"Anti-ana"

Goldie Hawn lánya, Kate Hudson precedens értékű pert nyert egy brit bulvárlap ellen, mert az azt írta róla, hogy anorexiás. Vége lehet talán annak a korszaknak, amely olyan "rém-kultjelenségeket" hozott létre, mint például az USA-ban a "pro-ana", azaz az anorexia-támogató mozgalom?

Oscar-jelöltség és különféle filmszerepek ide vagy oda, Kate Hudsont - Goldie Hawn színésznő lányát - akkor kapta fel igazán a nemzetközi bulvársajtó, amikor tavaly nyáron, másfél évvel az első gyereke, Ryder megszületése után, lógó ruhás, csont-és-bőr képek jelentek meg róla.

Nosza, több se kellett: a színésznő anorexiás - terjedt el a hír -, itt egy újabb példája annak, miként válnak a hírességek korunk virtuális ideálképeinek áldozataivá. A National Enquire (NE) brit kiadása, tavaly októberben pedig szépen meg is írta a sztorit: "Kate Hudson halálra éhezteti magát".

Július végén a színésznő megnyerte azt a pert , amit az NE ellen indított e tartalom miatt. A lapnak nemcsak hivatalosan bocsánatot kellett kérnie a színésznőtől, de még kártérítésre is kötelezték, mert "nem írtak igazat". Hudson ügyvédje, Simon Smith úgy nyilatkozott: "A cikk mélyen bántó és méltatlan volt."

A színésznő azt mondta: "Megpróbáltam nem odafigyelni mindarra, amit a bulvárlapok firkáltak -, de ezzel átléptek egy határt. Nem akarom ugyanis, hogy azt gondolják rólam: nem eszem csak azért, hogy címlapra kerüljek. Az anorexia egy nagyon komoly betegség. Nem lenne szabad, hogy pletykalapokban írogassanak róla - inkább segíteni kellene annak a rengeteg fiatal lánynak, aki szenved ettől."

Meglepő, nemde? Nem csak az, hogy Hudson megnyerte ezt a pert, de az is, hogy kiállt az anorexia ellen, amely köztudottan sokkal több hírességet érint, mint ahogy azt ők bevallják. "Ez talán azt jelenti: vége van annak a korszaknak, amikor a bulvárlapok csak arról tudnak írni, melyik hírességnek, milyen testi hibája van?" - tette fel a kérdést Kira Cochrane a Guardian című brit lapban, július végén.

Pellengérre állítva

Ez a perdöntés teoretikusan "masszív" figyelmeztetést kell, hogy küldjön a bulvársajtónak, amely - ahogy a Guardian írta - nem csinál mást évek óta, mint "köztulajdonnak tekinti" a női testet. Egyre-másra jelennek meg a pattanásokról, a túlsúlyról, az elrontott plasztikai műtétek nyomairól vagy a rosszul applikált barnítókról, illetve a lesoványodott testeken, a bőr alól kirajzolódó csontokról készült fotók - ezekkel (főleg a popkultúra iránt nagyon is fogékony briteknél) bármilyen lapot el lehet ma adni. "Ha a sztárok pert tudnak nyerni a bulvárlapok ellen, mert azok azt állítják, hogy táplálkozási zavaraik vannak, akkor, kishaver - a média jó nagy pácban ül!" - írta cinikusan Cochrane.

Rendben: a női test mindig is a figyelem középpontjában volt -, de a részletek sosem ennyire. Nicole Richie (Lionel Richie lánya), Paris Hilton szállodaörökös vagy Victoria Beckham ex-Spice girl például nem azért szerepel olyan sokat a bulvármédiában, mert valami nagyon fantasztikusan teljesítenének egyébként, hanem azért, mert égtelenül soványak.

Az elmúlt évek kulturális-társadalmi mechanizmusai nem csak azt hozták, hogy egy sztár félhetett attól, ha egy picit kövérebbnek látszott egy lapban a kelleténél, hanem azt is, hogy a túlzott soványságért ma megbélyegzik. Mert hogy a kor kemény próba elé állítja a nőket: úgy érzik, alkalmazkodniuk kell egy (leginkább vékony) ideáltípushoz - ami borzasztóan nehéz dolog, lévén, hogy mindenki más alkattal bír -, így aztán a sikertelenség kárörömöt szül.

Egyrészt, mindenkiben ott van a vonzódás, a kíváncsiság a furcsa és a szokatlan iránt. Másrészt, ilyen időkben jólesik és megnyugtatja a lelket egy kis szörnyülködéssel kevert önigazolás: "Ha még az sem bír tökéletes lenni, akinek minden lehetősége, pénze és ideje megvan arra, hogy a maximumot hozza ki magából, akkor nekem igazán megvan a felmentésem! Én legalább normális vagyok. Nem úgy nézek ki, mint aki azonnal éhen hal. Én nem sanyargatom agyon magam, ráadásul úgy, hogy a nagy nehezen lefogyasztott testemet még csak nem is tartja senki sem vonzónak..."

Ugyanakkor az ilyen önigazolás - ahogy Cochrane írja -, kétélű dolog. A sztárok testének közszemlére tétele és vizslatása ugyanis azt sugallja, hogy minden nő teste szabadon megtárgyalható, az élet minden területén kritizálnak, minősítenek minket: mindenki figyel, a család, a barátok, a munkatársak.

Hollywoodi mérce

A sztárok fővárosában, a kamerák állandó kereszttüzében igen nehéz megfelelni az elvárásoknak. Van, akinél egészen komoly betegségig fajul a folytonos tetszeni akarás. Nicole Richie és Lindsay Lohan színésznők egyaránt az ájulásig éheztették már magukat. Christina Ricci színésznő, Jessica Alba vagy Paula Abdul énekesnő is étkezési zavarban szenvednek. A Spice Girls együttes tagjai közül hárman is - Victoria Beckham, Geri Halliwell és Melanie C - is bevallották, hogy étkezési zavaraik vannak: anorexiásak. A sors Jane Fonda színésznőt sem kímélte: közel harminc évig küzdött bulímiával.

Az anorexia és a bulímia a férfiakat sem kíméli: Billy Bob Thornton színész és Elton John popsztár évtizedekig küzdöttek az ellen, hogy megszállottan foglalkozzanak a testsúlyukkal. Mindezidáig ezeknek a vallomásoknak nem volt túl sok hatásuk: az ideálok megszállott kergetése egyelőre még folyik. Egy brit magazin például lemondott egy fotózást, amikor kiderült, hogy a tervezett címlaplánynak, Keira Knightley Oscar-díjra jelölt angol színésznőnek nincsenek elég nagy mellei. Kelly Clarksonnal, az amerikai Megasztár győztesével pedig felbontottak egy reklámszerződést, mert "túlságosan pufinak" találták az énekesnőt.

Victoria Beckham: kimódolt póz, pálcika test