Sziget: forradalmi lendület, mexikói varázs

Az 1992-ben alapított Los de abajo tavaly már járt a Szigeten, akkor is alaposan megtáncoltatták a Világzenei színpad látogatóit. A koncert előtt még nem, a buli után már nem engedtek be minket a színpad mögé, hiába toporgott ott még a spanyolt távirati iroda tudósítója is, a túlzottan aggódó szervezők, a komor parancsok alapján eljáró biztonságiak ("szigorú utasítást kaptam, hogy senkit, semmiképp!") megakadályozták a behatolást. Persze cselesen azért pár szóra elkaptuk Carec Cabrerát, a zenekar egyik tagját.

A zenekar neve egyben Mariano Azuela mexikói író egyik regényének címe is: az ihletet adó mű - mely felettébb véresen ábrázolja a mexikói forradalmat, a kisember szenvedését, és nyersen mutatja be a halált - 1916-ban jelent meg először. A "Los de abajo" szó szerinti jelentése "a lentiek", de értelmezhető úgy is, mint proli vagy a társadalom legalja, nem véletlenül használja ugyanezt a nevet egy chilei focicsapatot támogató, elszánt ultrákból álló szurkolói csoport is.

"Júliusban Kanadában turnéztunk, majd San Franciscóban, Los Angelesben koncerteztünk. Pár napja Németországban zenéltünk, a Sziget után meg utazunk Norvégiába, Angliába, Finnországba. Van munkánk" - újságolta Cabrera. Sikeres koncertet adtak, a közönség hálásan fogadta őket. Bár a buli eleje nem pörgette fel túlzottan az érdeklődőket, a fellépés felétől kezdve nem csak a frontemberek, hanem a nézők is lelkesen ugráltak: ekkora mozgást nemigen látott ez a színpad mostanában.

A zenekar nem csak zenéjében követi a Mano Negra (fiataloknak: Manu Chao régi bandája) hagyományait, pacifizmusában, átpolitizált dalszövegeiben is hasonlít a neves elődre. Elítélik Busht, Blairt, megvetik a háborúkat kirobbantó politikusokat, katonákat. Saját országuk kormányával sincsenek kibékülve, erről hosszabban beszéltek a koncert után.

"Egy nagyon különleges, furcsa légkör van most Mexikóban. Az elnök nem azt tette, amint mondott, nem azt cselekedte, amit ígért. Nehezebb lett az élet, sok a munkanélküli. Egy nagy változásról volt szó, ebből persze semmi nem lett, így átverték a népet. A dolgok nagyon rosszul mennek, a nép elvesztette minden illúzióját. Sokaknak elegük van, sokan látják, hogy igen nagy a korrupció" - morgott a zenész. Nem csak a jelen aggasztó számára, hanem a várakozás hosszú hónapjai is nyomasztják: 2006-ben lesznek legközelebb választások hazájában, addig várnia kell (hacsak nem csinálnak forradalmat). Elárulta, hogy még van egy politikai erő, amelyben még lehet bízni, amely igaz ígéret a hazugság tengerében.

"Örülök, hogy turnézunk, így elszakadok a hazai valóságtól. Mikor utazunk, akkor az olyan, mintha egy nagy buborékban lebegnénk, egy másik világban. Csodálatos dolog megismerni ennyi különféle országot, várost. Már három napja Budapesten vagyunk, volt időnk bejárni a várost, megismerni a történelmét. Ebben sokat segített nekünk a Besho Drom, ők jó barátok" - mesélte Cabrera.

Kalmár Csaba

Várjuk szigetes fotóidat, a legjobbakat tálcányi Borsodi sörrel jutalmazzuk! [email protected]