"Az élet nem a politikával kezdődik"

Fekvőtámasszal gyúr a népszavazásra, a mókuskerékpolitika végét ígéri és családjától kapja a lelkierőt. Nem demokratikus gazdaságokról, generációs határokat feszegető fiatalokról és a politikus igazságáról beszél. Pillantás a népszavazási kampányra Orbán fekete mikrobuszából.http://videa.hu/flvplayer.swf?v=fegES3LmENntMgRD 

Hátsó lépcsőkön követem az öltönyös férfit, akit tagbaszakadt fülhallgatós férfiak, pár másik öltönyös, és néhány kosztümös nő kísér. Kezet fog a portással, begyűjti a jókívánságokat, és a fekete mikrobuszhoz lép, közben búcsúzik vendéglátóitól. A hátsó ülésről már sürgetve integetnek felém. Szaladva megkerülöm az árnyékos soproni kisutca közepén várakozó kocsi orrát, belehuppanok a vajszínű bőrülésbe, majdnem egyszerre vele.

"Nemeskürty tanár urat idézve: 'Ki maga és miért?'" - kérdezi félmosollyal, miközben fojtott zúgással becsukódnak a motoros tolóajtók, a zárszerkezet csattan. Orbán Viktor szolgálati autójában ülünk, Győrig meg sem állunk.

Arca kisimult

Előveszi a Magyar Nemzetet, elmerül a lapban. Örömmel konstatálja a keddi számban megjelent régi MSZP-s plakátot, amelyen többek között a gázáremelést, vizitdíjat tagadó állítások szerepelnek. Rácsodálkozik az Oscar-díjkiosztóra, és Szávay Ágnes legutóbbi eredménye után érdeklődik. Készséges munkatársa a hátsó ülésen utána is néz: Sarapova visszalépett - mondja kis idő elteltével. Orbán vidáman élcelődik.

Nem tűnik túl fáradtnak, arca kisimult. Kilenc kampányállomáson van túl, és van még hátra bőven. "Tizenkilenc, ennyi megye van az országban, mindenhova szeretnék eljutni." Többnyire egy napra jut egy település, de van amikor kettő is. Többek között polgármesterekkel találkozik, kórházakba látogat, helyi vállalkozókkal tárgyal, néha belefér egy kis séta a sétálóutcán. Rendre kisebb csoportosulás alakul ki körülötte. A napokat általában helyi Fidesz-aktivisták körében zárja.

Feszített a tempó. Sopronban is összevont interjút ad több helyi médiumnak, és alig végez, már a kocsiban ül. A városhatárt elhagyva a sofőr rákapcsol, Orbán a tolóablakot piszkálja: süvít a menetszélben. "Ez olyan, mint hogyha egy hegesztőtől azt kérdezi, hogy bírja egész nap" - válaszolja arra a kérdésre, hogyan bírja a tempót - "ez a szakmám, bírni kell, vannak alkalmassági kritériumok, szerencsére - eddig úgy tűnik -, hogy ezeknek nem vagyok híján." A fizikai, a szellemi és a lelki kondíciót említi, közben saját szavába vágva álmélkodik, amikor impozáns platánsor villan be balról, és tűnik el a távolban. "A kutyafáját! A kutyafáját! És csak egyik oldalon van? Kivágták a másik oldalt? Mi történt ezzel?"

Fekvőtámasz és kitekintés a világra

"Nagyon jó lelki kondícióban kell lenni. Egy kampány során olyasmiket vágnak - különösen az ellenfelek - az ember fejéhez, amit egy ártatlanabb lélek nagyon nehezen tud elviselni. Fontos, hogy rólunk ez leperegjen, mert egyébként nem marad erőnk a munkára." Lelki kondíciójáról a családja gondoskodik, a fizikait pedig a kampány alatt fekvőtámasszal tartja rendben. Hogy mennyit nyom le azt nem árulja el. "Hát amennyit bírok, sokat." De a hosszú távolléteket a gyerekek nehezen tolerálják, "szóval okos lehet az ember, de szép sose".

A szellemi kondíciót sok olvasással és a nagyvilágra kitekintéssel teremti meg. "Nem szabad provinciálisnak lenni. Ha az ember beleássa magát a magyar belügyekbe, becsukja a fülét és a szemét, és nem fordít intellektuális energiát arra, hogy megértse a világot, akkor borzalmasan poros, provinciális, unalmas, és beszűkült lesz. Akkor a saját kérdések megoldásában is leromlik a teljesítőképessége."

