Sziget: domina, duda, Dolly

Vágólapra másolva!
A fesztiválon az ember hosszú órákat tölt el azzal, hogy távoli találkákra siessen, eztán ideje negyedét várakozással tölti: olyan cimborákra vár, akik mindig, mindenhonnan elkésnek. Ilyenkor félperces megbeszélés jön (én erre, te arra, ő oda, messze), aztán minden kezdődik elölről. Újabb bóklászós írás, némi erotikával.
Vágólapra másolva!

Michelle Wild, Monique Couvet és Maya Gold arról mesélnek egy szervezett beszélgetés keretein belül, hogy van-e élet a pornó után. Akad, hümmögik. Előbbi a baba után már kiszáll a bizniszből, a második saját irodát szeretne (egy kicsiny szeletet, nyalintást Kovi tortájából), utóbbi (aki a Való Világba sztárként költözött be, holott senki nem hallott róla) pedig még csinálja, hiszen fiatal. Panaszkodnak, hogy az elmúlt években erősen megnőtt a konkurencia, sok orosz, ukrán lány nyomul a szakmában. Hiába, nem könnyű érvényesülni.

Valahogy az erotikáról szól az álmos délután: a Durexnél épp óvszerfújó versenyt tartanak. Három pár próbálkozik, ötvenen állnak körbe, kacagva nézik a produkciót. A lányok a cső végéhez illesztik a gumióvszert, a pumpát a fenekükhöz helyezik, a fiúk meg hátulról pumpálnak, anális aktust imitálva. A középső, igen virgonc pár nyer, a harsány konferanszié tréfálkozik (hát, hamar elmentek!), a közönség meg jól derül, micsoda szóvicc!

Az Európa Kiadó előtt megnéznénk a "shake your ass" bemutatót, szigorúan azért, hogy minden apróságról tudósítsunk, ne csak a sör alkoholszintjét vizsgáljuk folyton. Riszálás van, de nem olyan, így távozunk a helyszínről, mielőtt magába szippantana a kifutók varázslatos világa, a divat mágikus univerzuma. Menyhárt Jenőék néha borongós, lassú dalokat játszanak, aztán becsempésznek egy-két vadabb, gyorsabb szerzeményt is - a számok közti szünetben prímán hallatszik a közeli kocsmából a Number of the Beast, egy korai Iron Maiden-szám.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]

Aki a világra nyitottan, új hatásokra és zenékre fogékonyan élte a nyolcvanas (meg a kilencvenes) éveket, annak nyilván ismerősen cseng az URH, a Kontroll Csoport, a Neurotic, a Balaton - és az Európa Kiadó neve. A mai tiniket nemigen érdekli ez, így a közönség (nem meglepő) főképp nosztalgiázó, vad, lázadó korszakukra emlékező harmincasokból, késő húszasokból áll. Az Európa Kiadó 1996-ban lépett fel utoljára a Sziget Fesztiválon, ezután Menyhárt Jenő gitáros, énekes New Yorkba költözésével a csapat gyakorlatilag feloszlott. Ideje volt, hogy újra jöjjenek - nekünk bejött. Megalázó, durva szerelem.

Supernemre is benézünk a Pesti Estnél, de akkora a tömeg, hogy inkább békésen sörözgetünk. A csapat jól nyomja, de még náluk is lendületesebb a Basement Jaxx: napok óta nem volt ekkora ugrálás a Nagyszínpad előtt, nyilván visszaszivárogtak az Európa Kiadó kissé rezignált, szomorkás, kesernyés világképe elől elmenekült tinédzserek. Kolléga a földre tett táskája körül sámántáncot jár, csitrik százai sikoltoznak, a csapat pedig négy-öt énekessel nyomja, roppant dinamikusan, tele energiával. Van ott domina, láncon tartott fekete nő, combok közé szorított mikrofon, szenvedélyes vonaglás, dübörgés, villanó fény, komoly parti alakul ki.

Forrás: [origo]

Jó húsz perccel később ismét ünnepelnek a fallokrata, hímsoviniszta kanok, a hatodik vizespólóverseny zajlik éppen. Drámai feszültségről szó nincs, egy igen formás, nagykeblű szerb lány tűnik befutónak már az első perctől: ő nem kockáztat, az egész show alatt látványosan ünnepel, integet, toplessben nyomul. Tatjana elsöprő győzelme nem is lehet kérdés, Schumacherként száguldva arat rajt-cél győzelmet. A többi lány pironkodó, félénk statiszta mellette.

Dolly Roll. Zakatol a szív és hasonló dalok, persze playbackről. Kínos hakni. Hiába várja a nép a Vakáció-t és az Arrivederci Amore-t rögvest az elején, ezek helyett gagyi feldolgozások szólnak, világslágerek magyarul. - Ki az a narancssárga ember? - kérdi egy barát, de hiába nézzük a hawaii-jellegű jelenséget, nem ismerjük: talán jobb is. Menekülünk, és egészen üdítő, frissítő tud lenni, ha ilyenkor beleszaladunk egy AC/DC Highway to Hell-be, a Végállomás nevű krimónál.

Kalmár Csaba

Várjuk Szigetes fotóidat, a legjobbakat tálcányi Borsodi sörrel jutalmazzuk! [email protected]