A szélütés nemcsak az idősek betegsége

Az időszámításunk szerinti második századból származó orvosi beszámolókból kitűnik, hogy az orvosok úgy hitték, hogy a szélütés megelőzhetetlen és gyógyíthatatlan. Ez a nézet egészen a XVI. századig tartotta magát, amikor a betegség egy új dimenzióval bővült: a szélütést Isten csapásának vélték. A szélütés angol megfelelője, a 'stroke' (=csapás) is ebből a korból, az "Isten csapása" kifejezésből származik.

Az ősi kínai orvosok úgy hitték, hogy a stroke-hoz hasonló folyamat az emberi szervek mindegyikében előfordulhat - ami részben igaz is, hiszen a szélütés érrendszeri megbetegedés eredménye, mely a test különböző részeiben más és más problémákat okozhat. Az agyi érbetegségek - mint például a stroke is - ezek közül a legnagyobb "csapást" jelentik a beteg számára.

Mi is történik szélütéskor?

A szélütés az agyban történik, és az agyban fejt ki az esetek harmadában halálos, harmadában pedig maradandó károsodásokat okozó hatást. A szélütésről akkor beszélünk, amikor az agyi vérnyomás kóros csökkenése következtében az agy egyes részeinek vérellátása megszűnik (agyi infarktus, az esetek kb. 80%-ában) vagy vérzés (agyvérzés, az esetek kb. 20%-ában) lép fel. Ennek következtében az agy egyes részei elhalnak, melyek nem regenerálódnak. Ezért a stroke ellen nincs "ellenszer", ezért is nagyon fontos a szélütés, illetve egy második, harmadik stroke megelőzése.

Az első stroke után különösen nagy szerepe van a prevenciónak, hiszen az első szélütés után tízszer nagyobb az esélye egy újabb katasztrófának, ami az esetek többségében lényegesen súlyosabb, mint az azt megelőző.

Nemcsak az idősek betegsége

Tévhit, hogy a stroke csak az idősek betegsége. Előfordulhat csecsemőknél, kisgyermekeknél, fiatal felnőtteknél és időseknél is. Előfordulásának valószínűsége az időseknél a leggyakoribb, ami azzal áll összefüggésben, hogy a szív rendellenességei (infarktus, ritmuszavar) ebben a korban gyakoribbak, és a háttérben gyakran álló érszűkület általános érelmeszesedés talaján jön létre, ami erre a korra fejlődik ki. A stroke-os betegek körülbelül egyharmada viszont 65 év alatti.

Rizikófaktorok

A stroke kialakulásában számos tényező játszik közre, melyek egy része nem befolyásolható. A befolyásolható tényezők képezik a rizikófaktorok nagyobb csoportját, melyek csökkentésével drasztikusan lehetne csökkenteni a szélütések számát.
Ezek közé tartoznak az életmóddal összefüggő rizikófaktorok és a stroke rizikóját növelő betegségek.

Dohányzás: a dohányosok relatív stroke-rizikója kétszeres, de az erős dohányosok között a stroke előfordulása kétszerese az enyhe dohányosokban (20-nál kevesebb napi cigarettát elfogyasztók) megfigyelhetőnek.

Alkohol: több, gyakran ellentmondó közleményből levonható és ma már elfogadottnak tekinthető végső következtetés szerint az alkoholfogyasztás és a stroke között meghatározható összefüggés alapján az enyhe, illetve mérsékelt (maximum: bor 240ml/nap, sör 720 ml/nap, tömény 90 ml/nap) és megfelelő minőségű alkohol fogyasztása fajtától és nemtől függetlenül némileg csökkenti a stroke rizikóját. A krónikus alkoholizmus hatása viszont ezzel ellentétes, mely négyszeresére növeli a stroke rizikóját.

Szájon át szedett fogamzásgátlók: a magas ösztrogéntartalmú (50 mg fölötti) fogamzásgátló tabletták korai generációi jelentősen, kb. ötszörösére növelték a stroke rizikót. Az újabb szerekre vonatkozóan még kevés adat áll rendelkezésre. Migrén miatt kezelt betegekben fogamzásgátló szedése mellett a stroke rizikója feltűnően magas: 13,9%.

Fizikai aktivitás: a rendszeres fizikai aktivitás hiánya igazoltan kedvező hatású a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulása szempontjából, amely főleg férfiaknál kiemelkedő probléma.

Étrend: a vérnyomáson, a koleszterin- és vércukor-koncentráción, a túlsúlyon és az érelmeszesedés tényezőin keresztül érinti a stroke-rizikót. A nátriumfelvétel csökkentése (kevesebb só), a káliumfelvétel növelése, a halfogyasztás csökkenti a stroke rizikóját. A stroke rizikóját egyes betegségek is növelhetik, melyek többsége összefüggésben vannak az életmóddal is.

