Látvány-férfiak - avagy a fordított emancipáció

Csak pár éve annak, hogy a reklámfotókon, plakátokon a félig vagy szinte egészen meztelen nők mellett megjelentek a hiányosan öltözött férfiak is. A reklámgörlökhöz hasonlóan csupa napbarnított, szép testű - természetesen fiatal - férfit láthatunk márkás alsóneműben, miegymásban. Az idősebb férfiaknak is jut hely a plakátokon, például potenciaproblémák megoldását ígérő telefonszámokat hirdetnek. Akárhogyan is, a férfitest - egyfajta fordított emancipáció jegyében - az utcára került. A férfiasság egyik fontos jellemzője, a szexuális potencia pedig - a gyógyszergyártó cégek reklámkampányában -  nyilvános téma lett.

Az igazi férfi

Ha kinyitjuk a televíziót vagy amerikai típusú filmeket nézünk, vagy magazinokban lapozgatunk, látni fogjuk, hogy az "igazi" férfit fizikai erő és bátorság jellemzi, kizárólagosan heteroszexuális, sebezhetőséget jelentő érzelmeit, mint pl. bizonytalanság, gyöngéd igények stb. elnyomja, gazdaságilag független, kapcsolataiban nők és férfiak felett egyaránt fölényre törekszik, és igen fontos számára a szexuális "hódítás". Ez az üzenet folyamatosan, minden csatornán áramlik, miközben a konkrét, létező férfiak többsége nem ilyen.

Az erősebb nem atlétatrikós, susimacis képviselői, amint lekocognak a szeméttel vagy elballagnak a közértbe kis szatyrukkal - hát ők nem kifejezett akcióhősök. Bár ha útközben betérnek egy hangulatkarbantartó egységbe és megisznak egy fröccsöt, ott igencsak férfias beszédek hangzanak el, amíg aztán a házisárkányra vonatkozó tréfás utalások kíséretében hőseink továbbindulnak háztartási beszerző körútjukra.

A rövid hajú izomemberek, akiknek sajtóközleményekben is megszokottá vált állandó eposzi jelzőjük a "kigyúrt" , inkább emlékeztetnek az akciófilmek férfialakjaira. A többiek feletti fölényhez azonban csak fölös fehérjetömegükkel és félelmet keltő megjelenésükkel jutnak el. Ahogyan a Pepsi-szigeten hallhattuk, a vézna többség nem átallotta izom-csipcsiripnek nevezni őket.

A fitneszteremben és szoláriumban férfiasodó fiatalemberek más kategória. A márkás alsónadrág és arcvíz, a növekvő bicepszek és a stílus együttese, esetleg egy új autóval kiegészítve eurokonform férfi-külsőt mutat - a feminista szociológusok pedig elmehetnek... A férfidivatlapok és magazinok, miközben nem szűnnek meg propagálni a férfias sportokat és szórakozásokat, mégis valami kétértelműséget mutatnak. A sportos, férfias ruhák, a napbarnított, csábos vagy ádáz tekintetű férfi-manökenek szélfútta frizuráikkal valahogyan egyre jobban emlékeztetnek a női divatlapokra.

De hát, hol is van tényleg szükség a médiaüzenetben megjelenő férfiasságra? A szolgáltató szférában, az üzleti tárgyaláson, a cégvacsorán kapcsolatteremtő készségre, hajlékonyságra, érzelmi kultúrára van igény - ezek pedig a hagyományos szereposztás szerint inkább női tulajdonságok.

Látványpékség, látvány-férfi

Susan Faludi amerikai feminista szerző legutóbbi könyvében arra a kérdésre igyekszik választ adni, mi is történt a férfiakkal az elmúlt hatvan-hetven évben. Valami baj van a férfiakkal - írja. Manapság a férfiasság nem belülről jön, hanem fogyasztási cikkek és szolgáltatások igénybevételével, külsőségként, a férfiasság látszataként, díszítményként jelentkezik. És valóban, ha a férfimagazinok hátsó lapjait olvasgatjuk, tele vannak a férfiasság megjelenítéséhez szükséges segédeszközök és szolgáltatások hirdetéseivel, a pénisznövelő kezelésektől a hajbeültetésen át az edző- és kozmetikai szerekig. A technikai eszközök piaca is nagyobb részben erről szól, a hi-fi eszközök, digitális kamerák, az autós és motoros magazinok elsősorban a férfi fogyasztót célozzák meg.

A jó pénzért igénybe vehető túlélőtáborok, férfias kalandtúrák, fiatalabbaknak az extrém sportok mind a férfiasság lehetőségével kereskednek. Végül is mindez a régebbi időkben a gyakorlati élet által megkövetelt erőpróbákat igyekszenek pótolni, persze a nagyipar sajátos logikája és érdekei szerint. Ahogyan a kozmetikai és egészségipar minden életfunkciónkat apró részletekre bontja, és az egyes részfunkciókhoz külön iparágak alakulnak ki, úgy a férfias teljesítmények is felbonthatók az egyes izomcsoportok fejlesztésére, bizonyos képességekre épülő sportteljesítményekre stb. Az eredmény egy dinamikusan növekvő, rendkívül színes piac lesz, amelynek fogyasztói tematikus magazinok és prospektusok segítségével találják meg a férfias részszükségleteiknek megfelelő eszközöket. Az így létrejövő fogyasztói csoportok számára - a fogyasztás növelése érdekében - különböző fan-klubok és szerveződések is létrejönnek. Ezek a régebbi - mára már felbomlott - közösségi tevékenységeket, közösségi életet helyettesítik.

Most már lassan a második férfigeneráció nő fel, amelyet a televízió nevelt. Az új mentalitás, az új gondolkodásmód ráébredt, hogy minden lényeges dolog felbontható részletekre, a részletek pedig magas technikai színvonalon legyárthatók, és megfelelő vásárlással tetszés szerinti megjelenés állítható elő. Susan Faludi szerint ez a férfiasság a felszín férfiassága, csupán látvány, nem jár együtt a férfias jellem és egyéb hagyományos pszichológiai tulajdonságok kifejlődésével. A hagyományos értelemben vett férfiasságot sem a kultúra nem támogatja, sem az apák generációja nem tud elég erős mintát nyújtani hozzá. A férfiidentitásukat a magazinokban és a televízióban látható minták alapján építgető látvány-férfiak éppúgy a fogyasztói kultúra áldozataivá válnak, mint ahogyan az valamivel korábban a nőkkel történt.

Lust Iván