Vágólapra másolva!
Több ezer amerikai nő írta alá a Ms. magazin kiáltványát, amely tiltakozik az abortuszt illető törvényi szigorítások, az állam beleszólása ellen. A lépés oka egy tavasszal meghozott dél-dakotai törvény, amely korlátozza a nők szabad döntési jogát.
Vágólapra másolva!

1971-ben történt meg az először, hogy olyan nők, akik átestek abortuszon, nyilvános kiáltványt fogalmaztak meg a szabad döntési jog érvényesítése mellett. A 35 évvel ezelőtti petícióhoz - amelyet aztán eljuttattak a kormányhoz és különféle társadalmi szervezetekhez is - 343 prominens francia nő csatlakozott, a műtéten mindegyikük átesett.

A New York-i Ms. magazin 1972-ben ezt a példát akarta követni, és egy olyan kiáltványt jelentetett meg a debütáló számában, amely szintén a nők szabad döntési jogát követelte, mondván "abszurd, hogy bárkinek is beleszólása legyen abba, mit tesz egy nő a saját testével". A petíciót 53 olyan, jól ismert nevű amerikai nő írta alá, akik átestek a terhességmegszakításon.

Nem csoda, hogy annak idején mindkét megmozdulás felkavarta a kedélyeket, pláne, hogy az USA-ban ráadásul a hetvenes évek elején a babát elvetetető műtét még illegális is volt.

Azt gondolnánk, a helyzet azóta sokat változott. Akkor vajon miért érezte szükségesnek a Ms. magazin szerkesztősége, hogy 2006. október 10-én ugyanezzel a lépéssel rukkoljon elő? A lap őszi száma ugyanis több ezer olyan nő nevét közli, aki aláírta a "We Had Abortions" ("Abortuszunk volt") elnevezésű nyilatkozatot azzal a céllal, hogy továbbra is megmaradjon a nők szabad választási joga.

Dél-Dakota szigorú kormányzója

A mostani aláírásgyűjtést egy dél-dakotai eset váltotta ki: idén tavasszal az állam egyik konzervatív kormányzója, Michael Rounds az aláírásával érvényesítette az Egyesült Államok legdurvább abortuszellenes törvényét - adta hírül akkor a New York Times.

A rendelkezés szerint "az abortusz bűncselekmény - csakis akkor nem számít annak (és hajtható végre a beavatkozás), ha az anya élete veszélyben forog". A kormányzó a döntését azzal magyarázta, hogy "a történelem folyamán a civilizáció fokának igazi mércéjét az jelentette, hogy a társadalom miként bánik a legsebezhetőbb és legkiszolgáltatottabb tagjaival". Hozzátette: "E törvény támogatói hisznek abban, hogy az abortusz rossz, mert a még meg nem született magzatok a legsebezhetőbbek és legkiszolgáltatottabbak. Én egyetértek velük."

A Ms. magazin szerint a dél-dakotai eset "csak egy az újabb, a már most is meglévő abortuszt korlátozó és tiltó amerikai szabályozások közül (például fiatalokat, hadseregben szolgálókat és szegényeket illető restrikciók stb.)". Válaszképpen úgy nyilatkoztak: "Tudjuk: itt az idő, hogy azok a nők, akik tudatosan akarják az életüket alakítani, újra felálljanak és hallassák a hangjuk a hatalom felé."

A "kampány az őszinteségért és szabadságért" alcímmel futó mozgalom alapítói arra akarja a döntéshozók figyelmét felhívni, hogy "az abortusz egy rendkívül elterjedt, az amerikai nők milliói számára szükséges és fontos műtét az életük szempontjából", de elismerik, hogy "nem minden nő képes arra, hogy a petíciót aláírja".

Az egyik legfontosabb érvük, hogy az amerikai nők körében végzett illegális terhességmegszakítások - főleg a szegényebb rétegek körében - nemcsak kibeszéletlenek és eltitkoltak, de veszélyesek is. A fejlődő országokban - sorolja az adatokat a Ms. magazin - minden évben körülbelül 70 ezer nő és fiatal lány hal meg az ellenőrizetlenül végzett abortuszok miatt, és további félmillióan halnak meg évente a "hibás" terhességek következtében.

"Ehhez igenis nagyban hozzájárul az amerikai családtervezési politika: egyrészt azzal, hogy az egészségügyi dolgozókat akadályozza az abortusszal kapcsolatos információk átadásában; másrészt azzal, hogy az állam nem támogatja a terhességmegszakító műtéteket; harmadrészt pedig azzal, hogy az oktatási programokban egy szó sem esik az abortuszról" - állítja a lap, hozzátéve: "Ha ez megváltozna, akkor a legtöbb halálesetet meg lehetne előzni."

A lap petícióját - amely online is aláírható - a mozgalom szervezői egyenesen a Fehér Háznak, az amerikai kongresszusnak és az állami döntéshozó szerveknek küldik el.