Elérhető netboldogság

Az első olyan pár, amely az interneten keresztül ismerkedett meg, a napokban ünnepelte az ezüstlakodalmát - mellettük több százezren "találkoztak" életük párjával különböző online randioldalakon. A netes boldogság tehát egyáltalán nem elérhetetlen, csak megfelelő türelem és elszántság kell hozzá.

Chris Dunn és Pam Jensen, az első olyan pár, akik az interneten ismerkedtek meg egymással, nemrég ünnepelték a 25. házassági évfordulójukat - a két fiatal 1982-ben, egy nagyon korai, kísérleti "chatprogramon" keresztül kezdtek el beszélgetni, egymásba szerettek, és egy évvel később már össze is házasodtak. És bár sokan azt mondták nekik, "esélyük sincs arra, hogy megmaradjanak a másik mellett", az ezüstlakodalmukon is "ugyanolyan szerelmesek egymásba, mint az első hetekben".

"Akkoriban egyáltalán nem voltak népszerűek a számítógépek, és sok ember úgy tekintett rájuk, mint valami űrbéli tárgyra" - mesélte egy interjúban Pam Jensen. "Én egy barátomnál találkoztam először ezzel a beszélgetési lehetőséggel, és bár egyáltalán nem akartam társat találni, sőt, kifejezetten magányos farkasnak tartottam magam, Chris és én azonnal megtaláltuk a közös hangot, és minél többet beszélgettünk, annál jobban szerettem volna vele lenni. Egy éven belül összeházasodtunk."

Sok türelem, sok szerencse

Az internetes társkeresés még mindig furcsa a legtöbb ember számára (sokak szerint "képtelenség normális párt találni, csak beteg figurákkal lehet találkozni" vagy "a neten mindenki hazudik", és "mindenki csak egy dolgot akar: ingyen szexet"), de a sikersztorik száma egyre nő.

"Egymás után három barátommal is a neten ismerkedtem meg, és mindegyik kapcsolat évekig tartott" - árulta el a most 28 éves Zsóka, aki szerint az internet az egyik legjobb lehetőség arra, hogy a magányosok találjanak valakit maguknak. "Mivel az elején, még a találkozások előtt tisztáztuk, hogy ki mit szeretne, képesek voltunk válogatni, és a csalódás esélye is csökkent. Volt néhány közepes randim is, és olyan is előfordult, hogy végül nem jött össze a dolog, de igazán rossz tapasztalataim nincsenek. Sőt, meg vagyok győződve arról, hogy a netnek köszönhetem a boldogságomat."

Zsóka véleményét Judit is osztja: ő és a párja szintén egy online "randevúszolgáltatón" keresztül jöttek össze, három évvel ezelőtt. Már túl vannak az esküvőn, és hamarosan megszületik az első közös gyerekük is.

"Sok csalódáson voltam túl, és igazából nem akartam túl sok időt randizgatásra és párkeresésre fordítani" - árulta el. "Úgy éreztem, az még belefér, hogy regisztrálok egy oldalon, és naponta elolvasok egy-két levelet. István az elsők között írt, és hamar rájöttünk, mennyire jól megértjük egymást. Az első találkozás után mindketten éreztük, hogy ez valami teljesen más, mint a korábbi, elfuserált kapcsolatok."

Azzal mindkét lány egyetért, hogy ahhoz, hogy egy netes ismeretségből valódi, tartós kapcsolat, esetleg együttélés vagy házasság legyen, nagyon sok türelem és még több szerencse szükséges - nagyon ritkán fordul elő az, hogy az első, akivel összeakadunk, rögtön az "igazi" is lesz; és bizony a fura alakokkal, a durva ajánlatokkal, a hazugságokkal is meg kell birkóznia annak, aki online keres párt magának.

