Manók a lakásban

Ha valaki még építkezés előtt áll, bizony, jogosan merül föl benne ez a kérdés. Van, aki arra szavaz, hogy a gyerekek közvetlenül a szülők mellett kapjanak helyet, sőt, talán közös ajtót is szeretnének. Más akár egy emelettel is távolabb látná szívesen a gyerekeket. Nos - ahogy olvasóink sejthetik - én a középutat választanám. Legyen a gyerekszoba egy szinten a szülőkével, de nem kell összenyitni a két helyiséget. Egy kis folyosó a két szoba között, egy mellékhelyiségnyi szünet megteremti az egészséges távolságot. A baba ugyanis csak az első hónapokban - első évben kívánja a szülők szoros közelségét. Legjobb, ha a babát a saját szobánkban altatjuk fél-egy éves koráig. Az éjszakai szoptatás miatt is ez a legkényelmesebb megoldás. A gyerekszobát ebben az időszakban játszóhelynek, tárolóhelynek használjuk.

Később áttelepíthetjük a kicsit a saját kuckójába. Hogy éppen mikor, azt a családnak kell eldöntenie. Rengeteg variáció lehetséges. Lényeg az, hogy találjuk meg a valódi okot, és amikor ezzel azonosulni tudtunk, akkor pateroljuk ki a babát a szülői hálószobából. Az egyik ok, hogy a baba megbízhatóan végigalussza az éjszakát, és semmi jelét nem mutatja, hogy szüksége lenne ránk. A másik, hogy mi akarjuk végigaludni az éjszakát, de nagyon.

Ha a baba elmúlt féléves, vagy már éjjel nem szopik, meg lehet próbálni az átszoktatást, de ez nem jelentheti azt, hogy a kicsit egyik napról a másikra magára hagyjuk éjszakai szorongásaival együtt. A legjobb, ha egy matracot rendszeresítünk a baba ágya mellé, és odafekszünk (ideiglenesen) a kicsi szobájába, amíg meg nem nyugszik. A baba álmára való vigyázás azonban nem elegendő érv amellett, hogy hagyjuk kihűlni a hitvesi ágyat. A harmadik ok - talán a legjobb - ha a baba szeretne önálló szobát, és ő maga indítványozza, hogy a maga rezidenciáján aludjon. Erre nem kerül sor másfél éves kor előtt, de bátran ki lehet várni.

Ahogy a gyerekek nőnek, a szülők egyre jobban örülnek annak, hogy nem nyitották egybe a két hálószobát. A kiskamasz este olvas, zenét hallgat, ha van tesója, susmorog. No,és fülel. Szóval: jobb a békesség. Mindenkinek legyen meg a maga területe, ahol a saját intim zónáját is tudja biztosítani.

Néhány jó tanács:

- a kicsinek már az első hetektől jelöljünk ki játszóterületet - tiszta takarót, lepedőt leterítve a földre. A rácsos ágyat csak pihenésre, alvásra használjuk
- biztosítsunk megfelelő teret a gyerekeknek. Az első években kevés gyerek bírja a szobafogságot, ha nem élheti ki mozgásigényét. A szoba szabad felületére helyezzünk szivacsmatracot ahol lehet ugrándozni, bukfencezni, hason fekve olvasni
- a villanykapcsolókat helyezzük derékmagasságba, így a felnőtteknek és az apróbb családtagoknak is elérhetők
- a mosdó elé kerüljön zsámoly, hogy a kicsi elérhesse a vízcsapot
- amíg a gyerek nem éri el rendesen az asztalt, használjunk magas etetőszéket, vagy hozzuk be az autóból az ülésemelőt. Sokkal jobb megoldás, mint ha minden étkezésünk azzal telne, hogy szidjuk, amiért kiborította, összekente, belekönyökölt stb.
- a lépcsők melletti korlátot érdemes úgy tervezni, hogy gyerekmagasságban is fusson egy kapaszkodó. Így sokkal kisebb az ideg-összeroppanás kockázata az "egyedül akarok menni!" korszakban
- kúszós korszakától kezdve következetesen, határozottan jelezzük a babának, mi az, amit nem szabad (terítőt lerántani, virágföldet enni, magnót szerelni stb.) Ezzel megbízhatóan megtaníthatjuk a "lakásban élés alapjaira", és később nem lesz állandóan alku (így hiszti) tárgya, hogy mit szabad és mit nem.