Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

Az én kisfiam most 18 hónapos, első gyermekem. Az utóbbi napokban fordult elő először, hogy amikor játszunk, egy idő után megpróbál megütni a kezével, játékával minden ok nélkül, és mosolyogva várja, hogy mit reagálok rá. Van, hogy a mesekönyv nézegetése közben egyszer csak gondol egyet, és megüt a könyvével. Volt olyan, hogy megitta tejet, amit adtam neki, utána pedig hozzám vágta az üveget. Eleinte szépen próbálom megmagyarázni neki, hogy ez csúnya dolog, aztán felemelem a hangom, de nem vesz komolyan, nevet és újfent megpróbálja.

Próbáltam rácsapni a kezére, de csak nevet, és ő is rácsap az enyémre. Kipróbáltam már azt is, hogy egyedül hagytam, és nem játszottam vele büntetésből, ilyenkor mindig utánam rohant, kedveskedett, aztán persze újra előjött mindez.

Általában, amivel megüt, azt elveszem tőle, és elrakom, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt helyesen teszem, mert ilyenkor sokszor mérgében megpróbál valami rosszat csinálni, például legutóbb elkezdte tépni a tapétát a falról.

Tanácstalan vagyok, mert nem sikerült megértetnem vele, hogy amit csinál, az nincs rendjén. Talán túlságosan pici még, és majd csak idővel lehet megmagyarázni neki? Mi a helyes teendő ebben az esetben?

Én arra gondolok, hogy a kisfiad valahol látott már ilyen "odaütést", lehet, hogy élőben, lehet, hogy a tévében. Először csak ki akarta próbálni, hogy mi is ez, hogy vajon mit szólsz hozzá. És lám, ez egy olyan dolog, amivel kiválóan fel tudja hívni magára a figyelmet: anyu elég mókásan sértődött arcot vág, mérgelődik, ős is visszaüt (tehát, ha neki szabad, nekem is szabad). Ez az a módszer, amivel biztos, hogy aktivizálni tud téged.

Azt javaslom, hogy egyáltalán ne üss vissza - semekkorát. És még egy nehezet: ne csinálj ebből az ügyből nagy dolgot. Rád üt, hozzád vág valamit, egyszerűen mondd meg neki, hogy nem szabad, mert neked fáj. Fogd le a kezét, hogy ne üthessen meg még egyszer. Ennyi. Semmi értelme a későbbi büntetésnek, a hosszabb magyarázkodásnak. Egy ekkora gyerek nem tudja még a bonyolultabb dolgokat összekötni, és az észérvek is nehezen hatnak rá. Próbálj meg türelmes lenni, néhány alkalom után már látni fogja a gyereked, hogy nincs semmi érdekes a verekedésben, és abbahagyja.

Ugyanez szokott történni, amikor az óvodás egyszer csak "csúnyán" beszél, vagyis ismételgeti az általa nem is értett csúnya szavakat, amiket mástól hallott. Ő csak azt látja, hogy ezzel sikerült felizgatni a szüleit, de fogalma nincs róla, hogy miért. Viszont az eredmény mindig nagyon érdekes. Ne legyen érdekes, akkor biztosan abbahagyja