A nagyvilágban "a demokratikus piacgazdaság és a nem demokratikus gazdaságok világméretű befolyásért folyó küzdelme" foglalkoztatja - Oroszországot és Kínát említi példaként utóbbira. "miközben mókuskerékbe zárva éli a magyar politika a mindennapjait". A másik izgalmas kérdés szerinte a gazdasági és politikai érdekeket egyaránt érvényesítő, állami tulajdonban lévő "hatalmas pénzügyi alapok" létrejötte. "Ez egy olyan kihívás, amely felkészületlenül érte a nyugati világot, és amely válaszokat követel... Patikamérlegen kell adagolni a privatizálást, az állami szféra és a magánszféra együttműködésének újszerű formáit is keresve, nemzetstratégiai szempontból jelentős ágazatokban az állam nem mondhat le a nemzetbizonsági érdekek érvényesítéséről" - sorolja, mik lehetnek a hazai válaszok.

Mókuskerékpolitika és generációs határok

A beszélgetésnek a 85-ös út városi és országúti szakaszai adnak sajátos ritmust: előbb hosszú kocsisorokat előzünk barna földek mellett süvítve, majd csendben folyunk a forgalommal a házak között.

Előbb a mókuskerékpolitkáról beszél a Fidesz elnöke nagy hévvel, amelyre "a hazugsággal folytatott küzedelem", az "őszinteséget biztosítani hivatott alkotmányos módszerek kikerülése, negligálása ítél bennünket", amelyből szerinte a népszavazással lehet kikerülni. "Politkai lecke, hogy ne mondjam móres" - mondja a referendumra, amelyre a szavazók megtaníthatják nem csak a jelenlegi, hanem a mindenkori kormányt.

Utóbb nevelési alapelveit - "a gyerekek nem beszélhetnek akárhogy az anyjukkal, tiszteljék a nagyszüleiket" - és fiatalokkal kapcsolatos fölfogását - "annak a fiatalságnak, amely elfogadja az élet azon határait, amelyet az előző nemzedékek jelöltek ki, teljesítménye csekélyebb lesz" - ecseteli. A határok el nem fogadásának is van azonban határa szerinte. "Nem kell mindent kipróbálni ahhoz, hogy az ember nemet mondhasson rá (...) legyen szó például kábítószerről, vagy éppen az ivásról (...) épp ez az a határ amit nem kéne feszegetni". Inkább a provinciális hazai politika megújítását várja a fiataloktól. "Szedjék össze magukat, fogalmazzanak meg új gondolatokat, új programokat Magyarország számára."

Van igazsága

Időnként köhintve köszörül egyet hangján. Benyom egy fél banánt. Igazgatja zokniját a szövetnadrág alatt. "Az élet nem a politikával kezdődik" - mondja arra a kérdésre, mi lenne, ha valamelyik gyermeke politkusnak akarna állni. Tanulni, tapasztalatot gyűjteni küldené "magam is ezt tettem". "És kezükbe adnám mindenképpen Ravasz Lászlónak azt az írását, amely arról szól, hogy ahhoz, hogy az emberek elé kiállj, és valamiről megpróbáld őket meggyőzni, kell legyen egy igazságod."

Neki már az elejétől kezdve van, bár elismeri, akkor még egyszerűbb volt. "Ez arról szólt, hogy a szabadság jobb mint a diktatúra és a nemzeti függetlenség az mindennél fontosabb." Manapság azonban "kevésbé látványos az igazságtalanság, amivel szemben az igazszágot meg kell fogalmazni". Szerinte most ez abból áll, hogy "egy hanyatló, leszakadó, állapotból kellene Magyarországot bizakodó, energiával teli, fölzárkózásra képes országgá alakítani".

Bőven túl vagyunk már félúton. Kolléganője finom mozdulattal jelzi: lassan vége a beszélgetésnek. Orbán elkéri az aznapi programot, átfutja. Aztán tréfálkozik a sofőrrel, hogy ki vezessen este Felcsútig - a fociakadémián lesz megbeszélés. Megeszi a maradék banánt, hátradönti székét - lazít. Közvetlenül Győr előtt felül, városházi szendvicsre vágyik, a hátsó ülésről kínált sajtost nem kéri. A délutáni programot latolgatja, és az éjfélre várható vacsorán viccelődik halkan. Feldöccen a kocsi a díszes épület előtti járdára, kattannak és zúgva kitárulnak az automata ajtók. Orbán energikusan kiszáll a jobb oldalon.