Magasvérnyomás-betegség: a hipertóniások között a stroke rizikója 3-4-szer nagyobb, mint a nem hipertóniásoknál, és még az enyhe határértéknek megfelelő vérnyomás-emelkedés is lényegesen növeli a rizikót. Korszerű kezeléssel jelentősen csökkenthető a stroke előfordulási gyakorisága. A magas vérnyomás megfelelő kezelésével optimális esetben akár a stroke-esetek 70%-a is megelőzhető lehetne!

Szívbetegségek: a szív eredetű embólia az esetek 15-20 százalékáért felelős, de fiatalabb korban még magasabb az arány, 23-26%.

Szívinfarktus: akut szívinfarktust követően a szélütés előfordulási gyakorisága 1-2%/év, azonban az első hónapban lényegesen magasabb (31%).

Cukorbetegség: a szélütés kockázatát több mechanizmus révén növelheti. A cukorbetegség típusától és súlyosságától függően a stroke-rizikó növekedése 2-3-szoros.

A befolyásolható tényezők mellett vannak nem befolyásolható tényezők is:

Kor: az életkor növekedtével megnő a stroke valószínűsége is. A stroke-os betegek kétharmada 65 éven felüli. (A hazai stroke betegek kb. 5-10 évvel fiatalabbak a nyugat-európai országok stroke betegeinél!) A megbetegedések aránya a 60-80 évesek korcsoportjában a leggyakoribb. Sajnálatos ugyanakkor, hogy már 20 éves kortól kezdődően nem jelentéktelen a betegek száma. Népegészségügyileg a férfiak esetében 40 éves kor fölött, a nők esetében 50 éves kor fölött kell jelentős előfordulással számolni. 50 éves kor felett 10 évenként megduplázódik a szélütés kockázati tényezője.

Nem: még nem tisztázott okok miatt a szélütés 25 százalékkal magasabb arányban fordul elő a férfiak, mint a nők körében. A nők 4-5 évvel később szenvednek el valamilyen stroke eseményt, mint a férfiak, azaz a férfiak átlagéletkora 4-5 évvel alacsonyabb, mint a nőké.

Családi vagy egyéni anamnézis: a családban előforduló agyi érbetegség szintén tényező lehet. Amennyiben az egyén már élt át stroke-ot vagy tapasztalta a figyelmeztető jelzéseket, magasabb a valószínűsége, hogy a későbbiekben stroke-ja lesz. A szélütésen átesettek több mint fele 8 éven belül meghal, a hosszú távú kilátások a férfiak esetében rosszabbak.

Az összefoglalt rizikófaktorokon kívül számos kockázati tényező játszhat közre a szélütés kialakulásában. Ezek az esetek túlnyomó részében együtt fordulnak elő, ami tovább növeli a szélütés fellépésének esélyét.

A stroke tünetei

A stroke-nak az esetek többségében fenyegető tünetei vannak, ezek:
- végtaggyengeség, féloldali jellegű bénulás,
- látászavar: egyszemes látás, látásvesztés, kettős látás, látótérkiesés,
- beszédzavar: beszédértési zavarok, szóformálási nehézségek,
- zavartság, erős szédülés, fejfájás,
- hirtelen fellépő eszméletvesztés.
Ezek a tünetek lehetnek múló jellegűek is, ami egy szélütés előjele is lehet. A tünetek együtt vagy külön-külön is előfordulhatnak. A szélütésnek több formája van, pontos diagnózist gyakran csak a szakorvos tud felállítani.

A szélütés utáni első órák a túlélés és a maradandó károsodások elkerülése szempontjából kritikusak, ezért már a szélütés gyanúja esetén is azonnal mentőt kell hívni!

Bármennyire meglepő, a stroke legtöbbször délelőttre időzíti csapását. Kimagaslóan sok szélütést észlelnek 8 és 10 óra körül, lényegesen többet, mint az éjjeli órákban.

Menteni a menthetőt

A szélütésen átesett betegek közül minden harmadik beteg életét veszti, a túlélőknek a fele pedig a következő 5 évben hal meg ismétlődő agyi történés miatt. A fiatal betegek többsége munkaképes is maradhat. A szélütést elszenvedett betegek egy részében az idegrendszer összes vagy legtöbb eredeti működése visszatér, és évekig normális életet élhetnek. Mások fizikailag és szellemileg is károsodnak, képtelenek rendesen mozogni, beszélni vagy enni. A féloldali bénulással járó esetek 50 százalékában és a kevésbé súlyos tünetekkel járó esetek többségében a kórház elhagyása után idővel néhány mozgás visszatérhet, és a betegek végül képesek alapvető szükségleteik ellátására. A heveny időszak számos további betegség forrása is lehet (trombózis, tüdőgyulladás, depresszió).

A szélütés - a maradandó károsodások nagy aránya miatt - nagy terhet ró a betegekre, a betegek családjára és az egészségügyre.