés egészen a vitatott 2009-es spanyol alkotmánybírósági döntésig nem volt napirenden. Utána azonban elszabadultak a dolgok.

Kinőtte magát

Az Arenys de Munt-ban tartott népszavazás - amelyet egy bíróság is megpróbált betiltani, sőt Francisco Franco egykori spanyol diktátor máig működő pártja, a Falange Espanola is tartott utcai tiltakozást a kezdeményezés ellen - Zapatero jóslata ellenére széles körű társadalmi mozgalommá nőtte ki magát.

Olyannyira, hogy két év alatt több mint 530 településen tartottak hasonlót, amelyeknek a végeredménye is hasonlóan alakult, jóllehet a faluban 41 százalékos részvételi arány a 2009 decemberben egyszerre több mint 160 településen tartott referendumokon 30 körülire, majd a legutóbb, tavaly júniusban a Barcelonától alig 20 kilométerre fekvő Sabadellben tartott népszavazáson már alig több mint 12 százalékosra esett vissza. Vicent Partal szerint azonban úgy kell szemlélni ezeket az eredményeket, hogy a kezdeményezés híján van mindenféle hivatalos támogatásnak, önkéntesek dolgoznak rajta, és így is voltak helyek, ahol meghaladta a részvétel az európai parlamenti választások részvételi arányát.

A Vilaweb főszerkesztője egy másik példát is említ: Barcelona városa tavaly népszavazáson akarta eldöntetni, miként építsék át a várost kettészelő legjelentősebb sugárutat, az Avinguda Diagonalt. A négymillió euró adófizetői pénzből szervezett referendumon a szavazók alig 11 százaléka voksolt. Ehhez képest a függetlenségi népszavazás most vasárnapi barcelonai fordulóját 80 ezer euróból szervezték, főként önkéntesek, és a nem hivatalos becslések szerint a szavazók - egy hónapja lehet leadni a voksokat különböző kijelölt helyeken - száma meghaladja a tavalyi városi népszavazás részvételi adatait - mondta Partal Vicent az [origo]-nak.

Még egy forradalom?

A népszavazás-sorozatnak a hétvégi barcelonai voksolása lesz az utolsó, és legjelentősebb fordulója. Több mint 1,4 millió ember voksolhat, ez lesz a legnagyobb népszavazás a sorozatban. A jó részvételi arány, ha például 300 ezer felett lesz a szavazók száma, Partal szerint felér egy politikai forradalommal, de az se számít kudarcnak, ha csak 100 ezren szavaznak. Akkor is hozni fogják a tavalyi önkormányzati népszavazás eredményeit - mondta.

A sikerben sokáig kételkedtek a katalánok politikai vezetői is, ám ahogy a mozgalom egyre szélesebb körűvé vált, sorra álltak be mögé. Januárban Jordi Pujol, veterán katalán politikus közölte, hogy nincs más útja a katalán nemzet fennmaradásának, csakis a függetlenség, pedig több mint 20 évig volt az autonóm régió elnöke (még Franco uralma alatt kezdte), és aktív politikusként mindig a térség Spanyolországba történő minél zökkenőmentesebb beilleszkedésén munkálkodott. Pujol április elején mégis bejelentette, hogy már előzetesen leadta szavazatát az elszakadás mellett. Csatlakozott hozzá a katalán parlamentben a többséget birtokló Convergencia i Unió (CiU, Összetartás és Egyesülés) számos tagjai is.

A spanyol alkotmánybírósági döntés által kiváltott dacon kívül gazdasági érvekkel támasztják alá a függetlenségpártiak az elszakadást: a gazdaságilag jól teljesítő régió sokkal többet tesz be a közösbe, mint amennyit kapnak belőle. Vicent Partal szerint például míg nekik problémáik vannak az egészségüggyel (ez az egyik terület, amelyben teljesen önállóak), és a kórházak fenntartásával, Spanyolország más részein luxuskörülmények között gyógyulnak a betegek, többek között az általuk a közösbe beadott pénzből.

"Az tesz minket egy nemzetté, hogy együtt szavazunk"

A főszerkesztő szerint azonban a legfontosabb érv, hogy a katalánok saját maguk határozhassák meg a jövőjüket. "Senki nem akadályozhatja meg az embereket, hogy eldöntsék ezt" - mondta. A függetlenségpártiakkal szimpatizáló Partal ugyanakkor jelezte, a kampány nem az igenekről szól, hanem arról, hogy lehetőleg minél több ember elmenjen és szavazzon, hogy valóban érvényesüljön az emberek akarata. A szavazás legitimitásához ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy azok is elmenjenek, akik nemmel szavaznának - mondta. Itt egy, szavazásra buzdító reklámfilm, angol felirattal:

A szervezők igyekeznek a hagyományos nacionalizmus látszatát is kerülni, például mindenki szavazhat, aki ott lakik és beszéli a nyelvet - a katalánt - függetlenül attól, hogy tősgyökeres katalán, pakisztáni, kelet-európai vagy épp afrikai bevándorló. Erre szükség is van, a térségben élők harmada nem helyben született, de ez nem jelent problémát a főszerkesztő szerint: "Az tesz minket egy nemzetté, hogy együtt szavazunk" - mondta.

Azonnali gyakorlati eredményt azonban nem vár a kezdeményezéstől. Pedig a katalán parlamentben napirenden van egy, a függetlenséget egyoldalúan kinyilvánító nyilatkozat elfogadása, amelyet egy függetlenséget szorgalmazó apró párt, a parlamentben négy hellyel rendelkező Solidaritat Catalana per la Independencia, (SI - Katalán Szolidaritás a Függetlenségért) nyújtott be. A képviselők április 13-án szavaznak róla, de a javaslat Partal és mások - például a Catalonia Direct blog - szerint sem túl esélyes. A képviselők ugyanis - noha sokan közülük nyíltan vállalják, hogy igennel szavaznak a nem hivatalos referendumon -, túl elhamarkodottnak tartják a lépést.

A folyamat azonban megállíthatatlan az újságíró szerint. Öt éve még elhanyagolható volt a függetlenség támogatottsága, de az utóbbi 3-4 évben folyamatos erősödést mutatnak a felmérések. A következő lépés egy teljesen hivatalos népszavazás lesz az ügyben. Ennek kiírása ugyan még nincs napirenden, de Partal szerint "nagyon kevés éven belül" történni fog valami. "Az EU-ban ezt nem lehet megállítani."