"Voltak azért bántó vagy közönséges levelek, de ezeket egyből töröltem, nem is válaszoltam rájuk" - mondja Zsóka. "De nem hiszem, hogy ez csak az internet miatt van. Ha valaki hagyományos módon akar összejönni valakivel, akkor is beleszaladhat idiótákba, legfeljebb egy kicsit hamarabb derül ki, hogy defektes a másik, nem kell megvárni a második, harmadik levélváltást."

A modern kerítő-szolgálat

A párkeresés az egyik olyan mód, amire a leggyakrabban használják a világhálót - ráadásul nemcsak az ingyenes oldalakat, hanem a fizetőseket is: az Egyesült Államokban évente közel félmilliárd dollárt költenek netes társkeresésre, és világszerte több száz millióan vannak regisztrálva egy vagy több oldalra.

Egyre specifikusabban kereshetünk - vannak egyes vallások követői számára létrehozott oldalak, de kereshetnek párt maguknak a kutyaimádók (fajta szerint), a tetováltak, a homoszexuálisok, a "kockafejűek" és a sportrajongók is. Sőt, vannak olyan oldalak is, ahová csak és kizárólag házasságot akarók regisztrálnak - ezzel az internet átvette a "kerítők" szerepét is.

A következő lépés: virtuális randik

Amerikai kutatók szerint az online társkeresés következő fokozata, amikor a partnerkeresést a neten játszható játékokkal kombinálják: a "szereplők" olyan számítógépes figurák (avatarok), akiket a regisztálók személyesítenek meg, és ezek a szereplők virtuális randikon vehetnek részt a kiszemeltjükkel - ellátogathatnak egy párizsi kávéházba, sétálhatnak egy karib tengerparton vagy megnézhetnek egy kiállítást. Bár az internetes társkeresés ezen variációja még gyermekcipőben jár, szakértők szerint a virtuális randikon megismerkedő emberek nagyobb eséllyel alakíthatnak ki sikeres kapcsolatot a való életben - egyszerűen azért, mert nemcsak egy egyszerű leírást látnak a másikról, hanem közelebbről is megtapasztalhatják a közelségét.

Ma minden ötödik ember keres vagy keresett már a neten párt magának, és ez az arány a következő húsz évben minden bizonnyal csak nő majd: a Wired magazin egy, 2002-ben megjelent cikkében leírtak szerint: "2020-ra azt nézik majd hülyének, aki nem keres magának párt a neten - a véletlen és a sorsszerűség egyre inkább elveszíti az értelmét egy olyan világban, ahol az információk néhány kattintásnyira vannak".

Az online párkeresésben a nők lényegesen jobb esélyekkel indulnak, mint a férfiak: előbbieknek mindössze 3, utóbbiaknak 15 százaléka látogat rendszeresen ilyen témájú oldalakat. Így egy társkereső hölgyre öt partnerét kereső úr jut - derült ki egy magyar felmérésből. Legtöbben - a megkérdezettek 36 százaléka - azt emelték ki, hogy az interneten sokkal felszabadultabban tudnak ismerkedni, egynegyedük viszont elsősorban azért választja a világhálót, mert így sokkal több potenciális partnerrel léphet kapcsolatba, mint ha teljes egészében a véletlenre bízná magát. Az anonimitást azonban mindössze 7 százalékuk sorolta az első helyre - utóbbi szempont elsősorban a nők körében bír döntő jelentőséggel. A legtöbben a személyes találkozásra törekszenek, s az online társkereső oldalakat látogatók 70 százaléka már el is jutott idáig. Sőt, 28 százalékuknak már sikerült ily módon komoly párkapcsolatot kialakítania.

Az internethasználók 87 százaléka tisztában van azzal, hogy a partnert keresők gyakran állítanak valótlant magukról. E tekintetben egyébként a nők némiképp gyanakvóbbak, mint a férfiak. Bizalmatlanságuk nem is teljesen alaptalan, hiszen a társkeresők több mint egynegyede - saját bevallása szerint - közölt már hamis információt magáról.